Fifikás szakik: Magyar kurázsi?

Nem kis kihívás megfelelő minőségben dolgozó szakembert találni, főleg most. Ha mégis találunk nehéz a határidők egyeztetése, és még az árképzés is változott a megnövekedett kereslet miatt. A felújításnak nekikezdők tapasztalhatják, hogy a mesterek csak nagyon hosszú határidővel vállalnak munkákat, és az árak is felfelé kúsztak, azaz úgy tűnik, hogy az építőipar mind az anyagárakban, mind a munkadíjakban beárazta, hogy ennek az összegnek nagyjából a felét visszakapja majd a család. Akkor miért ne csinálnák drágábban – főleg, hogy ekkora lett a kereslet? Íme, néhány tanulságos történet.

Ajtófelújítás horror áron

Egyik olvasónk három beltéri ajtót szeretett volna kicseréltetni, vagy felújíttatni. Az ajtócserére ajánlatot adó cég kihozott egy 360 ezer forintos összeget, de a felméréskor nem tudták garantálni, hogy nem kell majd kőműves munkát végezni az ajtók betétele után, az meg együtt járt volna a teljes festéssel is, így az összeg nem állt volna meg ennyiben.

Ezért a tulajdonos felhívott egy céget, amely ajtók felújításával, fóliázásával foglalkozott, a neten 80-100 ezer forint körüli árra hirdették ezt ajtónként, és a képek tényleg magukért beszéltek: a leharcolt ajtók így átöltöztetve teljesen megújultak. Ki is jött a cég munkatársa felmérni a munkát. Azt már előre mondták, hogy a kiszállás és, árajánlat készítés díja 6000 forint lesz, amit ha megrendelés lesz belőle, levonnak majd a végösszegből. Nos, itt nem lett volna kőműves és festőmunka pluszban, de a neten szereplő árak csak az ajtóra vonatkoztak pántok nélkül, és az ajtókeretek fóliázását sem tartalmazta az ár, így a három ajtó felújítása bruttó 750 000 forintba került volna. Három ajtó felújítása… Még csak nem is új ajtók… Tehát itt valószínűleg úgy volt vele a cég, hogy 10 madárból ha egy megrendeli, azon nagyot kaszálnak, a kilenc meg kifizeti a kiszállási díjat, az sem rossz.

Ennyiért soha nem lesz…

Másik olvasónk a garázsára szeretett volna egy három részben sínen mozgatható polikarbonátos tolóajtót. Ki is jött felmérni egy szakember, meglátta a nagy házat, az udvaron álló pár éves Volvót és kis méricskélés után kiszámolta, hogy ez az ajtó 560 ezer forint lesz. Mikor a tulajdonos erre egyből rávágta, hogy akkor az életben nem lesz ott ajtó, akkor újabb számolgatás kezdődött, hogy hát ezt lehetne így is, meg úgy is, így költséghatékonyabb, „szóval 360 ezerből is kihozható”.

Ezután már úgy volt vele a tulaj - hogy hülyének ne nézzék-, ha nem megy 560-ért hátha megy 360-ért? Megköszönte a lehetőséget, de nem élt vele.

A következő mester érkezése előtt a kocsit kivitte az udvarból és pár utcával arrább leparkolta, az újabb mester pedig 170 ezer forintos ajánlatot adott, amiért meg is lett kötve az üzlet, elkészült a garázsra a tolóajtó. Ebből az a tanulság, hogy az árképzés valahogy úgy működik egyes szakiknál, hogy összeadják az anyagköltséget, a szállítási díjat és a munkadíjat, majd rátesznek még körülbelül 20 százalékot a biztonság kedvéért, és elgondolják, hogy „mit bír el a vevő”, vajon mennyit hajlandó fizetni érte. Ennek szellemében a kikalkulált árra még rátesz akár pár százezer forintot is, hátha bejön a dolog. Az árajánlat tehát sokszor nem a munka árát tükrözi, hanem azt, hogy mit gondol a vállalkozó, mennyit ér ez meg a megrendelőnek, amit a környék, a ház, az öltözködés vagy a kocsi márkája alapján kalkulál ki…

Mesterközvetítés, nem túl korrekt módon

Sok témában, így építőipariban is működnek mesterközvetítő oldalak. Ezek lényege, hogy különböző szakemberek regisztrálnak rá, az érdeklődők meg itt árajánlatot kérhetnek úgy, hogy felviszik a munka adatait, a mesterek közül pedig ezután aki szeretne, ad rá árajánlatot, vagy jelzi, hogy személyesen felmérné a vállalás előtt egy pontos árajánlathoz a munkát.

