Feketecsalán

Zöldség, gyógynövény és limonádénövény egyben

A perilla feltehetően egy ázsiai eredetű növény. Nagyon változatos a megjelenése, hiszen vannak zöld levelű, bordó levelű változatai is. Egynyáriként tartható, de a következő évben újravetés nélkül is kikelnek elszóródott magjai. A perilla látványos, dísznövényként való felhasználásra is alkalmas színes és fodros leveleinek, valamint 60-80 centiméteres magasságának köszönhetően. Emellett szinte minden része használható: sziklevelei fűszerként, zsenge levelei zöldségként, idősebb levelei üdítőital-, tea-, szörp alapanyagként készíthetők el. Aromás víz is készíthető belőle – egyszerű hideg áztatással. Indiában a perilla magjait a sütéshez, főzéshez használt curry elnevezésű fűszerkeverék egyik alapanyagaként használják. Csírazöldségként, mikro zöldként is nevelhető. Azon országokban, ahol elterjedt a termesztése ott rengeteg féle termék forgalomban van belőle a perilla ízű rágógumitól, a perillás instant levesig. Virága is ehető, sütemények, bólék díszítője. Ázsiában nagyon népszerű, és széles körben felhasznált gyógynövény, körülbelül, mint nálunk a kamilla, vagy a csipkebogyó. A növény íze eléggé egyedi: enyhé mentás, kicsit ánizsos, fahéjas aromával – egyes változatokból némi citrusos íz is kiérezhető.

Gyógynövény több kemotípussal

A Perilla nemzetség tagjai nem csak küllemben, hanem kémiai összetételük szempontjából is igen sokfélék lehetnek, ennek megfelelően gyógyhatásuk is változó. A tradicionális kínai, koreai, japán és indiai gyógyászatban köhögéscsillapításra, meghűlésre, az emésztés javítására és görcsoldásra használják többek között. Antidepresszáns hatást tulajdonítanak neki, erőteljes izzasztó, köptető, láz- és köhögéscsillapító, hatása miatt pedig általános meghűlés ellen alkalmazzák. Tehermentesíti az emésztőrendszert, görcsoldó, szélhajtó hatása révén oldja a hasi görcsöket. Használják továbbá asztmatikus köhögés csillapítására, várandós anyáknál alhasi görcsök oldására, hányinger, émelygés csökkentésére. A perillát csak ritkán alkalmazzák önmagában gyógyító célokra, általában valamely más, hasonló hatású növény drogjával keverik a kiegészítő hatás érdekében. Tudományosan igazolt hatása az antioxidáns hatás mellett az allergiaellenes hatás.

Hazánkban is jól fejlődik

A perillának két fő típusa van: a Perilla frutescens, a szokásos vöröses bordós és zöld forma, valamint a P. frutescens var. crispa , amely a göndör lilaleveles forma. A zöld forma ízletesebb és a főzés során a legszélesebb körben alkalmazott változat. A vörös és a lila formákat hagyományosan használják a pácolás során, ahol mindent bíbor árnyalatúvá alakít.

A perilla magról könnyen szaporítható, akár üvegházban palántaneveléssel, de állandó helyre is vethető áprilisban. A vetés előtt négy-nyolc órán át történő áztatás gyorsítja a csírázást. A perilla nedves körülmények között 20 °C körüli hőmérsékleten kezd csírázni, így a nedvességtartalom érdekében a legjobb, ha egy fűtött helyiségben, szaporító ládában üvegtakarással indítjuk meg a vetést, de ismert olyan módszer is, hogy átlátszó műanyag tasakban indítják el a csírázást, és már a megduzzadt, csírázásnak indult magokat vetik el. A csírázáshoz fényre van szüksége, ezért csak minimális vastagságú komposzt, vagy tőzeg rászórásával takarjuk a talajt, még jobb, ha a magokat a föld felszínére szórjuk és enyhén begereblyézzük. A magoncok gyorsan fejlődnek, vetés után nyolc héttel már lehet a növényekről levelet szedni, és a betakarítás egész nyáron folytatható, egészen az első fagyokig. Amennyiben nagy leveleket termő példányokat szeretnénk, úgy legalább 30-40 centiméteres, vagy még nagyobb térállásra tegyük egymástól a növényeket. Mind a zöld, mind a színes levelű formák teljes napfényben, jó vízgazdálkodású, tápdús talajban fejlődnek a legjobban, de cserépben is termeszthető.