Padlókímélők lábalátétek

Védekezés lábalátétekkel

A padlónak a legkeményebb igénybevételt a kerekes székek görgői jelentik. A kemény és alig lekerekített szélű műanyaggörgők okozzák a legtöbb gondot. Ezek helyett lágy anyagú, lekerekített futófelületű görgős székeket ajánlott választani. Ha ez nem lehetséges, akkor a leginkább használt padlórészt műanyag székalátét lehelyezésével lehet az idő előtti kopástól megóvni. Ezek igen változatos méretekben és alakban szerezhetők be. Anyaguk többnyire átlátszó, opálos vagy esetenként színes, karcálló polikarbonát, amelyeknek a vastagsága 0,8-2,3 mm között változó.

A székalátétek hátsó oldala csúszásgátló bevonatú, ami megakadályozza a szék mozgatása közben az elmozdulásukat. A méretválasztásnál célszerű a szék mozgásterét bő ráhagyással meghatározni, hogy az alátét felülete a szék közvetlen mozgásterén túl is kellő védelmet biztosítson a kopások ellen. A székalátétek felülete könnyen tisztítható, és nemcsak a felületi kopások ellen, hanem a különféle folyadékok okozta szennyeződések, foltosodások ellen is védenek. Fapadlókat – a nagyobb dísznövények cserepe alá helyezve – a nedvesedéstől, foltosodástól is megvédik.

A szokványos, fém- vagy falábú asztalok, székek, fotelok, sőt még a szekrények lábai is okozhatnak sérüléseket, kopásokat pl. takarításkor, ha nincs a végükön vagy az aljukon csúszást könnyítő alátét. Ezek ugyanis csak ritkán kerülnek fel a bútorokra, pedig nem egy bonyolult megoldás. Legfeljebb viszonylag kemény polietilén zárólap van – főként az asztalok, székek lábainak az alján. Ezek a kényesebb fa-, laminált- vagy pl. PVC padlókon idővel karcokat okoznak, a szőnyegpadlókon pedig feltéphetik a szálakat mozgatásuk közben. Az ilyen sérülések ellen lágy anyagú és könnyű csúsztatást biztosító, öntapadó lábalátétekkel lehet védekezni. A védőket könnyű a lábak aljára erősíteni, anyagukat mindig a padló anyagához igazodva kell megválasztani. Különféle méretekben és vastagságokban szerezhetők be.

Fapadlókhoz leginkább a filcbetétes korongok az ideálisak. Ezek között kaphatók öntapadó és csészés, felszegezhető kivitelűek is – különféle méretekben. Az öntapadós filcalátéteket a ritkábban mozgatott bútorok, pl. szekrények alá is célszerű felragasztani. A gyakran használt székek lábai alá viszont a műanyag- vagy ritkábban fém csészébe erősített, felszegezhető változatok az ideálisabbak.

A filcréteg kopására azonban figyelni kell, különben a lekopott filc miatt a csésze széle okozhat felületi sérüléseket. Az öntapadó korongoknál pedig a nagyon kopottakat cserélni kell, hogy a szék lába ne érje el a padlót.

A szőnyegpadlóknál a székek lábára sima, lekerekített szélű és akár felszegelhető polietilén anyagú csúsztató korongot érdemes szerelni. Ezeket a fémvázas székek műanyagtalpára is érdemes felerősíteni, mert a műanyag zárótalpak gyakran nincsenek lekerekítve, és így tologatáskor erősen koptatják a szőnyeg felső rétegét. A rögzítőszeges darabok számára a felerősítésükhöz érdemes előbb apró furatot készíteni, amivel megkönnyíthető az új csúsztatókorongok lábra erősítése. Az öntapadó filckorongok felerősítésével fapadlókon is elkerülhető a fémszékek lábainak karcolása.

A csővázas székekhez tőlünk nyugatabbra már olyan cserélhető lábvégeket is lehet választani, amelyek alsó csúsztató rétege az adott padló anyagához a leginkább megfelelő, és kopás esetén újra cserélhetők. Egy másik érdekes külföldi megoldás a zokniszerű, kötött lábvédő, aminek vastagított alja nemcsak a padlót kíméli meg a karcos kopásoktól, de a szára a székek, asztalok lábainak a végeit is védi a szennyeződésektől és egyéb sérülésektől. Az ilyen kötött anyagú „bútorzoknik” különféle méretekben és anyagokból készen kaphatók, és könnyen cserélhetők, ha elkopik az alsó csúsztató rétegük. Ezek azonban csak sima felületű padlókon használhatók.