PVC padlók lerakása

Kiválasztási szempontok

A kiválasztásuknál lényeges, hogy mennyire lesz szem előtt a burkolat, milyen funkciót kell ellátnia, és milyen igénybevételnek lesz majd kitéve. A PVC padlókat általában a konyhába, közlekedő helyiségekbe, előszobába, fürdőszobába szokták lerakni, ám az újabb mintázatú és elegáns hatású PVC padló­kat egyre többen lakószobák padlóburkolataként is szívesen alkalmazzák.

Mivel a padlótekercsek 2, 3, 4 m szélességűek, könnyű belőlük egybefüggő, dekoratív hatást keltő burkolatot kialakítani. A vastagságuk is változó, 1,5; 2; 2,8; 3,5 mm, és többnyire hab- vagy textil bevonatú a hátoldaluk, ami kényelmes járást és csekély lépészajt biztosít az ilyen padlóknak. Sőt, a legtöbb padlófűtésnél is alkalmazható.

A megfelelő PVC padlóanyag kiválasztásánál nemcsak a vastagságra, mintázatra kell figyelmet fordítani, hanem az adott típus terhelhetőségi minősítésére és komfort értékére is. E minősítéseket általában a termék adatlapjáról lehet megtudni. Minél magasabb egy termék terhelhetőségi foka, annál tartósabb maga a padlóburkolat. Ez ugyanis a koptatóréteg vastagságára utaló érték, ami 0,15-0,4 mm vastagságú lehet. Lakásba – a használat gyakoriságától függően – 0,2 mm-től vastagabb koptatórétegű PVC padlók a megfelelők. Így a vastagabbak, akár 5-10 évig is használhatók maradnak, jelentősebb kopás nélkül. Azt is jó tudni, hogy kültéri használatra a PVC burkolatok alkalmatlanok, gyorsan tönkremennek a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, ezért teraszok balkonok leburkolására nem használhatók, legfeljebb nagyon rövid ideig.

A burkolat fektetése

A burkolat fektetésekor fontos, hogy az alap száraz, egyenes, sík és kiálló részektől mentes legyen. A PVC padló cseréjekor – amennyiben az teljes felületén ragasztva volt – még a ragasztó rétegét is el kell távolítani az aljzatról. A felületi egyenetlenségeket önterülő aljzatkiegyenlítővel ajánlott kellően egyenletessé és simává tenni. Ha pl. járólap burkolatra kerül majd az új PVC burkolat, akkor általában érdemes a fugák és a lapok egyenetlenségeit aljzatkiegyenlítővel elsimítani, mert a padlók anyaga elég puha, és az alatta levő egyenetlenségek a kiemelkedő részeken idő előtti felkopásokat fognak előidézni. A kisebb felületi egyenetlenségek a vastagabb és hab vagy textil hátoldalú PVC burkolóanyaggal is kiegyenlíthetők, ám még ezek is okozhatnak később helyenkénti kopásokat.

Ha felületkiegyenlítés szükséges, akkor csak annak a teljes kiszáradása után lehet felragasztani az új burkolatot. Ha pedig az alap nagyon sima, alapozó anyag felhordásával lehet biztosítani a ragasztó megfelelő tapadását.

Fontos az is, hogy az új padlólemezeket milyen módon célszerű lefektetni, illetve rögzíteni. Általában három lehetőség közül lehet választani, amit azonban alapvetően meghatároz a padló felületének a nagysága. Kisméretű, kb. 12 m² alapterületű helyiségekbe az ún. laza fektetés, azaz egyszerűen az aljzatra fektetve és szegélyek mentén lefogva is megoldható. Feltéve, hogy a burkolólemez teljesen kisimult, a 24 órás, mintázott oldalával lefelé kiterített akklimatizálódást követően.

Előnye a könnyű felszedése csere esetén, hátránya, hogy esetleges lágy hullámosodásra mindig lehet számítani. Ám azokat a kis méretű helyiségeket, amelyek gyakori használatnak vannak kitéve, közepes méretűnek kell tekinteni.

