Színes lombok között

Ne csak virágzáskor legyen színes a kert

Szobanövények esetén már régóta megszokhattuk, hogy a virágbolti kínálatban szezonálisan cserélődnek a virágjukkal díszítő cserepes növényfajták. Tavasszal a ciklámen és a kankalin a sláger, nyáron a törpe gerbera, ősszel a krizantém, télen pedig a korallvirág, a karácsonyi kaktusz és a felleveleivel díszítő mikulásvirág. Ezek mellett pedig folyamatosan kaphatók levéldísznövények, amelyek előnye, hogy díszítőértékük nem csak a virágzási idő alatt jelentős, hanem színes, mintás leveleikkel folyamatosan mutatósak.
Színes lombú fajtái természetesen nem csak szobanövényeinknek vannak, hanem a kertben nevelhető fáknak, cserjéknek is. Ezek azonban még nem terjedtek el annyira hazánk díszkertjeiben, amennyire azt megérdemelnék. Ennek talán különleges megjelenésük is oka, hiszen a faiskolai árudák vezetőinek tapasztalatai szerint lehet akármilyen szép egy cserje sárga lombú változata, a vevők többsége idegenkedik tőle, mondván: ha egy növény levele sárgul, az valószínűleg beteg. Ez persze ebben az esetben nem helytálló. A színes lombú fajták általában szelekció eredményei, azaz nemesítőik hosszú ideig válogatták és szaporították tovább a hagyományostól valamilyen tulajdonságukban - esetünkben színükben - eltérő egyedeket.
Így érdekes fajták születtek. Jó példa erre a borbolya (Berberis thunbergii), melynek alapfaja zöld levelű, ám ma már többféle sárga, piros és bordólevelű változata is ismert. A somnak is vannak sárga, illetve fehér szegéllyel díszített levelű változatai. Fák közül a bükk és a juharis rendelkezik bordó lombú változattal, vagy egyre kedveltebb a zöld juhar rózsaszín mintás levelű fajtája a flamingó.
A futónövények közül jó példa az erősen színeződő vadszőlőfajta a Parthenocissus tricuspidata 'Veitchii'. A haragoszöld levelű meténg az egyik leggyakrabban ültetett talajtakaró növény, ennek a mintás változata a Vinca major 'Variegata'. Sövények között is találunk sárgás lombúakat úgy a fagyal, mint a puszpáng nemzetségeken belül.
E színes, vagy mintás lombú fajták jól mutatnak örökzöldek társaságában, ahol érdekes színfoltjai a kerteknek. Bár igényeik fajtánként változók, általánosságban elmondható, hogy a piros és sötét bordó színűek többnyire bírják az erős napsütést, sőt színeik ilyen helyen lesznek igazán élénkek. A sárgás lombúakat inkább olyan helyre ültessük, ahol szórt fényt kapnak. Itt szükség lehet némi kísérletezésre, mivel a színes lombú fajták többsége, ha túl árnyékosnak találja helyét, akkor egyszerűen visszazöldül, mint az alapfaj, amelyből szelektálták. Tehát, ha azt látjuk, hogy ültetés után e növények valamelyikének a színe nem élénkül, hanem ellenkezőleg, halványodni kezd, akkor még nem késő újra átültetni naposabb helyre.

Konténeres példányokat nyáron is ültethetünk

A cserépben, konténerben forgalomba hozott díszfák, és cserjék előnye, hogy szabadgyökerű, vagy földlabdás társaiktól eltérően nem csak a csapadékosabb tavaszi és őszi szezonban, hanem nyáron is kiültethetők. Ennek oka, hogy a gyökérzet nem sérül, mint a hagyományos termesztésűeknél, így a konténerből kikerülő példányoknál nem jelentkezik a lankadás, sokkal jobban viselik az áttelepítést.
A konténerben nevelt növényeknek ültetés előtt akkora gödröt ássunk, ami körülbelül 10 centiméterrel mélyebb, mint cserepük magassága. A gödör aljára terítsünk néhány centiméter vastagságban jó minőségű, laza szerkezetű virágföldet. A konténerből emeljük ki a növényt. Ez merev falú esetén általában könnyen megy, a fóliazacskós konténert célszerűbb levágni a gyökérzetről. Az az ideális, ha a növény gyökérzete már teljesen átszőtte a talajt, de nem öregedett még bele, nincsenek bebarnult, a cserépben többszörösen körbecsavarodott, vagy a cserép alján kibúvó gyökérszálak. Az sem kedvező, ha még nincs eléggé átszőve a konténer földje gyökerekkel, mert így kiemeléskor darabokra eshet a földlabda, ami megbolygatja a gyökereket.
A növényt helyezzük a gödörbe, és ha mégis vannak hosszú gyökerei, azokat bogozzuk ki, és sugarasan helyezzük el a gödör alján. Ez több szempontból is fontos. A gyökerek irányításával így elejét vehetjük annak, hogy a laza és tápdús termesztő-közegben maradjanak a továbbiakban is, ezzel növelve a kiszáradás veszélyét. Mivel a kerti talaj általában nem olyan jó minőségű, mint a kertészetekben konténerföldként alkalmazott tápdús és tőzeges földkeverék, ezért a növény gyökerei - ha nem irányítjuk őket - inkább ebben koncentrálódnak még a kiültetést követően is. A sugarasan elrendezett gyökerek másik előnye, hogy egy stabil, a növényt jól megtartó pányvázó gyökérzet alapjaiul szolgálnak, így a későbbiekben erős szél, vagy hónyomás esetén is nehezebben dől ki a növény.
A konténerből kiemelt növény gyökereit nem kell metszeni, csupán a sérült részeket távolítsuk el róla - ha látunk rajta ilyet. A beültetett egyedet alaposan öntözzük be, és visszatemetéskor a talajt jól tömörítsük a gyökérzet köré. Tömörítés híján megeshet, hogy üres részek maradnak a kerti talaj és a földlabda között, ami kiszáradáshoz vezethet.
A nyáron ültetett fát, cserjét eleinte rendszeresen öntözzük akkora vízadagokkal, hogy ne csak a talajfelszíni, hanem az alul elhelyezkedő gyökereknek is jusson elegendő nedvesség.