Díszes bajkeverők

Mérgező növények otthonunkban

2011-10-20 16:14:14 | Módosítva: 2016-12-19 10:54:04

Kerti és szobai dísznövényeink között több mérgező faj is akad. Ezek főként kisgyermekeknek és háziállatoknak okozhatnak problémát, ha elfogyasztják őket. Ha végignézzük kertjeinkbe és otthonunkba díszítési céllal betelepített növényeink sorát, rájövünk, hogy ezeknél a „háziasítás” célja kizárólag az esztétikai szempontokon alapult. Hiszen olyan elemi szempontok, mint például, hogy ne okozhassanak mérgezést, nem szerepel a dísznövények kiválasztásánál.Gondoljunk csak egyik legismertebb szobanövényünkre, a leanderre (Nerium oleander), amelynek minden része veszélyes. Őshazájában a pásztorok nem egyszer pusztán attól szenvedtek mérgezést, hogy egy leander-ligetben pihentek meg, ahol a nagy melegben kipárolgó méreganyagok miatt lettek rosszul. Vagy itt vannak a kedvelt foltos levelű Dieffenbachia fajok, amelyeket őshazájukban kínzásképpen etettek meg emberekkel. Eredeti nevének fordítása is erre utal: némító nádnak hívják. E két szobanövényként tartott fajról köztudottak mérgező tulajdonságaik, csak úgy, mint a kertben tartott tiszafának (Taxus baccata), amelynek piros színű magköpenyét leszámítva (mely a madarak egyik kedvenc eledele) minden egyéb része mérgező.


E közismerten veszélyes fajokon kívül azonban, ha körbenézünk házunk táján, még sok mérgező „élő dísszel” találkozhatunk. Mérgező növénynek tekintjük azokat a fajokat, amelyek hatóanyagaik révén az emberi, és állati szervezetbe bejutva, azt károsítani képesek. A mérgezést előidéző vegyületek többnyire a növények másodlagos anyagcseréjének termékei. A kutyák és macskák gyakran mutatnak érdeklődést a növények levelei iránt. Minden gazda láthatta már, amint kedvence például füvet eszik. Ha ezek az állatok a szobából huzamosabb ideig nem kerülnek ki a szabadba, akkor hajlamosak megenni a szobanövények leveleit is.

Házi kedvenceink közül a nyulak és a tengerimalacok szinte mindent megkóstolnak, ami zöld és az útjukba kerül. A kölyökállatoknál és a kisgyermekeknél fokozottabb a veszély, lévén itt nem elsősorban az éhség, mint ösztön, hanem pusztán a kíváncsiság is kiválthatja e növények elfogyasztását és a mérgezést. Hogy mindezeket megelőzhessük álljon itt példaként néhány dísznövény, amely szinte minden kertben vagy lakásban fellelhető, és többnyire tulajdonosaik nem is tudnak káros tulajdonságaikról. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket irtsuk ki közvetlen környezetünkből, hiszen akkor előbb-utóbb nem maradnának növények kertjeinkben. Némelyik mérgező, mások ősszel túl sok lombot hullajtanak, megint mások pedig vonzzák a darazsakat, esetleg a levéltetveket. Tehát valamilyen “hátránya” minden növénynek van, a mérgezőknek például pont ez a tulajdonságuk. Egy kis odafigyeléssel azonban a mérgezések elkerülhetők.


Amarillisz (Amaryllis belladonna)

A hagymától a leveleken át egészen a virágokig minden része mérgező. Elfogyasztását követően gyomor-, és bélgyulladásra jellemző tünetek alakulnak ki, melyet hányás és hasmenés kísér. Súlyosabb esetekben ez izom-, és légzésbénulással is kiegészülhet. Gyógykezelése tüneteket enyhítő szerekkel lehetséges: fontos a folyadékpótlás, gyulladáscsökkentő szerek beadása, és a likorint, valamint amarillisz alkaloidot lekötő adszorbenssel javasolt a mérgezés enyhítése.

Ciklámen (Cyclamen sp.)

Egyik legkedveltebb őszi-téli cserepes szezonnövényünk. Gumószerű rizómája szintén mérgező. Szaponintartalma elfogyasztását követően az emésztőrendszer nyálkahártyáját izgatja. Tünetei: az étvágytalanság, hasmenés, valamint görcsök, és bénulás jelei.

Csillagfürt (Lupinus sp.)

Szinte minden vidéki kertben megtalálható ez a dísznövény. Minden része mérgező, fajtától függően változó mértékben. A hüvelytermések és a magok alkaloidtartalma a legmagasabb, melyek szárított állapotban is veszélyesek. A csillagfürtök mérgező hatását tovább fokozhatják a rajtuk gyakran megtelepedő parazita gombanemzetség a Phomopsis mikotoxinjai.

