Favédelem

A faanyagokban a különféle gombák és rovarok korhadást, kékfoltosodást, szuvasodást és korhadást okoznak, míg a nedvesség ezek megtelepedését, elszaporodását segíti. A napsugarak agresszív UV sugarai pedig a faanyagok szürkülését és szerkezetének károsodását, pl. berepedezését okozzák. E károsodások részben összefüggenek, ellenük különféle favédőszerek alkalmazásával lehet védekezni.

A biológiai kártevők ellen mélyen a fa anyagába szívódó favédő alapozó nyújt kellő védelmet. Ezek alacsony szárazanyag tartalmuk miatt képesek mélyen a fa anyagába szívódni, és hatóanyagaikkal biztos védelmet adnak a kártevők ellen. Keményfáknál, pl. tölgyfáknál ez nem feltétlenül szükséges a fa természetes csersav tartalma miatt, más fafajoknál viszont mindenkor ajánlott a használatuk.

A Napból érkező ultraibolya sugárzás köztudottan roncsolja a fák szerkezetét, és ez okozza az elszürkülésüket. A különféle festékekben levő UV álló pigmentek ezt blokkolják, és tartósan ellen állnak e káros sugárzási hatásnak. Védelmük akkor hatékony, ha ezek az anyagok a fa belsejébe is behatolnak. Ezt a célt szolgálják a pigmentált híglazúrok, amelyek a fa felszíne alá is beszívódnak. A lazúrfestékeknek a káros sugárzás ellen színváltozás nélkül kell megvédenie a fa anyagát. A színtelen lazúrok között azonban csak azok biztosítanak kellő védelmet, amelyek speciálisan e célra készültek, és kis méretű, a festéket nem elszínező pigmenteket tartalmaznak.

A kezelt fafelületek tartósságát a bevonattal kezelt felületek impregnálása is jelentősen befolyásolja. Az utólagosan a fába kerülő víz elpárolgásakor, illetve fagyásakor a faanyag megreped, és természetes színanyagainak kimosódásával elszürkül. E mellett elősegíti a penészgombák és rovarkártevők elszaporodását is. A fában levő túlzott nedvesség tartalom a kezelt faanyagnál azért okozhat bevonat károsodást, mert az mindig a záró felület tönkretételét előidézve szokott távozni. Ezért lehetőleg gyárilag szárított faanyagokat célszerű felhasználni, amelyeknek a „lélegzését” a modern lazúrok lehetővé teszik, viszont a teljes felületi impregnálást 3-6 hónap elteltével ellenőrizni kell, és a kialakult repedéseket javítókezeléssel kell lefedni. Hatásos víz elleni védelmet csak testes filmréteget adó vastaglazúr felkenésével lehet biztosítani.

A faanyagokra felkent védőbevonatok tartósságát a tapadó képesség is jelentősen befolyásolja. Ez pedig attól is függ, hogy a használt anyagok garantáltan minőségi kötőanyaggal készültek-e, és a rétegek felhordása előtt megtörténtek-e a köztes csiszolások.

Jó védelmet ezért csak favédő alapozással, azt követő vékony lazúrozással, majd végül a záró réteget adó vastaglazúr felkenésével lehet biztosítani, mégpedig a köztes csiszolások elvégzése mellett, amely növeli a rétegek közötti tapadást. A csiszolásokhoz 180-220-as papírt, vagy csiszolószivacsot célszerű használni. A régi felületek felújításához ugyancsak finom csiszolóanyaggal kell a felületeket alaposan átcsiszolni, és a portalanítás minden esetben alapfeltétel.

A sok helyen felváló bevonatokat célszerű felújítani. A sérült bevonat előbb durva, 60-80-as csiszolópapírral, vagy lemaró szerrel teljesen eltávolítandó, majd közepes csiszolópapírral simára koptatás és portalanítás után következhet az alapozás, lazúrozás és a vastaglazúrozás. Így eltűnnek a felületi színeltérések, és a felújított felület egységesé válik.