Rózsák sokféleképpen

A nemesített rózsák megalkotói körülbelül 10-féle vadrózsa alapfajból indultak el. A vadrózsáknak sok viráguk van, és azok kicsik. Az ilyen jellegű nemes fajták – mivel rokonságban közelebb vannak a vad fajokhoz – sokkal strapabíróbbak. Egyébként bizony a rózsák a „hisztis” növények közé tartoznak. Viszonylag sok igényük és növényvédelmi problémájuk akad, de ha ezeket az ember megismeri, és a „használati utasításukat” betartja, akkor könnyen tartható növények – csak a rigolyáikra kell figyelemmel lenni.

A vadrózsafajok bár nem dicsekedhetnek a legfeltűnőbb virágokkal, ám nagyon igénytelenek, és termésük gyógyhatású. Vannak olyan nemesített rózsák is, amelyeknél a cél nem a minél szebb virágok kialakítása, hanem a minél nagyobb termések létrehozása volt. Ezek a fajták élelmiszeripari feldolgozásra jöttek létre, hiszen a rózsa termése, a csipkebogyó számtalan lekvár, szörp, mártás alapanyagául is szolgál. Tehát ezek a vadhoz hasonlatos fajták jóval egyszerűbben tarthatók, és a nagy termésűek, termésükkel is díszítenek. Némely rózsafélék nem csak a szárukon, hanem a leveleiken is hoznak töviseket, ezek igen extrém látványt nyújtanak. Alkalmasak tér- és telekhatárolásra, hiszen áthatolhatatlanok. Ezek közül vannak olyan fajták is, melyek nem nőnek magasra, de annyira terebélyesek, hogy nem lehet átlépni rajtuk.

Mit szeret a rózsa?

Az igényeiket tekintve a rózsák víz, tápanyag és fényigényes növények, laza szerkezetű humuszos talajba kerüljenek és lehetőleg tűző napra. A cserepesen vásárolt példányokat bármikor ültethetjük, a szabadgyökerűeket csak ősszel és tavasszal lombmentes állapotban, és ekkor is a gyökereket és a vesszőket metsszük vissza ültetés előtt. Sok áruházban lehet kapni gyökércsomagolt rózsát. Amelyik már kihajtott és megnyúlt sárgás hajtásokat hozott, már kár megvenni.

A metszésük fajtacsoportonként eltérő, de nem annyira bonyolult az alapokat tekintve. Kora tavasszal van a fő metszésük, ekkor a vékonyabb vesszőket rövidebbre, a vastagabbakat hosszabbra hagyva metszünk. Nyáron az elnyílt virágok alatt vágjuk le a szárat, és a legfelső levelet tépjük le, ezzel gyorsítjuk az újabb virágok kialakulását. Ez a nemes tea hibridekre vonatkozik. A bokorrózsákat például ne metszzük, csak ritkítsuk, azt is több évente csupán, mert ezek maguktól is szép kompakt növekedésűek. Metszésnél, ha terebélyesítenénk a tövet, akkor úgy vágjunk, hogy a felső megmaradó rügy külső állású legyen, ha sűrítenénk a bokrot, akkor pont belső állású rügy legyen a legfelső. Ha az elnyílott virágokat nem távolítjuk el, akkor csökken a virághozam.

A vadrózsák teljesen fagyállók, a nemes változatokat azonban fel kell készíteni a télre. Ősszel a lombhullás után fel kell kupacolni földdel, annyira, hogy az oltás helye védve legyen a fagytól. Száraz levelekkel ne takarjunk, sőt a rózsák lehulló leveleit is távolítsuk el a tövek körül, mert penészfajok telepedhetnek meg rajtuk. Vannak, akik a rózsán maradó leveleket is eltávolítják (ha nem túl hideg a tél, nem biztos, hogy minden levél magától lehullik). A magas törzsű rózsákból a fiatalabbakat – melyeknek vékony a törzsük – földre döntve szokás teleltetni, ezt jobb híján egészséges száraz lombbal takarjuk. Az idősebb magas törzsűek törzse már nem hajlítható, így a koronát alkotó vesszők közötti teret fagyapottal vagy szalmával feltöltve, majd az egészet rőzsébe, vagy zsákvászonba csavarva védhetjük meg a téli fagyoktól.

A rózsák leggyakoribb betegsége a lisztharmat, kártevőik a levéltetvek. E problémák ellen felszívódó szerekkel védekezhetünk, vagy ha már megjelent a kórkép vagy a kártevő, akkor kontakt szerekkel irthatjuk le a növényről. A rózsa betegségei, kártevői ellen egyszerű a védekezés, csak a rendszerességet nem szabad elhanyagolni.

Kicsi, de sokvirágú polyanthák

Amikor egy rózsát vásárolunk, lényeges ismernünk, hogy mely fajtacsoportba tartozik, hiszen ha ágyás-szegélyezésre használnánk, arra nem lesz jó egy magas tea hibrid, vagy egy kúszórózsa. De ha egy szép rózsaágyásunk van tearózsákból, azok között sem mutat jól egy alacsony növésű törperózsa. A képeken zömmel kisvirágú polyantha rózsák láthatók. Azért ezekből válogattunk, hogy látható legyen változatosságuk, az, hogy attól, hogy kicsi a viráguk (de sok) még nagyon dekoratívak, és ezek a legellenállóbbak a betegségekkel szemben.

