Burgonya helyett: csicsóka

Ha a burgonya, a batáta és a csicsóka termesztési és fogyasztási lehetőségeit összehasonlítjuk, akkor láthatjuk, hogy mindnek van előnye, és hátránya. Kertünkben érdemes mindháromból tartani egy keveset, egyrészt így változatosabbak lesznek a köretek a tányérokon, másrészt minél többféle növény van egy konyhakertben, fajonként-fajtánként minél kisebb egyedszámban, annál kevesebb növényvédelmi problémára kell számítsunk az év során. (E változatos termesztésnek ellentéte a nagyüzemi monokultúrás termesztés. Ott nagy területen egyféle növény van, aminek köszönhetően annak a növénynek az összes kártevője és kórokozója odasereglik a környékről. Ezért nem lehet a nagytáblás termesztés növényvédelmét bio-módszerekkel megoldani. Kiskertben a sokféle, de kis egyedszámú növény sokkal könnyebben gondozható vegyszermentesen, bio-módszerekkel.) Visszatérve az összehasonlításra, a burgonya előnye hogy ismert, könnyen pucolható (sőt sok ételhez héjasan is felhasználható), könnyű termeszteni. Hátránya, hogy ősszel fel kell szedni, macerás tárolni, a tárolt gumókról a hajtásokat a tél során rendszeresen le kell szedni, különben megfonnyadnak. Nagy mennyiségben hizlal. A batáta előnye hogy szép, díszváltozatai is vannak, továbbá jobb beltartalmi értékekkel rendelkezik mind a burgonya. A batáta hátránya, hogy rosszul tárolható és termesztése is nehézkesebb, mert elő kell nevelni a palántát a kiültetés előtt. A csicsóka jó dísznövénynek is, szintén jók a beltartalmi érékei, nagy előnye hogy nem kell felszedni és tárolni: télen is kiszedhető a felhasználásra szánt mennyiség. Hátránya hogy nehezen pucolható, mert göcsörtös.

Az egészségünket védi

A csicsóka gyógyszer és jó diétás alapanyag, különösen cukorbetegek számára. Kevésbé hízunk tőle, de legalább annyira laktató, mint a burgonya. A benne lévő szénhidrát inulin formájú (nem összetévesztendő az inzulinnal, de némi köze van hozzá!), ami szinte emésztetlenül halad át a szervezeten, édes ízt és kellő energiatöltetet biztosít, de anélkül, hogy a vércukorszintet kiugróan megemelné. A cukorbetegek így inzulint spórolnak, a fogyni vágyók pedig kis kalóriabevitel mellet is jóllakottnak érzik magukat. Az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, A bélrendszerben, megtalálható védő bélbaktériumokat (probiotikumokat) táplálja, így immunerősítő hatással is rendelkezik. Az inulint már rákterápiában is alkalmazták, de a csicsóka még a szív- és érrendszeri betegségek ellen is véd, mert segít csökkenteni a vér zsírtartalmát és húgysavszintjét. A csicsókának kb. ötször akkora a rosttartalma, mint a burgonyáé, így serkenti az emésztést. Egyeseknél puffasztó hatású lehet, ebben az esetben kisebb mennyiségekkel szoktassuk szervezetünket e csodanövényhez.

Termesztése, és pár érdekesség

Annyira igénytelen, hogy nem sok mindent lehet a termesztéséhez hozzáfűzni. Ültessük el napos helyre tavasszal, lehetőleg laza homokos mélyrétegű talajba, és ősztől szedhetjük a gumókat. Kora ősszel lisztharmat támadhatja meg, de ha nem permezettük az sem gond, hiszen az első fagyok leviszik majd az összes levelet – a betegeket is – és tavasszal újra egészséges lombozatot nevel. Évekig ne hagyjuk egy helyben, mert akkor sok apró gumója lesz. Elterjedését előmozdította, hogy nagyon igénytelen növény, jól tűri a szárazságot, hazánkban főleg a homokos területeken terjedt el. Ha egyszer elültetjük, nem könnyen szabadulunk tőle, mondhatni terjedésével gyomosít, ha nem szedjük rendszeresen. Sárga virágai ősszel még díszítenek is. Télen is szüretelhetünk a csicsókából, amit érdemes azonnal felhasználni. Formája miatt szinte megpucolhatatlan, ezért inkább dörzsszivaccsal erősen törölgessük át folyó víz alatt.

A 17. században kerül át Amerikából a kontinensünkre. Annak ellenére, hogy a 19. században még „emberi fogyasztásra alkalmatlannak” tisztították, és disznótakarmánynak javasolták. Az utóbbi években felfedezte magának a reform- és csúcsgasztronómia is.

Csicsókapityók és földialma néven is ismerték, ebből adódik, hogy az elmúlt évszázadokban nagyobb becsben tartották, bár ma újra kezdik felfedezni a gasztronómia, az egészségügy-, és a gyógyszeripar terén is. Fűszerezni legfeljebb friss fűszernövényekkel érdemes. Társítható, sőt, erős bél tornáztató hatásai miatt társítani érdemes krumplival, zellerrel, fehér répával. Érdemes megemlíteni, hogy nyersen is fogyasztható. Nyersen salátákba, lereszelve tócsninak, lepénynek, vékonyra szeletelve, olajban kisütve csipsznek készíthetjük el. Turmixitalokat is készíthetünk belőle, és savanyúságnak is eltehető.