Gyomnövények „jellemrajza”

A gyomok (népies néven dudva, gaz) olyan növények, melyeknek előfordulása az adott területen nem kívánatos. Ennek következtében a gyom fogalma nem korlátozódik a mezőgazdaságra, gyomnövényekről éppúgy beszélhetünk a közterületeken, építési területeken, illetve az erdészetben, mint szántóföldi, kertészeti művelésű termőterületeken.

A gyom kategóriába tehát mi soroljuk be a növényeket, és ez gyakran szubjektív kategória. A százszorszép, fehérhere, komlós lucerna például a pázsitban gyomok, de egy gyümölcsösben jó talajtakaró növénynek számítanak. A csalán, a tyúkhúr a zöldségesben gyomok, de amúgy ha kultúr területen kívül élnek, akkor értékes gyógynövények - és még lehetne hosszan sorolni az ilyen ellentmondásos példákat.

A kívánatosság hiányának lehet több oka is. Lehet, hogy a növény egyszerűen csúnya. Az is lehet, hogy tolakodó magatartásával, árnyékával elnyomja a kívánatosabb, hasznosabb vagy szebb növényeket, vagy azoktól elvonja az öntözővizet, illetve tápanyagokat. A dudvák hasznos növények kórokozóit is rejthetik; tüskéiknek, illetve nedvüknek lehet irritáló vagy mérgező hatásuk; leveleik, magházuk az öltözethez ragadva vagy környezetünkbe behatolva azokat csúfíthatják. A gyomok kellemetlen tulajdonsága az is, hogy ott is megjelennek (kövezett úton, épületek mellett stb.) ahol semmiféle növényre nem lenne szükség. A gazok túlélését a környezet egyensúlyának folytonos felborítása biztosítja (vihar, erdőtűz, termőföld ugaroltatása, házbontás stb.). Ez azt jelenti, hogy ahol megbomlik a növényzet egyensúlya, valamilyen okból csupasz földterület alakul ki, ott legelőször gyomok fognak megtelepedni. Évek múlva befüvesedik magától a terület, később megjelennek rajta a fás szárú növények is, ez a természetes szukcessziós folyamat, hogy egyre jobban működő zárt növénytársulás felé halad a növényzet fejlődése az adott területen. Nevében is jó példa erre a legrettegettebb, allergén gyomunk a parlagfű, aminek neve is mutatja; ha egy terület parlagon marad, ez a növény veszi elsőként uralmába.

Gyomok irtása

A gyomok elleni védekezésnek több formája van: egyik vegyszermentes módja a mulcsozás. Ez a földfelszín takarása valamilyen szerves, elbomló anyaggal, pl. falevél, kaszált fű stb. Ha a borítás elég vastag, akkor az alatta levő gyomnövények magjaiból kikelő csíranövények nem tudnak áttörni rajta. Amennyiben nagyon gazos területen alkalmazzuk, néha szükséges két rétegben mulcsozni, vagyis a második réteget akkor felvinni, amikor az első rétegen átnőtt a dudva és már elérte a 10-15 cm magasságot. A következő évre az évelő gyomok is eltűnnek, a föld szabadon bevethető.

A takarás mellett a mechanikai gyomirtás is elterjedt, ekkor vagy kézzel tövestől kihúzzuk a területről a gyomnövényeket, vagy kikapáljuk. Egyes esetekben mód van még vegyszeres gyomirtásra is, de ez akkor végezhető biztonsággal, ha az adott terület teljes növényállományát ki akarjuk irtani. Egy építési területen van lehetőség totális gyomirtásra, egy kertben mondjuk a zöldségsorok között az nehezen megoldható, hogy a gyomokat irtsuk csak, a kultúrnövényeket ne. Újabban lehet kapni hővel irtó készüléket, ami igen környezetbarát. Az eszköz végén egy harang alakú palást van, ami alatt akkora hő képződik, ami a növényi fehérjéket denaturálja, ezzel pillanatok alatt megöli az alá kerülő növényt. E kézi eszközzel még sorok között is jól lehet dolgozni, hiszen a kultúrnövények könnyen kikerülhetők vele, míg vegyszeres gyomirtásnál nagy a szer elsodródásának a veszélye.

