Burgonya

A burgonyát keményítőben gazdag gumójáért termesztik világszerte. Peru és Chile hegyvidékén őshonos, ott az őslakosok már kb. 5000 éve termesztik. Európába a XVI. Század elején került. A 16-17. században spanyol, portugál kereskedők elterjesztették Ázsiában és Afrikában is. Ausztráliába az angolok vitték a 18. században.

Ez a legfontosabb termesztett, nem gabonanövény, így több ezer fajtája ismert. A növény gyakorlatilag egy 50–90 cm magasra növő, lágyszárú cserje. A föld feletti rész szárcsomóiból nőnek a hajtások és levelek, a földalattiból a gyökerek és a tarackok. A tarack csúcsának megvastagodásából alakul ki a gumó.

Termesztésben egyéves, de természetes élőhelyén évelő, gumójával áttelelő növény. Tavasszal a gumó rügyeivel újrafejlődik a bokor. Amíg meg nem gyökerezik, a rügykezdeményt és a belőle fejlődő 6–12 hajtást a gumóból látja el tápanyaggal. A legszebb gumókat hűvös, csapadékos vidéken, laza szerkezetű, humuszban gazdag talajon fejleszti. A sült krumplit nem számítva egészséges ételek alapanyaga.

A burgonyagumó egészséges élelmiszer, mert sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Figyelni kell azonban a megfelelő elkészítésére: a burgonya fölkockázása lerövidítheti a főzési időt, de akár 75%-kal is csökkentheti az ásványi anyag tartalmát. Ennek oka, hogy minél nagyobb a vágási felület, annál több ásványi anyag oldódik ki a burgonyából főzés közben.

A burgonya a konyha egyik leggyakoribb alapanyaga, ami szinte naponta megtalálható asztalunkon, hiszen nemcsak olcsó, hanem ízletes is, és sokféleképp elkészíthető. A burgonya tápértéke rendkívül nagy: 10 dkg újburgonyában 356 J (85 kalória) energia érték van. Jelentős a B vitamin és a fehérje tartalma is, de meglehetősen sok C vitamint is találunk benne. Célszerű héjában megfőzni a burgonyát, mert a hámozás során sok értékes anyagot elveszítünk. A burgonya elkészítésénél fontos szempont, hogy ezek az értékes anyagok a lehető legkisebb mértékben károsodjanak. Különösen a C-vitamin érzékeny a különböző konyhai műveletekre. Főzés során könnyen lebomlik, ezért ajánlatos kevés vízben, fedő alatt, minél rövidebb ideig főzni vagy párolni. Legjobban a héjában főtt vagy sült burgonya őrzi meg tápanyag- és vitamin-tartalmát.

Termesztése

Az ültetésre rendszerint április közepén kerülhet sor, mivel a burgonya fagyérzékeny növény. Ha a zsenge hajtásai elfagynak, akkor még regenerálódik a tő, de a termés mindenképpen csökken emiatt.

Az ősszel mélyen felásott talajt tavasszal már csak sekélyen lazítjuk fel, és egymástól 70 cm távolságban készítünk (egy ágyásban két) barázdát; ezekbe helyezzük az előcsíráztatott gumókat egymástól 35 cm-re a csírájukkal felfelé. Ez után úgy takarjuk be őket, hogy fölöttük 10 cm vastag talajréteg legyen. A túl kevés takaróföld a talaj menti fagyok idején nem véd eléggé, a túl sok alól nehezen jut ki a csíra.

Két-három hét múlva megjelennek a friss hajtások. Ezeket a tenyészidő alatt 2-4 alkalommal töltögessük fel úgy, hogy a hajtások mellé friss, nyirkos föld kerüljön. A töltögetést a virágzás kezdetéig be kell fejezni. Öntözéssel gyorsítható a fejlődése, és növelhető a termésátlag. Gondozási munkái közül ne hagyjuk ki a burgonyabogár elleni védekezést, ami a tenyészidő során többször szükséges, különben e kártevők tarra rághatják az egész burgonyaállományunkat.