Rózsák sokféleképpen

2018-09-07 15:22:11 | Módosítva: 2018-09-07 15:29:06

Rózsák közül a tearózsák a legismertebbek, melyet vágott virágként is ismerünk. Hosszú száron egy nagy virág. Ám a rózsáknak többféle fajtacsoportja van, melyek kertben egyszerűbben tarthatók, kisebb a növényvédelmi igényük, mint a tearózsáknak. Ezek a sokvirágú rózsák, amelyeknél ugyan a virágok sokkal kisebbek, de rengeteg nyílik egyszerre, így igen látványosak.

 

A nemesített rózsák megalkotói körülbelül 10-féle vadrózsa alapfajból indultak el. A vadrózsáknak sok viráguk van, és azok kicsik. Az ilyen jellegű nemes fajták – mivel rokonságban közelebb vannak a vad fajokhoz – sokkal strapabíróbbak. Egyébként bizony a rózsák a „hisztis” növények közé tartoznak. Viszonylag sok igényük és növényvédelmi problémájuk akad, de ha ezeket az ember megismeri, és a „használati utasításukat” betartja, akkor könnyen tartható növények – csak a rigolyáikra kell figyelemmel lenni.

A vadrózsafajok bár nem dicsekedhetnek a legfeltűnőbb virágokkal, ám nagyon igénytelenek, és termésük gyógyhatású. Vannak olyan nemesített rózsák is, amelyeknél a cél nem a minél szebb virágok kialakítása, hanem a minél nagyobb termések létrehozása volt. Ezek a fajták élelmiszeripari feldolgozásra jöttek létre, hiszen a rózsa termése, a csipkebogyó számtalan lekvár, szörp, mártás alapanyagául is szolgál. Tehát ezek a vadhoz hasonlatos fajták jóval egyszerűbben tarthatók, és a nagy termésűek, termésükkel is díszítenek. Némely rózsafélék nem csak a szárukon, hanem a leveleiken is hoznak töviseket, ezek igen extrém látványt nyújtanak. Alkalmasak tér- és telekhatárolásra, hiszen áthatolhatatlanok. Ezek közül vannak olyan fajták is, melyek nem nőnek magasra, de annyira terebélyesek, hogy nem lehet átlépni rajtuk.

Mit szeret a rózsa?

Az igényeiket tekintve a rózsák víz, tápanyag és fényigényes növények, laza szerkezetű humuszos talajba kerüljenek és lehetőleg tűző napra. A cserepesen vásárolt példányokat bármikor ültethetjük, a szabadgyökerűeket csak ősszel és tavasszal lombmentes állapotban, és ekkor is a gyökereket és a vesszőket metsszük vissza ültetés előtt. Sok áruházban lehet kapni gyökércsomagolt rózsát. Amelyik már kihajtott és megnyúlt sárgás hajtásokat hozott, már kár megvenni.

A metszésük fajtacsoportonként eltérő, de nem annyira bonyolult az alapokat tekintve. Kora tavasszal van a fő metszésük, ekkor a vékonyabb vesszőket rövidebbre, a vastagabbakat hosszabbra hagyva metszünk. Nyáron az elnyílt virágok alatt vágjuk le a szárat, és a legfelső levelet tépjük le, ezzel gyorsítjuk az újabb virágok kialakulását. Ez a nemes tea hibridekre vonatkozik. A bokorrózsákat például ne metszzük, csak ritkítsuk, azt is több évente csupán, mert ezek maguktól is szép kompakt növekedésűek. Metszésnél, ha terebélyesítenénk a tövet, akkor úgy vágjunk, hogy a felső megmaradó rügy külső állású legyen, ha sűrítenénk a bokrot, akkor pont belső állású rügy legyen a legfelső. Ha az elnyílott virágokat nem távolítjuk el, akkor csökken a virághozam.


