Tavaszi gyepek

Amikor fűmagot vetünk, vagy más módszerrel (gyeptégla, gyepszőnyeg, fluid vetés) pázsitot létestünk, több évre előre tervezünk. Egy helyesen fenntartott pázsitnak legalább 5-6 éven keresztül működnie kell; fontos hogy díszítsen, gyommentes maradjon stb. Az esetek többségében az egyszer eltelepített fű sokkal tovább marad a helyén, maximum évekkel később felülvetéssel feljavítják, így sűrűsítve az állományt, és minden megy tovább a maga útján. Ezért is fontos, hogy a már kész gyepet szakszerűen tartsuk karban, hiszen így sokkal jobban élvezhetjük majd munkánk gyümölcsét - ami ez esetben a szépen zöldellő, kellemes járást biztosító pázsit.
A tápanyag ellátásra visszatérve a fűfélék nem túlzottan tápanyagigényesek, de ez nem jelenti azt, hogy a semmivel is beérik. Ennek fő oka, hogy ha egy jó tulajdonságú, tápanyaggal optimálisan ellátott talajra kerül a vetés, a rendszeres nyírás és a kaszálék összegyűjtése miatt a felvett tápanyagok nem tudnak a területen újra lebomlani, vagyis ezzel a folyamattal rendszeresen tápanyagokat vonunk ki a területről. Eredetileg akármilyen jó föld is volt ott a talaj, e folyamat miatt hamarosan tápanyaghiány-tünetek jelentkeznek majd a növényeken, ha nem pótoljuk azokat. Amennyiben rossz minőségű, kevés tápanyagot tartalmazó - például homoktalajra - kerül a fűvetés, akkor tápanyag-utánpótlás nélkül akár a kelés után már hetekkel is megjelenhetnek a hiánytünetek.

A tápanyag-utánpótlással kapcsolatban lényeges követelmény, hogy amivel ezt végezzük, ne tartalmazzon semmilyen káros anyagot, és maximálisan feleljen meg az elérni kívánt célnak. Esetenként a tápanyagtartalom növelése mellett szükség van a humusztartalom növelésére, a vízháztartás javítására is. Hiszen - ezek hiányában a - pótolt tápanyag hamar kiürülhet a talajból, anélkül, hogy a növények azt hasznosítani tudnák. Kevés humusztartalom esetén, nincs, ami megkösse a tápanyagokat, és egy nagyobb csapadék után ezek percek alatt a talaj mélyebb rétegeibe szivárognak. Mivel a fűfélék gyökérzónája a talaj felső rétegével esik egybe, a túl mélyre szivárgó vízben oldott tápanyagokat a fűfélék nem lesznek képesek hasznosítani.

Szerves talajjavítók

Néhány évente érdemes a gyepet valamilyen szerves eredetű, talajt javító anyaggal is megjutalmazni, mert ez a tápanyag-pótlás mellett a talaj szerkezetét is javítja. A szerves trágya mellett (amitől sokan idegenkednek, és a hazai állattenyésztés állapota miatt amúgy sem könnyű napjainkban kertészeti célra alkalmas szerves trágyát beszerezni) más anyagok felhasználása is szóba jöhet. Ilyen a komposzt, a zsákos kertészeti földkeverékek, a gilisztahumusz vagy a bálákban kapható tőzeg. Utóbbi kijuttatásakor ne felejtsük el, hogy ez tápanyaggal vajmi keveset gazdagít a talajon, ám víz és tápanyag megkötő képességét, valamint a talaj szerkezetét nagyon előnyösen formálja. Ritkán, de még szőlőtörköllyel is szokták volt trágyázni a gyepet, már ahol ez az anyag hozzáférhető.

E szerves anyagok valamelyikének kijuttatása homoktalajon különösen ajánlott. Amennyiben már meglévő gyepről van szó, úgy a szerves anyagot egyenletesen és vékonyan terítsük el a területen, majd gereblyézzük el oly módon, hogy minél nagyobb részt a talajra hulljon, és ne a fű levelei között álljon meg. Az is segít, ha a kiterítést követően egy kiadós öntözéssel is rácsapathatjuk a talajra a komposztot vagy szerves trágyát. Pár nappal később a nagyobb méretű darabokat gereblyézzük össze és hordjuk le a területről.
A szerves talajjavítók alkalmazására legideálisabb időszak a tavasz, mielőtt a fű növekedésnek indul. Ha erről lekésünk, akkor sincs gond, a lényeg, hogy akkor végezzük el ezt a munkát, amikor fűnyírás után vagyunk, tehát minél alacsonyabb a fű.
A komposzt kiterítése után a gereblyés bedolgozással ne késlekedjünk, mert ha ez napokig elmarad, akkor a fű besárgulhat, bepállhat a szerves anyag alatt. Pont úgy, mint amikor a kaszálékot nem gyűjtjük össze, hanem az csomókban a területen marad.

