Faanyagok felületi védelme

2018-05-22 15:25:16 | Módosítva: 2018-05-22 15:33:31

Bár a különféle műanyagoknak, vagy műanyaggal laminált felületű anyagoknak jelentős volt a térhódítása, újra jelentősebb szerepet kapnak a valódi fából készült használati eszközök. Ennek oka a fa megismételhetetlen egyedisége és könnyű megmunkálhatósága. A fatárgyak végső küllemüket és tartósságukat a felületi kikészítésük során kapják meg, az anyagok tartósítása azonban már a nyersanyag állapotukban történő kezelésükkel kezdődik.


A faanyagok hatékony védelmét általában bevonatrendszerekkel kell kialakítani. Erre azért van szükség, hogy az anyagot több lépcsőben védjük meg a különféle külső károsító hatásoktól, pl. a rovarkárosítóktól, a csapadéktól, erős napfénytől és az UV sugárzás hatásaitól. Az alapanyagvédelmet a gombák és férgek elleni védőanyagokkal (biocidokkal) történő kezeléssel kell kezdeni. Ennek első fázisa a konzerválás, azaz a gombák, és fakárosító férgek elleni védőanyagok faanyagba juttatása. Ez házilag többnyire nem oldható meg, jó hatást csak merítéssel, vagy ún. áztatással lehet elérni. Ha ezt háti permetezővel felhordva igyekeznek elvégezni, az nem lesz elég hatásos, a hatóanyag így nem szívódik fel kellő mélységben a faanyagba. A kártevők elleni faanyagvédelem elvégzéséről vásárláskor az eladótól lehet tanúsítványt kérni; milyen védelemmel van ellátva az adott faanyag. Ez elsősorban a kültéri felhasználásra szánt faanyagoknál nagyon lényeges, de belső térben beépítendő faanyagoknál sem elhanyagolható szempont. Különösen a vágott bütüknél, kialakított illesztéseknél fontos a fakonzerválókkal történt kezelés, mert e helyeken vannak fokozottan kitéve a nedvesség okozta korhadásnak és a rovarkártevők támadásának. Ezeket a helyeket utólag is többszöri átecseteléssel kell biztosítani. Ez a külső térben beépítendő faanyagoknál azért is fontos, mert beépítésük után már nem, vagy csak nehezen érhetők el a kritikus helyek, illetve nehezen kezelhetők konzerváló szerekkel.

Általános védőszeres kezelés

A gyártó ajánlása szerinti időközönként meg kell ismételni. Ezek az szerek adott típusú bevonó anyagok esetén impregnálják is a faanyagokat, és ezekkel kiválthatók a drágább lazúrok, festékek. Az ilyen favédőszerekkel kezelt fáknak élénkebb lesz a színük, ám nem szabad a felületüket túltelíteni, felszínük száradás után maradjon szívóképes, mert ez elősegíti a később rákent egyéb lazúrok vagy festékek tapadását. A különféle termékeknél megadják a szükséges mennyiséget, amit mindig be kell tartani.



A favédelem ugyancsak fontos része az ún. konstrukciós védelem, ami annyit jelent, hogy a faanyag vízzel való érintkezését kerülni kell, illetve annak mielőbbi kiszáradását biztosítani kell. Ezt bizonyos esetekben pl. faborításoknál hátsó átszellőzéssel kell elérni, azaz párnafákra kell felerősíteni a burkolóanyagot, amivel biztosítható a faanyag mögötti légmozgás. Ilyen esetekben is fokozottan fontos a bütük védelme, ezért ügyelni kell arra is, hogy a bütük ne legyenek kitéve közvetlenül nedvesedésnek.




A hatásos favédelem következő fázisa a felületek pórustömítése, beeresztése. Ez a faanyagok szerkezeti védelméhez szükséges, ám nem pótolja a favédőszerek előzetes használatát. A pórustömítés, azaz a beeresztés során pótolható a száraz fa olajtartalma, és művelet lezárja a felületet. E célra általában félolajat, vagy lenolajat szokás használni, többnyire 1-2 rétegben ecsetelve vagy mártással. A bütük felületére most is érdemes külön figyelmet fordítani, mert e felületek nagyon hajlamosak a berepedezésekre, és áztatva mélyebben felszívják a pórustömítő anyagokat. A felesleges, a felületbe nem beszívódott beeresztőanyagot mindig le kell törölni. Ezek az anyagok lassan száradnak, és az anyagba be nem ivódott rétegük gátolja a további bevonó anyagok – különösen a vizes bázisú festékek – jó tapadását.


