A tartósság titka

A faanyagoknál belső térben a hőmérséklet és esetenként a helyiség páratartalma térfogatváltozásokat okozhat. Ez ellen magasabb páratartalom esetén gyakoribb szellőztetéssel, vagy külön a mindenkori páratartalmat szabályozó készülék alkalmazásával lehet védekezni. A magas páratartalom ugyanis okozhatja a faparketták, lambériák felpúposodását, míg az alacsony páratartalom miatt pl. a padló anyagának összeszáradása hézagokat okozhat. A szoba levegőjének páratartalma ellenőrizhető, a nedvesség értéke ideális esetben 40-60%.

A belső téri hőmérsékleti változások miatt bekövetkező anyag és szerkezeti hibák a megfelelő fafajta kiválasztásával és gondos kivitelezéssel is jelentősen csökkenthetők. Belső térben az UV sugárzás a legtöbb fafajtánál színsötétedést okozhat, egyéb hatásai azonban a tartósság szempontjából nem lényegesek.

A külső térben beépített faszerkezeteknél a főként a térfogatbeli változások miatti hibák mértékét a fafelületek bevonatrendszerének jó megválasztásával és korrekt kivitelezéssel lehet csökkenteni. A jó szellőzést biztosító szerkezeti kialakítással, pl. szilárd kötésekkel lehet a gombás fertőzéseket és a felületek befülledését a minimumra csökkenteni, különös tekintettel az illesztéseknél, beeresztéseknél.

A külső térben levő fafelületeknél az anyag nedvességfelvételén kívül a gombák és rovarkártevők ellen is védekezni kell különféle előkezelő szerek alkalmazásával. A vörösfenyő magas gyantatartalma pl. ugyan megfelelő védelmet ad ezek ellen, ám a nyár-, nyír- és egyéb fafaj szinte teljesen védtelen a gombásodás és a biológiai kártevőkkel szemben. Esetükben vizes, vagy a szintetikus oldószeres gombaölő szerek, és rovarkártevők elleni favédőszerek felületi átitatásával lehet védekezni. Ezt főként ajtók és ablakszerkezetek anyagaihoz ajánlott használni.

Zárt lakótérben levő, szerkezeti-, vagy burkolóanyagok esetében jók a vizes oldószerű gomba és rovarok ellen védő lazúrok is, mert a bevonatok vízállósága itt nem követelmény. A szabadban levő kerítéseket, oszlopokat és egyéb faszerkezeteket azonban szerves oldószerű védőszerekkel kell előzőleg kezelni. A felületeket érő UV sugárzás következtében a repedések és a felületek elszürkülését ezen túlmenően leginkább megfelelő pórustömítéssel lehet megelőzni. Erre jó a pl. a félolajos vagy lenolajos beeresztés. Felhordásuk általában 1 rétegben célszerű, mégpedig mártással vagy ecseteléssel, de kerülni kell a fa túltelítődését. Az fél óra alatt nem beszívódott felesleges anyag ilyen esetekben a fa felületéről letörlendő, így elkerülhető az anyag felületi túltelítése. A megmunkált bütük mindig több pórustömítőt szívnak magukba, ami nem ártalmas. Az a lényeg, hogy a felületi telítést követően a kezelt anyag fatapintású maradjon. Az így telitett felületen már bármilyen lakk, lazúr vagy más fedőfesték kellően képes megtapadni, és ez megfelelő védelmet biztosít a nedvesség és az UV sugárzás káros felületroncsoló hatása ellen. A felületbevonó anyagot – akár lazúr, vastaglazúr vagy fedőfesték – azonban bizonyos időnként fel kell újítani, azaz átvonni, mert ezek védelme sem örökéletű. A felújító festés a faanyag színezésével kombinálva hatásos. Lazúrozásnál a sötétebb tónusok adnak csak kellő védelmet, a pigment nélküli bevonatok nem védenek az UV sugárzás hatása ellen, míg az átvonó festékeknél a vízlepergető felületűek az előnyösebbek.

Ami pedig a szerkezeti kötéseknél fontos, az a pontosság és a korrózióálló bevonatú kötő- és egyéb rögzítő elemek alkalmazása. A korrózióvédett kötőelemeken ugyanis nem alakul ki a fafelületeket is elszínező rozsdásodás.