Műtrágyák

A gyepek műtrágyázása előtt nagy terület esetén érdemes talajvizsgálatot végeztetni, hogy a tápanyag-összetétel olyan legyen, amilyet a fű megkíván a talaj tápanyag-összetételének és mennyiségnek függvényében. Kis terület esetén ez természetesen nem kifizetődő, ekkor inkább hagyatkozzunk a tapasztalatokra.
A fűféléknek, mint a nagy zöldtömeget adó növényeknek általában, a nitrogénigénye a legjelentősebb. Egyes országokban e tápanyag kijuttatásának mennyiségére van határérték, ami Németországban például 24 g/m2. Ennek oka, hogy a nitrogén mobilis tápanyag, könnyen kimosódik a talajból, és ezzel a felszín alatti vizeket szennyezheti. Ezt a határértéket érdemes nekünk is betartani már csak azért is, mert a gyökérzóna alá kimosódott tápanyagok a kidobott pénz esetét képviselik, hiszen a gyep számára hasznosíthatatlanok.
Az olcsóbb, hagyományos nitrogéntartalmú műtrágyák közül érdemes kiemelni a pétisót, ami gyors feltáródású, így hamar a gyep rendelkezésére áll, ám vigyázni kell vele, mert túladagolása esetén perzselhet. A lassú feltáródású készítmények drágábbak, de a 2-3 hónapostól a 8-9 hónapos hatástartalmúakig választhatunk közülük. Így egyszeri kijuttatással tervezetten, hónapokra előre megoldjuk a fű tápanyagellátását.
A kereskedelemben számos speciális gyepműtrágya kapható, melyek N:P:K aránya, azaz fő tápanyagaránya (nitrogén, foszfor, kálium) a fűfélék számára a legmegfelelőbb. Gyepekre a magasabb nitrogénarányú műtrágyákból válasszunk. A nitrogén a fejlődést, a zöldtömeg termelést, a vágás utáni regenerálódást segíti. A foszfor a gyökérfejlődésre van jelentős hatással, míg a megfelelő káliumellátás a betegségekkel szembeni ellenálláshoz és a növény vízháztartásához szükséges.
A fű szempontjából - a három fő elem mellett - a magnéziumnak van még jelentős szerepe, hisz a klorofill, a zöld színtest alkotórészeként az anyagcserére hat. E fő összetevők mellett a gyepek számára készített műtrágyákban vas, mangán és mikroelem komplex is szerepel. A gyeptrágyázás alkalmával a szerves-, és műtrágyák egy menetben is kijuttathatók.

Fűbetegségek

Ritkán hallunk ezekről, nem is sok van belőlük, és ha egy gyep jó kondícióban van, akkor általában a betegségek is elkerülik. E kórképek elleni harcot ne úgy képzeljük el, mint más növényeink esetén, hogy nekiállunk permetezni, ha felütötte fejét a baj. Itt az okok különféle élettani problémákra vezethetők vissza, és ezen okok megszüntetésével, a gyepünk is meggyógyul.
A pázsitban a kórokozók nem túl gyakoriak, de sokkal könnyebben felütik a fejüket, mint egy réten, mivel ez egy monokultúrás növény-együttes, és a sok rokon fajú növény egymás mellett élése a kórokozókat is jobban vonzza, mint egy természetesen vegyes növénytársulás. Hazánkban három fő gyepkárosítóra lehet számítani.

A hópenész (Fusarium nivalis) a hosszan tartó vastag hóborítás alatt kezdhet el fejlődni, károsítva a gyepet. A hó elolvadása után előbb sárga, majd ezüstös foltok jelennek meg a gyepen, később e foltok helyén kipusztul a fű. A kórokozó 0 °C alatt, és 20 °C felett inaktívvá válik, nem tud továbbterjedni. A foltokban kipusztult fű helye hamar begyomosodik, ezt megelőzendő a kipusztult részeket felülvetéssel pótoljuk. Érdemes hópenészre ellenálló fűfajokat választani, ha még a telepítés előtt állunk. Amennyiben már meglévő gyepünk van, akkor a pár évente esedékes sűrítést szolgáló felülvetéskor tarackoló fajtákat is vigyünk be a gyepbe, ezek ugyanis a hópenész által kipusztított kisebb foltokat hamar benövik.
A rozsdagombák (Puccinia sp., Corticium sp.) nyár végén és ősszel támadnak, amikor a magas páratartalom magas hőmérséklettel párosul. A gyepen sárga, majd vörösre váltó foltok jelennek meg. Védekezni nitrogén műtrágyázással lehet valamelyest, ami növeli a fű ellenálló képességét a rozsdabetegségekkel szemben.

Ritka, de érdekes megbetegedése a fűnek a boszorkánygyűrű, amit egy kalapos gomba jelenléte okoz (Marasmius oreadus). A gyepen körülbelül egy méter átmérőjű kör jelenik meg, amelynek külső kerülete sötétzöld, belső kerülete sárga. A körök között a fű kipusztul, és alkalmanként megjelenik a galiba okozója is; egy bőrszínű, vékony tönkű gomba személyében. Kisebb fertőzés esetén a talajlazítás is elegendő lehet a probléma orvoslásához, súlyosabb esetben a fertőzött területen 20-30 centiméteres mélységben végezzünk talajcserét.