Fürdőszobai tömítések: vízszigetelés

A zuhanytálca (vagy kád) és a falak közti merev fuga idővel – az épületmozgások és a fizikai terhelés hatására – megrepedezik, még ha ez szemmel sokáig láthatatlan is marad. Itt a víz utat talál magának, és a tálca alá folyik, áztatva ezzel az alattunk lakót, illetve felszívódva a falban penészesedést, dohosodást okozva. Beépített zuhanyzónál ezért rugalmas tömítést szokás alkalmazni. Azonban minél nagyobb a tömíteni kívánt rés, annál vastagabban kell a tömítőanyagot használni, és annál nagyobb mértékű zsugorodással számolhatunk az idő előrehaladtával. Ebből adódóan, nagy réseknél nem lesz tartós a tömítettség. Vízzárás szempontjából előnyös, ha közvetlenül a falakat burkoló csempelapok pereme alá kerül a tálca, és ezután készítjük el a tömítő szigetelést.

Akril vagy szilikon?

Az egyalkotós akril tömítőanyagok talán a legismertebbek a tömítési célokra készült szigetelő anyagok közül, bár speciális célokra használhatók kétkomponensű változataik is. A vizes diszperziós termékek előnyös tulajdonsága, hogy nedves, porózus felületeken kiváló a tapadásuk, jól tűrik a szélsőségesebb időjárási körülményeket, és öregedés állók.

Az akril tömítőanyagok használata általában csak belső térben ajánlatos, mert a kikeményedésük alatt érzékenyek a vízre, pontosabban a kimosódásra, ami gátolhatja az anyag átvulkanizálódását. Csak kevéssé táguló hézagok tömítésére ajánlottak. Besimításuk után már 20 perc elteltével elkezdődik a kikeményedésük, közben a víz elpárolog a masszából. Az ilyen tömítőanyagok 310 ml-es kartusokban kerülnek forgalomba, és kinyomó pisztolyból lehet a hézagokba préselni. A felesleges anyag spatulyával vagy kisméretű, speciális lehúzó szerszámmal simítható le. Az akril tömítő anyagok megszilárdulásának ideje a hőmérséklettől és a páratartalomtól függ.

A fent említett fürdőszobai tömítő-szigetelésekre alkalmasabbak a szilikonos tömítőanyagok. A szilikonkaucsuk vegyületek gerincét egymáshoz kapcsolódó szilícium és oxigénatomok alkotják. Ezek többszörösen kapcsolódó térhálós szerkezetet képeznek, és számtalan modifikáció eredményeként sokféle, célirányos felhasználásra kifejlesztett változatuk terjedt el. Közöttük is vannak egy- és kétalkotós anyagok, amelyekből sokféle késztermék és segédanyag is készül.

Az egykomponensű szilikonok főként ragasztásra, tömítésre használható készítmények, ún. ecetsavas, képlékeny állapotú masszák, amelyek kinyomva a levegő páratartalmának hatására vulkanizálódnak, miközben az anyagokból ecetsav párolog el.

A szilikonok alakváltozása akár 25% is lehet. Egyik legismertebb és gyakran használt típusuk a szaniter szilikon, amelyek különféle színekben, kartusos kiszerelésben kerülnek forgalomba. Ezeket szokás főként a vizes helyiségek díszítő, vízhatlan tömítéseként használni. Egyes változataik gombaölő hatású adalékot is tartalmaznak, ami a folyamatosan nedves illetve magas páratartalmú helyiségekben elengedhetetlen.

Az ún. semleges hatású szilikonok ugyancsak a levegő nedvességének a hatására kötnek meg, viszont az elpárolgó anyag nem, vagy alig észlelhető, és nem korrodáló a hatásuk. Ezek univerzálisan használhatók, viszont lassabb a reakcióidejük, mint más tömítőknek. Állaguk lágyabb a szokásosnál, ezért könnyebben kenhetők. Rugalmas alakváltozási képességük hasonló a többi szilikonéhoz, azaz akár 25% is lehet.

Hogy a tömítési, szigetelési célra akril vagy szilikon tömítőt célszerűbb-e választani, azt a felhasználás helye és módja dönti el. Ahol nagyobb rugalmasságú tömítésre van szükség, ott a szilikon az előnyösebb, ahol pedig fontos az átfesthetőség, pl. falhézagoknál, ott az akril tömítők az ideálisak, mert átfesthetők és emellett még kellően elasztikusak is. A szilikonok nem festhetők le, de rugalmasabbak. Ha fontos a vízzárás és a tömítőanyag rugalmas mozgáskövetése, akkor színezett szilikon tömítőt ajánlatos használni.

Tisztítsuk vagy cseréljük?

Későbbiekben is a legtöbb átázás megszüntethető a tömítés megújításával. Ehhez időnként végig kell nézni a teljes zuhanyzót, hol tud elszivárogni a víz. Ha rést találunk, nem szabad halogatni a vízszigetelés javítását. Annak ellenére, hogy számos tisztítószer kapható a szilikonos felületek karbantartásához, a megújítás leghatékonyabb és legesztétikusabb módja a szilikon tömítők rendszeres cseréje. A kivitelezés nem igényel speciális szerszámokat vagy szakértelmet, saját kezűleg is elvégezhető.

Vásároljuk meg az adott feladatnak legmegfelelőbb szilikont és a kinyomópisztolyt is. Konyhai és vizes helységek tömítéséhez, használjunk szaniter szilikont, ami tartósan ellenáll a gombásodásnak. Kerámia felület és acél kád esetén a hagyományos ecetsavas termékeket használhatjuk, de akril, horganyzott és PVC felületekhez kizárólag neutrális szilikonnal dolgozzunk. Először éles késsel vagy hasonló eszközzel távolítsunk el minden gombával szennyezett tömítőanyagot. Ez legtöbbször nem nehéz, a szilikonok gyakran meglazulnak az ilyen felületeken. Amennyiben a tömítőanyag nem távolítható el mechanikusan a felületek sérülése nélkül, használjunk szilikon eltávolító vegyszert az anyag fellazításához. Miután eltávolítottuk a szilikont a hézagokból, óvatosan távolítsunk el minden port vagy egyéb szennyeződést a felületről, mosószeres vízzel. Egyéb kemikáliák használatát kerüljük el, mert megmarhatják a felületeket.

Következő lépésben – a csatlakozó felületek megóvása miatt – maszkoljuk a tömítendő terület környezetét, melyet a munka befejeztével könnyen eltávolíthatunk.

A szilikon felhordása előtt töltsük meg a kádat félig meleg vízzel. Háttérkitöltő anyaggal töltsük ki mélységben és szélességben a hézagot. Így a felület alkalmas arra, hogy a későbbiek folyamán a tömítés ne mozduljon el a kád használata közben. Ez után nyomjuk ki a szilikont a kinyomópisztollyal – kis többlettel – a résekbe. Dolgozzuk, simítsuk el a felületet a bőrösödés előtt (3-5 perc) mosószeres, szappanos spatulával. Eldolgozás közben óvjuk a felületet a portól és víztől. Eldolgozás után finom mozdulattal azonnal húzzuk le a maszkoló szalagot, majd várjunk, amíg a szilikon teljes keresztmetszetében megszilárdul.