A talajtakaró rózsák ültethetők laza lombú cserjék és fák alá, tehát fényt azért kapjanak, de az ágyásban is megállják a helyüket. Ezen túl kiválóan alkalmasak különböző kerti virágtartók beültetésére, tehát nagyobb dézsában, virágládában is tarthatók. Ezek a rózsák a polyantha rózsák fajtacsoporthoz tartoznak, melynek jelentése; „sokvirágú”. A viszonylag apró rózsavirágok hihetetlen gazdagsággal virágoznak nyártól egészen az első őszi fagyokig. A polyantha talajtakaró rózsák kis, 50 cm-nél ritkán magasabb bokrot nevelnek, a hajtásaik csúcsán azonban egyszerre több virág nyílik. A virágaik tartósak, és egész nyáron nyílnak. A rózsatövek 40 cm sor-, 30 cm tőtávolságra kerüljenek egymástól az ültetéskor. Kevés metszést kívánnak. A metszés célja ennél a fajtacsoportnál az, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű új virágot kapjunk.

Az ágyásrózsák a talajtakaró csoporthoz abban hasonlítanak, hogy itt is sok virágból álló virágbugákban hozzák virágaikat, tehát nem magányosan, száranként csak egyet-egyet, mint a hagyományos nemes rózsák. És abban különböznek a talajtakaró rózsáktól, hogy magasabbak náluk: 40-100 centiméteresek. Négyzetméterenként maximum 6-8 tövet célszerű ültetni e fajtacsoport tagjaiból. Az ágyásrózsák csoportja – ami a 40-100 cm méretet jelöli – polyanhta és floribunda alcsoportokra osztható tovább. Ezek mind bugában, azaz csokrosan hozzák virágaikat, csak míg az elsőre sok apróbb virág jellemző, addig a floribundák virágai nagyobb méretűek, de szintén bugába rendeződve állnak. A polyantha hibrid és a floribunda rózsákat a gyengébb növekedés ellensúlyozására erőteljesebben metsszük, mint a teahibrideket: egy tövön 4-5 db csapot hagyjunk maximum 3 rüggyel. Így kevesebb, de nagyobb virágernyőt hoznak.

További fajtacsoportok

A bokorrózsák magasabbak és terebélyesebbek, akár 3-4 méter magasra is megnőhetnek, és ugyanilyen szélessé is fejlődhetnek. Emiatt legalább 1,5 méteres távolságra ültessük egymástól őket. Vannak egyszer és többször virágzó változataik is. Rendszeres metszést nem igényelnek, ellenben ritkító/ifjító metszést 4-5 évente végezzünk rajtuk, mivel a virágok a többéves részeken alakulnak ki. Télálló képességük sokkal jobb, mint a többi fajtacsoporthoz tartozó példányoké.

A nemes rózsák csoportja, más néven a teahibridek a legismertebbek, hiszen ezeket vásároljuk vágott virágként. Egy száron kevés 1-3 nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár végére a 1,5 métert is elérik. Jellemzőik a viszonylag hosszú és kevéssé elágazó virágszárak, amelyek végén általában egy nagy, illatos virág nyílik. Növekedésük egyenesen felfelé törő. Tavasszal, a rügyfakadás után az idős részeket a legalsó 1-2 éves elágazásokig vágjuk vissza. Tövenként legalább 4, maximum 8 erőteljes nemes vessző maradjon, melyeket 3-5 rügyes csapokra kurtítunk. Ez a fajtacsoport kívánja a legtöbb növényvédelmet.  A kórokozók közül a rózsalisztharmat és a rozsda, az állati kártevők közül pedig a levéltetvek, pajzstetvek, atkák és tripszek károsíthatják.

A kúszórózsák fajtacsoport jellegzetes tulajdonsága, hogy kúsznak, de támasztékot igényelnek, mert kapaszkodni nem tudnak, mint mondjuk a kacsokkal rendelkező vadszőlő. Saját tömegüket nem képesek megtartani. Némely fajtái évente óriási fejlődést produkálnak, idővel akár 4-6 méteresre is nőhetnek. Metszésükkor a legerősebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki először, majd azokon 30-40 cm-enként engedünk fel egy-egy virágzó főhajtást. Ez utóbbiakat tavaszonként 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza.

Cserepes rózsaként virágboltokban kapható törperózsákra a kicsi méret és a gyenge növekedés jellemző, sok virággal. Elvirágzás után érdemes kertbe, balkonládába ültetni őket, mert ezek nem szobai dísznövények. Maximum 30-40 centiméteres magasságukkal erkélyládákba is ideálisak. Dugványozással könnyen szaporíthatók.

A törzses rózsák fajtacsoportja egy mesterséges növekedési csoport, hiszen a rózsának nem ez a jellege, hanem a magas törzsbe oltás miatt így lettek kialakítva. Általában 40-90 centiméteres törzsre oltott nemes-, ágyás- vagy törperózsáról van szó. Ágyásba téve többszintes rózsaágyást alakíthatunk ki velük, de a magas törzs a látványos részeket közel hozza a szemlélődőhöz, nem kell lehajolni hozzájuk. A rózsa a világon az egyik legkedveltebb dísznövény, ezért lett ennyi fajtája nemesítve.

Rózsabokor alakítási lehetőségek

Bokorrózsa

Sok, kicsi virág jellemzi a polyantákat

Sokvirágú vadrózsa bokor

Talajtakaró polyanta

Teahybrid rózsa a legnépszerűbb vágott virág

Bessy

Excellenz von Schubert

Floribunda rózsa

Mozart

Orange Triumph

Phyllis Bide

Pink Fantasy

Wing Ding