Vannak veszélyesebb és kevésbé veszélyes gyomok. Utóbbi csoportba tartoznak azok, melyek nem túl agresszívak, sőt akár idővel maguktól eltűnnek, majd újra előkerülnek, de nem terjeszkednek el az egész kertben, ennek köszönhetően kártételük akkor is kisebb, ha nem védekezünk ellenük.

A tyúkhúr (Stellaria media) gyökerei a talajfelszínhez közel futnak, így nagy kárt nem csinál, csak éppen „nem oda való”. De tekinthetünk rá talajtakaró növényként is, amely a fagyokig zöldell. Friss hajtásaiból salátát lehet készíteni.

A gyepben felbukkanó gyomok közül ne tekintsük feltétlenül ellenségnek a pillangós virágúakat, például a fehér here (Trifolium repens) zölden és szénának szárítva is jó takarmány. Ennél azonban gyakoribb felhasználása, hogy az elhanyagolt, ritkán gondozott gyepben remekül terjedve szép zöld borítást ad, és a kevésbé kívánatos gyomok megjelenését is korlátozza.

A taposást nem jól tűri, de rézsűk betelepítésére kiváló. Ahova vetjük, ott elnyomja a többi gyomot, és mivel ez egy alacsony növény jól is mutat, zöld szőnyeg látványával. Nem kell nyírni, tehát lejtőkön ideális, hiszen mi ott nem közlekedünk, így nem tapossuk, cserébe vágni sem kell, ami elég nehézkes lejtős terepen. A talajt nem zsarolja ki, sőt nitrogénben gazdagítja a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumoknak köszönhetően. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy vetőmagja megvásárolható és takarónövényként vethető illetve fűmaggal keverhető (15%-nál nem nagyobb mennyiségben).

Ha nem engedjük a pitypangot (Taraxacum officinale) magot érlelni, megtűrhetjük a konyhakertben, de a gyepben is. Virágai jó méhlegelők, zsenge hajtásaiból főzelék, saláta készülhet. Franciaországban élelmi céllal termesztik is. Nedves, nitrogénben gazdag termőhelyen gyakran bukkan elő a nagy csalán (Urtica dioica). Nitrogénjelző növény. Friss hajtásai fogyaszthatók, a csalán lé remek növénykondicionáló szer. A cickafark, a libatop és a disznóparéj sem tartoznak a veszélyes gyomok közé, de azért lényeges, hogy magot érlelni ne hagyjuk őket.

A kártékonynak tekintett gyomok többsége tarackokkal terjed, így kiirtásuk, de akár megfékezésük is igen nehézkes. Ennek oka, hogy a földben kúszó tarack vízszintesen halad így nagy területeket behálóz a föld alatt. Rajta sűrűn találhatók rügyek, melyből képes kihajtani a növény. Hiába tépjük ki a föld feletti részt, a talajban maradó kis darabokból is képes újra regenerálódni.

Ilyen az apró szulák (Convolvulus arvensis), a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a közönséges aszat (Cirsium arvense), a sövénykeserűfű (Polygonum cuspidatum). Házikertben ezeket ásóvillával ajánlott kiszedni különösen ügyelve, hogy a földalatti részekből minél többet eltávolítsunk. Ahány helyen ezek a földalatti hajtások elszakadnak, annyi új gyompéldány fogja felütni a fejét. Másik lehetőség ezek kiirtására, vagy visszaszorítására, ha a fölből előbújó ilyen föld alatt terjedő típusú gyomot egyből, még kisméretű korában kikapáljuk. Ez azért jó, mert így nem tud fotoszintetizálni a növény, hiszen amint kihajt, kikapáljuk. Így pedig előbb-utóbb elfogynak a földalatti részek tartalékai, és egyszer csak nem hajt ki többet. Lényeges, hogy ez egy viszonylag hosszú folyamat, és következetesnek kell lenni,mert ha olykor hagyjuk nagyobbra nőni a föld feletti részt azzal azt érjük el, hogy tartalék tápanyagokat juttat a növény a gyökérrészbe, ami így újra többször lesz képes kihajtani.

Apró szulák

Aszat

Csalán

Fehér here

Libatop

Parlagfű

Pitypang

Sövénykeserűfű

Tarackbúza

Tyúkhúr