Alapból ez a módszer nagyon hasznos, hiszen segít összekapcsolni a keresletet és a kínálatot. A csavar ott van benne, hogy ha a mester válaszolni akar egy ilyen ajánlatra, az kb. 1500 forintjába kerül, ami még érthető is, hiszen a közvetítő oldalnak is valamiből élni kell. Csakhogy van olyan weboldal, ahol olyan opció is van kb. 6 ezerért, hogy ha azt választja egy mester, akkor csak ő tud ajánlatot adni más már nem. Ez annyiban nem korrekt, hogy egy nagyobb munka esetén lehet megéri erre költeni a hatezret, hiszen a megbízói oldalon azt látja az érdeklődő, hogy csak egy mestert érdekli a munka. Szerződni kell vele, mert senki más nem jelentkezett, hogy ajánlatot adjon. Persze hogy nem jelentkezett, ha az az egy kis pénzért elintézte, hogy mások ne adhassanak ajánlatot…

Pletyka, de igaz is lehet

A társasházakban lakók havi díjat fizetnek a társasházkezelőknek, hogy azok képviseljék az érdekeiket, ha gond van a házban, szerezzenek mestert, javíttassák ki a hibát, működtessék a házat, pályázzanak, a terv szerinti felújítások és karbantartások is menjenek. Nagyobb felújításoknál a lakók érdekképviseletének látszatát keltve egyes társasházkezelők több árajánlatot is bekérnek, így az a látszat, hogy a lakóktól kapott havidíjért cserébe megdolgoznak a pénzükért, több árajánlat közül is dönthetnek a lakók, hogy melyiket válasszák. Iparági pletykák szerint egyes cégeknél azonban ez úgy megy, hogy a beérkező ajánlatokra rákerül még 10-20 százalék plusz összeg, ami a munka elvégzése után a mester a társasházkezelő zsebébe csúsztat. A lakók azt hihetik, hogy azért fizetnek egy közös képviselőt, hogy az az érdekeiket képviselje, csak ha az két kapura játszik, akkor neki két helyről is lesz bevétele, de a lakók semmiképp nem járnak jól az üggyel.

A legolcsóbb kerítés

Szintén egy olvasónk szeretett volna egyszerű drótkerítést létesíteni telke köré. Talált is egy céget a neten, aki azt hirdette, náluk olcsóbban senki nem adja a drótot, a betonoszlopokat és a munkadíjat, mert valóban méterben voltak megadva a kerítésárak, amik mindent tartalmaztak. Majdnem. A cég honlapja szerint az országban több brigádjuk is van, így a megrendelőhöz legközelebbi csapat megy majd ki elvégezni a munkát. A megrendeléskor derült ki, hogy sajnos az a partner brigád, amelynek a székhelye 40 kilométerre volt az érintett telektől, az már nincs, 180 kilométerről tudják csak küldeni a partnereiket, és a kiszállási díj miatt az eredeti ár körülbelül 35 százalékkal emelkedett volna meg. Tehát az anyag és a munkadíj tényleg olcsó, csak a kiszállás a drága. Hát ebből sem lett üzlet…

A kulcsember, a titkárnő?

És végül egy érdekes eset, ami – ha megtörtént –, akkor jó „üzleti érzékre” utal. Egy kisváros polgármesteri hivatalának a titkárnője végighívta a település három kertészeti vállalkozását, hogy most lehet pályázni a közterületek fűkaszálására az adott évre, és mindhárom cégvezetőnek elmondta, pályázzon, és ha fizet neki egymillió forintot, elintézi, hogy ő legyen a nyertes. Mindhárman pályáztak, és mindhárman fizettek a titkárnőnek egy-egy millió forintot, hogy járjon közben az érdekükben, így a titkárnőhöz került 3 millió forint. A hölgynek, aki kulcsembernek adta ki magát, semmilyen ráhatása nem volt a döntésre, így a képviselőtestület kiválasztotta az egyik céget, az kapta meg a munkát. A titkárnő a kettő másikat felhívta, hogy sajnos porszem került a gépezetbe, nem tudta elintézni, hogy megkapják a munkát, így a két cégvezetőnek visszaadta az összesen kétmillió forintot. Egymillió azonban nála maradt, pedig nem intézett semmit.