Hajtáshervasztó betegség

A csonthéjasok és közülük is különösen a meggyfák szenvedhetnek hajtáshervadással járó gombafertőzéstől. A hajtáshervasztó moniliás betegség előidézője, egy gombabetegség, tudományos néven (Monilia laxa). A gyümölcsrothadást előidéző gomba kórokozójával (M. fructigene), egyszerre szokott megjelenni, de a hajtáshervasztó gomba veszélyesebb. A védelem hiányában fertőzötté váló fák egyre inkább legyengülnek, pár év alatt teljesen tönkre is mehetnek.
A fertőzés tünete, hogy közvetlenül a virágzást követőn, a virágcsomók és hajtáscsúcsi részek elkezdenek hervadni, és napok alatt teljesen el is száradnak. Mindezt feltűnően erős mézgaképzés kíséri. A betegség kialakulásának kedvez, ha virágzáskor hideg, esős, nyirkos, ködös az idő. Terjedése a fák elhanyagolása, gondozatlansága esetén a legerőteljesebb.
Életmódja részben rejtett. Az előző évben fertőzés miatt elhalt vesszőkben, gallyakban, de még inkább a mumifikálódott, felszínen maradt termésmaradványokon telel át. Tavasszal viszont, még a virágzást megelőzően tömegesen képződnek szaporító képletei (konidiumai), amelyeket a szél vagy a rovarok eljuttatnak a nyíló virágokra. Kicsírázásukat elősegíti a csapadékos, ködös, párás időjárás is. Csíratömlőjük a bibenyíláson keresztül bejut a virág belsejébe, behálózza a teljes virágcsomót, majd eljut a hajtásokba, és tovább növekedve eléri a gallyakat is. Itt elzárja a vizet szállító edénynyalábok útját, aminek következtében elindul hervadásuk és száradásuk. Egyre mélyebbre hatolva újra ki is telelhetnek. A legveszélyeztetettebbek mindig a meggyfák, miután érzékenyebbek rá, mint más csonthéjas társuk. A díszfákat is előszeretettel fertőzi, leginkább a rózsamandulát és az aranycserjét, más néven aranyesőt.
A legjobb védekezés ellene, ha laza metszéssel levegős szerkezetűvé alakítjuk a koronát, ez csökkenti a kórokozó fertőzések veszélyét. A megelőzése érdekében ugyancsak el kell távolítani a fertőzött részeket. Erre a legmegfelelőbb idő még a kihajtás előtt a nyugalmi időszak. A fertőzött részek metszésekor egy kis arasznyi egészséges részt is vágjunk le. Így biztosabb a fertőzés megállítása. Távolítsuk el azokat az ágakat is, amelyeken mézgafolyást észlelünk.
A széllel és az esőcseppekkel is terjedő szaporító képleteinek tömege ellen vegyszeres védekezés szükséges. Ez a kezelés csak virágzáskor hatásos. Ajánlatos már rügypattanás előtt rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú növény védőszerrel lemosásszerű permetezést végezni. Párás és esős időben minél gyakrabban végezzük el a permetezést. Általában ezek a szerek nem veszélyeztetik a méheket, mégis inkább szélmentes időben használjuk.