A félig laza, azaz kétoldalú ragszalaggal történő rögzítés legfeljebb kevésbé használt és 25 m²-nél kisebb helyiségekben alkalmazható. A padló felületének egyenletesebb rögzítését több sávban, a szélek mentén felragasztott ragszalagokkal lehet biztosítani. A szegélyezés ilyen leerősítésnél is lényeges, és az így felerősített PVC burkolólemezt könnyű később eltávolítani.

A 25 m²-nél nagyobb padlófelületekre csak a teljes felületi ragasztás jöhet számításba. Ehhez csak vízbázisú ragasztót szabad használni, mert az oldószer megtámadhatja a PVC padlók hátoldali rétegét.

A nagyságot mindig bő ráhagyással ajánlott meghatározni, és ilyenkor figyelembe kell venni, hogy milyen szélességű tekercset lehet a legkevesebb leeső hulladékkal méretre szabni. A helyiségek ugyanis ritka esetben szabályos alakúak, és a 15-20 cm-nyi ráhagyás lehetővé teszi a falak mentén a pontos méretre szabást. Célszerű fektetési tervet készíteni. A mintázatok pontos egymáshoz illesztésére is gondolni kell, amikor toldani kell.

A fektetéskor általában a fő fényforrás irányát kell követni. A beszabást mindig az egyik egyenes falhoz illesztve, majd kisimítva kell elvégezni és a másik oldalon a sarokba nyomva éles késsel elég pontosan levágható a padló felesleges széle. Mivel a helyiségek sarkai ritkán derékszögűek, a pontos beszabásnál ezt a falhoz igazodva kell levágni.

A sarkoknál előbb a túlnyúló padlórészt kell a sarokba nyomni, majd a padlóig átvágni. Így már könnyen a szélek mellé nyomhatók a felesleges részek, és a padló vonalában méretre vághatók. A küszöböknél ugyancsak a sarokba nyomva az anyagot éles késsel pontosan levágható a felesleges rész. A fazonosabb kialakítású ajtótokoknál célszerű a kivágáshoz karton sablont készíteni, és ennek segítségével már könnyebb a padló szélét a tok alakjához illesztve kiszabni. Cső áttöréseknél, pl. fűtőtestek bekötéseinél előbb a cső középvonalát, majd a faltól mért távolságát kell a padlólemezre átjelölni, és a lyukak méretre vágását követően a középvonaluknál átvágva a csövek mögé ragaszthatók az átvágott szélek.

A pontos méretre szabást követően következhet a PVC padló leragasztása. Előbb mindig a hosszabb oldal felől kell félig visszahajtani az anyagot, majd a ragasztó egyenletes lesimítása és a szikkadási idő után a felületre préselhető a burkolat. A szikkadási időt az adott ragasztó használati utasítása szerint mindig be kell tartani!

Az esetleges légbuborékokat a szélek felé hengereléssel, vagy gumis lehúzó lappal lehet kipréselni. Ha toldásoknál 20-30 mm-nyi átfedéssel kell számolni, és a két szélt acél vonalzó mentén egyszerre kell éles késsel átvágni, majd egymás mellé préselni. A felválás ellen tubusos hideghegesztő is használható, amely az éleket is összeragasztja, és 30 perc múlva már járható. A padlóburkoló másik felét hasonló módon kell az aljzatra ragasztani.

Végül következhet a szegélyezés. A hagyományos lágy és visszahajtható műanyag szegély elég igénytelen, viszont jól felragasztva az olyan helyiségekben előnyös, ahol fontos a szélek tökéletes vízzárása, és a külcsín kevésbé fontos. Igényesebbek azonban a szőnyegpadlókhoz, vagy a laminált parkettákhoz használt fazonos szegélylécek és elemek. Vizes helyiségekben azonban ezek használata előtt ajánlott a szegélyek menti réseket szilikonos szigetelőmasszával kitölteni, lesimítani, amivel elkerülhető a pangó víz padló alá szivárgása.