Elhanyagolt fák felújítása

Az ilyen felújító metszés drasztikus látványt nyújt, hiszen a fát szinte megkopasztjuk. Félni nem kell azonban, mivel a fák gyökérzete arányosan alakul a lombkorona méretével, és a metszés a gyökereket nem érinti. Így a fa tavasszal, a korábbiakhoz hasonló lelkesedéssel szívja fel a vizet és a tápanyagokat, aminek következtében jelentős új hajtásmennyiséget produkál. Azaz az elvesztett ágakat, gallyakat hamar új, fiatal hajtásokkal pótolja.

Fa felújítás, kezdjük az apróságokkal

A gyümölcsfákon gyakran jelennek meg sarjak, amelyek elszívják a tápanyagot és a vizet. A sarjak, vízhajtások a termő gyümölcsfák gyökereiből (gyökérsarjak), a törzs tövéből (tőkesarjak) vagy a törzsből (törzssarjak) törnek elő. Ezeket ne metszőollóval vágjuk le, hanem tövestől tépjük ki. Így megelőzzük, hogy a sarj tövében elhelyezkedő rejtett alvórügyekből új hajtások törjenek elő. Az idősebb gyümölcsfák koronájából előtörő fattyúvesszőket ritkítsuk ki, a meghagyottakat pedig metsszük vissza egyarasznyira, így ezekből idővel hasznos új vázág nevelhető.

Fontos a fák tisztogatása is. Az idős, odvas, terméketlen és a károsítók által nagymértékben fertőzött, száradó, pusztuló ágak levágása is elengedhetetlen növényvédelmi szempontból. Alaposan nézzük végig fáinkat, és vágjuk le róluk a száraz, beteg, a kaliforniai pajzstetű telelő lárváival, a szilvapajzstetű pajzsaival borított pusztuló gallyakat, ágrészeket, a lisztharmattal fertőzött vesszőket. Utóbbiakat onnan ismerjük fel, hogy a vessző végét meghajlítva az nem rugalmasan hajlik, hanem eltörik, mert száraz. Ha még szükséges, ritkítsuk a besűrűsödött fák koronáját. Ezzel egyrészt kedvezőtlen életfeltételt teremtünk a párás környezetet igénylő kórokozók számára, másrészt hatékonyabbá tehetjük a későbbi permetezéseket, és segítjük a megmaradó termőrészeken a gyümölcsök fejlődését.

A fatisztogatási munkánkat folytassuk a kártevők és kórokozók áttelelő alakjainak megsemmisítésével. A vastag kéregrészeket dörzsöljük át gyökérkefével. Ezzel a kártevők felszínre kerülnek. Fokozhatjuk a hatást, ha a törzset mésszel, a vastag ágakat rezes és kénes lemosó permetezőszerrel öblítjük le, ezzel fertőtlenítve azt. Fontos munka a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt, összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsök, a gyümölcsmúmiák leszedése. A meggy és a kajszi fák kezelésekor a fán maradt száraz virágokat is szedjük le, mert ezek is a monília kórokozójának áttelelési helyei. A leszedett, levágott fertőzött részeket mindig égessük el. A roncsolási, sebzési felületet kezeljük faseb-kezelő pasztával. Ügyeljünk arra is, hogy a nehéz ágak levágásakor ne hasadjon be a fa kérge, mert ez is fertőzéseknek nyit kaput. Nagy ágak vágásakor az alsó részük befűrészelése után fűrészeljük le felülről az ágakat, így nem szakad be a kéreg. Csonkot ne hagyjunk, mert az a kórokozók fertőzési gócává alakul, és vízhajtásképződést is eredményez. A nagyobb sebzési felületeket éles késsel vagy kacorral vágjuk teljesen simára, majd kenjük be oltóviasszal, fasebkátránnyal vagy olajfestékkel. Az üregeket, odvas sebeket szintén tisztítsuk ki, oldalukat vágjuk simára, majd a kártevők megtelepedésének, a kórokozók további fertőzésének megakadályozására töltsük ki a rést cementhabarccsal – ez a plombázás.

Ritkítás vagy ifjítás

A ritkítandó fa koronája ápolatlan benyomást kelt, az ágak elsűrűsödnek, a korona belső részében pedig a fényhiányos környezetben már alig képződnek termőrészek. A felkopaszodás kezdeti jelei is látszanak. Mielőtt nekiállunk a fűrészelésnek és a metszésnek, gondoljuk át, hogyan kell kinéznie a jövőben a fának. A beteg részek eltávolítása után azokat az ágakat is szedjük ki, melyek akadályozzák azt, hogy a teljes koronát átjárja a napfény. Ilyenek az erőteljesen felfelé törő, a korona belseje felé növő, valamint az egymáshoz túlságosan közel nőtt ágak. Ha ezektől megszabadultunk, lépésről-lépésre haladva ritkítsuk meg a fennmaradt koronarészeket.

Ritkításnál a sűrű, de jó állapotban lévő részeket tizedeljük meg. Ifjításnál nagyobb mértékű koronaméret csökkentést végzünk, ennél nem csak a ritkítás a lényeg, hanem az, hogy sok új hajtás nevelésére serkentsük a fát, mely hajtásokból évek alatt mintegy új ágrendszert nevelünk ki.

Az ifjító metszéssel jelentős mennyiséget elveszünk az öreg fák koronájából, és akkor van rá szükség, ha már alig hoz új hajtásokat a fa, egyúttal elkezd felkopaszodni, a termései pedig elaprósodnak. Legelőször is a leendő fa magasságát kell eldöntenünk, mert ez befolyásolja az összes további műveletet. Mielőtt nekilátunk az ifjításnak, meg kell ritkítanunk a teljes koronát, hogy legyen elég helyünk a munkavégzéshez. Arra számítsunk, hogy akár ritkítunk, akár ifjítunk, következő tavasszal nagyon dús hajtásképződés indul meg, tehát szükség lesz nyári hajtásválogatásra is. Amennyiben ez elmarad, egy-két év alatt újra besűrűsödik a fa koronája, emiatt hamar visszaalakul a kezdeti kedvezőtlen kiindulási állapot.