Manapság divatos a kerti keményfa bútorok teak olajjal való kezelése. Ezek gyorsabban száradnak és általában már az UV sugárzás ellen is védelmet nyújtanak a kezelt fának, és még vízlepergető hatásúak is. Ezzel teljesen időjárásállóvá tehető a kezelt fafelület. A fölhordása a szokásos ecseteléssel történhet, és a felesleges anyag eltávolítása ennél az anyagnál is alapvető követelmény.

UV sugárzás elleni védelmet azonban a lenolajozott, félolajjal pórustömített felületek sem biztosítanak, ezért a beeresztett fafelületek további védő bevonatot is igényelnek. A pácolás ritkán szükséges és célja többnyire a faanyag színtónusának a módosítása. A vizes pácok mélyebben beszívódnak a faanyagok felületébe, míg a szeszes pácok hamarabb száradnak. Mindkét anyagféleségnél utólagos finomcsiszolás szükséges a kiálló szálkásodások megszüntetése miatt. A pácolt felületeket általában valamilyen színtelen lakkal, vagy bútoroknál ritkán politúrral kezelve kell védeni a külső károsító hatásoktól.




A bevonatok lehetnek még különféle színező hatású lazúrok, vastaglazúrok, festékek. Ezek már védenek a káros UV sugárzás ellen és többnyire vízlepergető hatásúak is. E külső védőrétegek azonban a kitettségüktől és a bevonatok elhasználódott állapotától függően felújítást igényelnek. A felújításukat nem érdemes halogatni, mert később már sokkal több munkát igényel az új külső védőbevonat kialakítása. A vékony lazúrozást 3 évente, felületi átkefélés után legalább 2 rétegben célszerű felújítani, esetleg egy sötétebb árnyalatú, de azonos típusú anyaggal. A vastaglazúr ugyan testesebb és látszólag jobban takaró bevonatot ad, ám felújításakor teljesen el kell távolítani a régi réteget a felületről, és csak ezt követő finom csiszolás után lehet újabb réteggel átvonni a felújítandó fa felületét. Az újabb átvonásra akkor kell sort keríteni, ha a lazúr rétege berepedezett, és már kevéssé védi a faanyagot a nedvességtől és napsugárzástól. A faanyagok védelmét különféle fedőfestékekkel is fokozni lehet. Ezek lehetnek oldószeresek vagy vizes bázisúak, és általában 2 rétegben felkenve hatásosak a csapadék és az UV sugárzás káros hatásai ellen. A bütük ez esetben is különös figyelmet kapjanak, mert a faanyag korhadása ezeken a részeken kezd el kialakulni leginkább. A festékbevonatoknak azonban hátránya, hogy a felújításuk esetén alapos csiszolás és alapozás is szükséges. Ma már sokféle előkezelt faanyagot árulnak, pl. falemezeket, forgács és OSB lapokat, amelyeket az előkezelésüktől függően legfeljebb végső bevonó anyagokkal, pl. zománcfestékek alapozójával érdemes védeni a külső erodáló hatásoktól. Ez tapintással is megállapítható, amennyiben a felületük nem száraz tapintású, akkor nem szükséges az anyagukat védő és beeresztő szerekkel kezelni, elég lazúrozással vagy festéssel védeni.




További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Falfestő szerszámok

A lakásokat általában öt évente ajánlatos felújítani, már a mi a falakat és a nyílászárókat illeti. Van aki ezt szakemberre bízza, mások viszont – többnyire anyagi megfontolásokból – maguk...


Ajtók felújítása festéssel

Bár újabban egyre divatosabbak a natúr fa színű ajtók, a régi mázolt felületűek még mindig lehetnek szépek és ápoltak. Ám ehhez az kell, hogy a felületük kellően sima legyen, és ne látszódjon...