A vadrózsák teljesen fagyállók, a nemes változatokat azonban fel kell készíteni a télre. Ősszel a lombhullás után fel kell kupacolni földdel, annyira, hogy az oltás helye védve legyen a fagytól. Száraz levelekkel ne takarjunk, sőt a rózsák lehulló leveleit is távolítsuk el a tövek körül, mert penészfajok telepedhetnek meg rajtuk. Vannak, akik a rózsán maradó leveleket is eltávolítják (ha nem túl hideg a tél, nem biztos, hogy minden levél magától lehullik). A magas törzsű rózsákból a fiatalabbakat – melyeknek vékony a törzsük – földre döntve szokás teleltetni, ezt jobb híján egészséges száraz lombbal takarjuk. Az idősebb magas törzsűek törzse már nem hajlítható, így a koronát alkotó vesszők közötti teret fagyapottal vagy szalmával feltöltve, majd az egészet rőzsébe, vagy zsákvászonba csavarva védhetjük meg a téli fagyoktól.

A rózsák leggyakoribb betegsége a lisztharmat, kártevőik a levéltetvek. E problémák ellen felszívódó szerekkel védekezhetünk, vagy ha már megjelent a kórkép vagy a kártevő, akkor kontakt szerekkel irthatjuk le a növényről. A rózsa betegségei, kártevői ellen egyszerű a védekezés, csak a rendszerességet nem szabad elhanyagolni.

Kicsi, de sokvirágú polyanthák

Amikor egy rózsát vásárolunk, lényeges ismernünk, hogy mely fajtacsoportba tartozik, hiszen ha ágyás-szegélyezésre használnánk, arra nem lesz jó egy magas tea hibrid, vagy egy kúszórózsa. De ha egy szép rózsaágyásunk van tearózsákból, azok között sem mutat jól egy alacsony növésű törperózsa. A képeken zömmel kisvirágú polyantha rózsák láthatók. Azért ezekből válogattunk, hogy látható legyen változatosságuk, az, hogy attól, hogy kicsi a viráguk (de sok) még nagyon dekoratívak, és ezek a legellenállóbbak a betegségekkel szemben.

A talajtakaró rózsák ültethetők laza lombú cserjék és fák alá, tehát fényt azért kapjanak, de az ágyásban is megállják a helyüket. Ezen túl kiválóan alkalmasak különböző kerti virágtartók beültetésére, tehát nagyobb dézsában, virágládában is tarthatók. Ezek a rózsák a polyantha rózsák fajtacsoporthoz tartoznak, melynek jelentése; „sokvirágú”. A viszonylag apró rózsavirágok hihetetlen gazdagsággal virágoznak nyártól egészen az első őszi fagyokig. A polyantha talajtakaró rózsák kis, 50 cm-nél ritkán magasabb bokrot nevelnek, a hajtásaik csúcsán azonban egyszerre több virág nyílik. A virágaik tartósak, és egész nyáron nyílnak. A rózsatövek 40 cm sor-, 30 cm tőtávolságra kerüljenek egymástól az ültetéskor. Kevés metszést kívánnak. A metszés célja ennél a fajtacsoportnál az, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű új virágot kapjunk.

Az ágyásrózsák a talajtakaró csoporthoz abban hasonlítanak, hogy itt is sok virágból álló virágbugákban hozzák virágaikat, tehát nem magányosan, száranként csak egyet-egyet, mint a hagyományos nemes rózsák. És abban különböznek a talajtakaró rózsáktól, hogy magasabbak náluk: 40-100 centiméteresek. Négyzetméterenként maximum 6-8 tövet célszerű ültetni e fajtacsoport tagjaiból. Az ágyásrózsák csoportja – ami a 40-100 cm méretet jelöli – polyanhta és floribunda alcsoportokra osztható tovább. Ezek mind bugában, azaz csokrosan hozzák virágaikat, csak míg az elsőre sok apróbb virág jellemző, addig a floribundák virágai nagyobb méretűek, de szintén bugába rendeződve állnak. A polyantha hibrid és a floribunda rózsákat a gyengébb növekedés ellensúlyozására erőteljesebben metsszük, mint a teahibrideket: egy tövön 4-5 db csapot hagyjunk maximum 3 rüggyel. Így kevesebb, de nagyobb virágernyőt hoznak.

