Új ruhát az öreg székre

Az ilyen munka előtt először is azt célszerű megfejteni, hogy a szék párnázott részei miként kapcsolódnak a vázhoz. Az ún. lapos párnázatú ülést a székállványhoz, annak aljazásába illeszkedő vagy közvetlenül az állványzatra csavarozott, rétegelt lemezből kialakított lap tartja. Ezek funkciójukat tekintve szilárd egységet alkotnak a székállvánnyal, s e mellett a párnázatot is tartják. Egyszerű szerkezeti felépítésük miatt általában könnyen bonthatók, ami jelentősen megkönnyíti a felújításukat. Elég kicsavarni az ülőlapot lefogó facsavarokat, s az máris leemelhető a helyéről.
Az ilyen székek háttámlái ugyancsak kissé ívelten kialakított darabok, amelyeket azonban az állvány két hátsó láblécébe mart fészkekbe fixen beragasztottak. Nem ritka, hogy a háttámlát a láblécen átmenő facsavarok rögzítik a helyükre. Ezeknek a székeknek ugyanilyen egyszerű a párnázatuk is. A homorú, vagy ritkán sík rétegelt-, vagy farostlemez alaplapra általában 20-30 mm vastag poliuretán hab került, aminek felszínét közvetlenül ráfeszített bevonóanyag fedi. Felújításuk alkalmával érdemes a szivacsot is kicserélni, a szék áthúzásához pedig erős, a bútorzathoz illő bútorszövetet válasszunk.
A kárpitcsere alkalmával természetesen a szék állványzatát ajánlatos bútorápolóval alaposan letisztítani. A kisebb sérüléseket színes, olvasztott javítóviasszal feltöltve, majd lesimítva tüntethetjük el. Ha pedig politúrozva volt, akkor egy finom rápolitúrozással az egész vázat szinte újjá varázsolhatjuk.
Ezt követően a munkát a régi kárpit eltávolításával folytassuk. Az ülés párnázatát tartó lapokat csavarozzuk le a székállványról, és a szövetet rögzítő tűzőkapcsokat csavarhúzóval kifeszítve, fogóval távolítsuk el. Amennyiben a háttámla leszerelhető az állványról, ezt tegyük meg még a kárpit lefejtése előtt. Az ilyen támlák huzatát általában két szövetdarab alkotja. A hátsó fedőrészt rejtett öltések rögzítik a háttámla lemezének szélére tűzött szegélyéhez, így ezt felfejtve már hozzáférünk a tűzőkapcsokkal rögzített szövetszélekhez, és azok eltávolítása után leszedhetjük a régi kárpitot, majd ezt követően a habpárnázatot is eltávolíthatjuk a falemezek felületéről.
A szék hátsó lábaival fixen egybeépített háttámlák kötéseit azonban nem ajánlatos megbolygatni, ezek kárpitjának széleit többnyire alul, rejtett varrás, vagy tűzőkapcsok rögzítik a támlalap élére. A varrás felfejtése, vagy a kapcsok kihúzása után ezeket a kárpitrészeket is könnyű eltávolítani.
Következhet az új párnázat kialakítása. A szivacsot ívelt lap esetében oldalanként 5-5 mm-rel szabjuk nagyobbra. Aljazott üléskeretnél, amelybe többnyire sík ülés lap illeszkedik, a habpárnát ráhagyás nélkül szabjuk ki. A széleket – aszerint, hogy laposan kifuttatva, vagy nagyobb sugárban lekerekítettre kívánjuk formálni – célszerű körben ferdén levágni. A szivacsanyag vágásakor jól használhatjuk az elektromos kést, de az éles és hosszú olló is megteszi. A szivacsot középen és a széleken ajánlatos az ülőlapra ragasztani, mert a kárpit ráfeszítésekor elmozdulhat. A rögzítéshez kontaktragasztót használjunk, és a ráhagyással kiszabott szivacsszéleket a lap élére ráhajtva rögzítsük. Így elkerülhetjük, hogy a kárpitanyag a széleken idő előtt megkopjon. Hasonlóan járjunk el a háttámla szivacsának a felerősítésekor is.
Miután a szivacspárnákat megfelelően rögzítettük, sort keríthetünk a kárpitanyag kiszabására. Az ülés borítóanyagát bő 3-4 cm ráhagyással, az esetleges mintázat irányba igazítását követően szabjuk ki. A kárpitdarabot fektessük a párnázatra, simítsuk le, az anyag szélét visszahajtva előbb a sarkokon átlós irányban feszesre húzva rögzítsük ideiglenesen, majd tűzőkapoccsal rögzítsük az üléslap elejére, és a hátsó részén is állandóan feszesre húzva fokozatosan tűzzük le. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az ívelt lapokra is kellően ráfeszüljön a kárpitanyag. Végül a két oldalon is az anyag feszesre húzása mellett rögzítsük a bevonóanyag visszahajtott széleit. A tűzőkapcsokat egymástól 2-3 mm-es közöket tartva üssük be. A kész ülőlapot ezt követően már visszacsavarozhatjuk a székállványra.
A háttámlák kárpitanyagát az üléshez hasonlóan, beigazítva és feszesre húzva rögzítsük. A bevonóanyag visszahajtott széle azonban a támla körvonalától maximum 10 mm-re legyen. A támla hátsó borítóanyagát úgy szabjuk ki, hogy látszólag a már felerősített anyag folytatásaként hasson, és beszegett széle kövesse a támla kontúrját. Néhány gombostűvel rögzítsük a már támlára erősített kárpithoz, majd a széleket bujtatott öltésekkel varrjuk a már felerősített kárpithoz. Tapintsuk ki a felfogó csavarok helyét, és az anyag átlyukasztása után ezt a székalkatrészt is a helyére erősíthetjük.
A beépített háttámlák bevonása kissé nehezebb, mert azt a felfordított széken kell elvégezni. A kárpitot most is folyamatos feszítés közben kell a támla alsó élére tűzni, vagy egyik szélének letűzését követően a támla első élén átvetve, kifeszítve a már letűzött szélhez ölteni. A támlaállvány mellett a visszahajtott kárpitszéleket ragasztással kell rögzíteni a támlalapra, mégpedig a textília feszesre húzásakor.