Gyűszűvirágok (Digitalis sp.)

Szívre ható szteroidglikozidjait az orvostudomány a gyógyítás szolgálatába állította, ám főként leveleinek elfogyasztása ugyanebből adódóan súlyos egészségkárosodást okozhat. Fogyasztását követően első tünetek a hasi fájdalom, öklendezés, nyáladzás, hányás. Ezt követi a pulzus folyamatos gyengülése, majd szívbénulás. Gyógykezeléskor elsődleges szempont a méreganyag eltávolítása hánytatással, vagy gyomormosással.

Hortenzia (Hydrangea sp.)

Az egész növény mérgező, elfogyasztását követően pár órán belül jelentkeznek a tünetek: hasi fájdalom, hányás, véres hasmenés, légzési problémák. Hánytatás után adagoljunk aktív szenet a betegnek, ami leköti a méreganyagokat (hidrangin, kumarinszármazék), majd legkésőbb ezután orvosi kezelés következik: nátrium-tioszulfát oldatot kell adni intravénásán.

Jácint (Hyacinthus sp.)

A tavasznak e kedves hírnökét cserepes növényként hajtatva már télen is lehet kapni virágboltokban. Méreganyagai a kalcium-oxalát kristályok és alkaloidok főként a hagymában találhatók. A kristályok a gyomor-, és bélrendszert izgatják, tünetei ebből adódóan öklendezés és hányás. A beteget hánytatni kell, de még jobb a gyomormosás. A szájüreget öblögessük vízzel, adagoljunk a betegnek aktív szenet, és itassunk vele sok tejet, mert annak kalcium tartalma részben kicsapja az oldható oxalát kristályokat. Vérnyomáscsökkenés és súlyos folyadékvesztés esetén folyadék-, és elektrolitpótlás szükséges.

Kálla (Zantadeschia aetiophica)

A mérgezést a virág és a növény nedvei okozhatják. Méreganyagaik a kalcum-oxalátok irritálják a nyálkahártyát a szájban, a bőrön. Elfogyasztását követően hasmenés, hányás, pupillatágulás, később aluszékonyság következik be. Az okozott tüneteknek megfelelő kezelés javasolt.

Hajnalka (Ipomea tricolor)

Egyik legkedveltebb egynyári futónövényünk. Ha víz-, és tápanyagigényét megfelelően kielégítjük, rövid idő alatt nagy felületeket futtathatunk be vele. Nagy, zöld szív alakú levelei mellett, színpompás nagy virágai is megkapóak. A magjai azonban mérgezőek, az LSD-vel rokon anyagokat tartalmaznak. A mérgezés első tünete viselkedészavarokban jelentkezik: zavartság, izgatottság, dühöngés, tájékozódási zavarok. Később öklendezés, hányás, pupillatágulás, és vérnyomáscsökkenés figyelhető meg. Terápiája hánytatás után aktív szén adagolása.

Szívvirág (Dicentra sp.)

Elég sok kertben megtalálható e növényfaj is, veszélye főleg különleges virágában rejlik, mely a gyerekeket könnyen kóstolásra csábíthatja. Az egész növény mérgező. A tünetek az elfogyasztást követően nagyon rövid idő alatt alakulnak ki: remegés, ingerlékenység, nyáladzás, hányás. Hánytatás után tüneti kezelés javasolt.

Tigrislevél (Sansevieria sp.)

Egyik leggyakoribb szobanövényünk, melynek a levelei és virágai okozhatnak mérgezést. Tünetei a nyáladzás, hányás, hasmenés, hemolízis. Folyadékpótlás mellett tüneti kezeléssel enyhíthető a beteg szenvedése. Az itt felsoroltakon kívül még számos növény akad környezetünkben, amelynek elfogyasztása veszélyt hordoz magában. Ez lehet akár csak párórányi kellemetlenség, de akár életveszélyes mérgezés is. Mérgezőek még többek között a liliomfélék (Liliaceae), a nőszirom fajok (Iris sp.), a kikericsek (Colchicum sp.), a szellőrózsa (Anemone sp.), vagy a papagájvirág (Strelizia sp.).

Ezek mind olyan kultúrnövények, amelyeket mi magunk telepítünk be épített környezetünkbe, de kertünk gyomnövényei között is akadnak mérgezők. Legjobb megelőzés a növényi mérgezésekkel szemben az odafigyelés, de ha megtörtént a baj, az orvos érkezéséig első szempont, hogy a lenyelt növényi részeket próbáljuk meg eltávolítani a beteg állatból, vagy emberből.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.