További fajtacsoportok

A bokorrózsák magasabbak és terebélyesebbek, akár 3-4 méter magasra is megnőhetnek, és ugyanilyen szélessé is fejlődhetnek. Emiatt legalább 1,5 méteres távolságra ültessük egymástól őket. Vannak egyszer és többször virágzó változataik is. Rendszeres metszést nem igényelnek, ellenben ritkító/ifjító metszést 4-5 évente végezzünk rajtuk, mivel a virágok a többéves részeken alakulnak ki. Télálló képességük sokkal jobb, mint a többi fajtacsoporthoz tartozó példányoké.

A nemes rózsák csoportja, más néven a teahibridek a legismertebbek, hiszen ezeket vásároljuk vágott virágként. Egy száron kevés 1-3 nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár végére a 1,5 métert is elérik. Jellemzőik a viszonylag hosszú és kevéssé elágazó virágszárak, amelyek végén általában egy nagy, illatos virág nyílik. Növekedésük egyenesen felfelé törő. Tavasszal, a rügyfakadás után az idős részeket a legalsó 1-2 éves elágazásokig vágjuk vissza. Tövenként legalább 4, maximum 8 erőteljes nemes vessző maradjon, melyeket 3-5 rügyes csapokra kurtítunk. Ez a fajtacsoport kívánja a legtöbb növényvédelmet.  A kórokozók közül a rózsalisztharmat és a rozsda, az állati kártevők közül pedig a levéltetvek, pajzstetvek, atkák és tripszek károsíthatják.


A kúszórózsák fajtacsoport jellegzetes tulajdonsága, hogy kúsznak, de támasztékot igényelnek, mert kapaszkodni nem tudnak, mint mondjuk a kacsokkal rendelkező vadszőlő. Saját tömegüket nem képesek megtartani. Némely fajtái évente óriási fejlődést produkálnak, idővel akár 4-6 méteresre is nőhetnek. Metszésükkor a legerősebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki először, majd azokon 30-40 cm-enként engedünk fel egy-egy virágzó főhajtást. Ez utóbbiakat tavaszonként 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza.

Cserepes rózsaként virágboltokban kapható törperózsákra a kicsi méret és a gyenge növekedés jellemző, sok virággal. Elvirágzás után érdemes kertbe, balkonládába ültetni őket, mert ezek nem szobai dísznövények. Maximum 30-40 centiméteres magasságukkal erkélyládákba is ideálisak. Dugványozással könnyen szaporíthatók.

A törzses rózsák fajtacsoportja egy mesterséges növekedési csoport, hiszen a rózsának nem ez a jellege, hanem a magas törzsbe oltás miatt így lettek kialakítva. Általában 40-90 centiméteres törzsre oltott nemes-, ágyás- vagy törperózsáról van szó. Ágyásba téve többszintes rózsaágyást alakíthatunk ki velük, de a magas törzs a látványos részeket közel hozza a szemlélődőhöz, nem kell lehajolni hozzájuk. A rózsa a világon az egyik legkedveltebb dísznövény, ezért lett ennyi fajtája nemesítve.


Rózsabokor alakítási lehetőségek


Bokorrózsa


Sok, kicsi virág jellemzi a polyantákat


Sokvirágú vadrózsa bokor


Talajtakaró polyanta


Teahybrid rózsa a legnépszerűbb vágott virág


Bessy


Excellenz von Schubert


Floribunda rózsa


Mozart


Orange Triumph


Phyllis Bide


Pink Fantasy


Wing Ding


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Haworthia nemzetség

Magyarul elég sok nevük van a tőrózsától a sávos fűn át aszemölcsliliomig. Botanikailag persze sem a liliomokhoz, sem a fűfélékhez nincs közük, csak hogy bonyolultabb legyen a helyzet.


Szobanövénynek hinnénk

Sok olyan virágbolti cserepes növény van, melyek fagyálló kerti növények ugyan, de bizonyos jeles napokkor kaphatók a virágbolti kínálatban is. Ezek - miután elvirágoznak - általában a kukában...