A természet dísztárgyai

Dekoratív és igen egyszerűen elkészíthető faliképeket készíthetünk lepréselt levelekből, apró virágokból. Az ilyen képek "elemeit" azaz a növényi részeket hosszú ideig, lepréselésük közben kell kiszárítani. A kiszemelt leveleket, virágokat egyenként helyezzük papír törlőkendő közé, majd vaskos könyv lapjai közé téve rakjunk rá több nehéz könyvet. Vigyázat, nagyon testes növényi részeket így nem lehet lepréselni. A préselést természetesen két faforgácslap közé helyezve is megejthetjük, ha csavaros gyorsszorítókkal fogjuk össze a két lapot. A törlőkendőket havonta cserélni kell, és nagyjából 3 hónap múlva már hozzáfoghatunk a száraz növényi részek elrendezéséhez.
Képalapként a legolcsóbb megoldás, ha acélcsiptetőkkel összefogható üveglapot és fehérre fújt farostlemez képtáblát, a levelek, növényi részek leragasztásához pedig ragasztóspray-t használunk. Ez azonban szerencsés esetben el is hagyható, hiszen a csipeszekkel lerögzített üveglap a leveleket kellően rögzíti a helyükön. A keretezés persze lehet igényesebb is, a kompozíció hatásossága azonban csak tőlünk függ. Hátránya, hogy a növényi "képet" 2-3 év múlva cserélni kell, mert a növényi részek színe fakul, és a töredezésre is hajlamos. Aki viszont kedveli a változatosságot, annak ez külön előny. Hasonló módon akár saját, vagy vásárolt szárított virágokból is készíthetünk kisebb keretezett képeket, ám ezeket már esetenként érdemes mélyített képmezőbe és magasított keretbe helyezni.
Igényesebb dísztárgyakhoz először is érdekesebb és főleg meghökkentőbb kellékeket kell felfedeznünk. Egy bogarak rágta öreg fa, amelyet a szélvihar döntött ki, nemcsak tűzifaként jöhet szóba. Korhadt, odvas, vagy üreges bélsugara, beteg kérge szomorú látvány, ám megeshet, hogy az ilyen fatörzsről lefűrészelt szeletet - némi művi alakítást követően - különleges alkotássá változtathatunk. A fadarab bizarr évgyűrű rajzát és az esetleges odvas üregek együttes látványát csak ki kell emelnünk, s keretbe foglalva már kész is a naturális dísztárgy. Emlékezzünk csak vissza, Németh Zoltán 2001 áprilisi számunkban bemutatott faóráit is az egyedi szépségű göcsös erezetminták, odvas üregek utánozhatatlansága, no meg a mester jó szeme, kreativitása tették sikeressé. Ez számunkra sem elérhetetlen.
A beteg, esetleg kidőlt fa szelete annál érdekesebb számunkra, minél szokatlanabbak a betegségének nyomai. Az ilyen törzsből levágott darab felületét csiszoljuk durván le, szabadítsuk meg a kérgétől, szálkás széléről pedig acél körkefével, vagy erős huzalkefével koptassuk le a könnyen málló anyagrészeket. Az odvas üregeket csak akkor tisztítsuk ki, ha az érdekesebbé teszi a fadarabot. Az előző megmunkálások rezgései ellenére az üreg belsejében maradt némi morzsalékos részt, hígított, matt színtelen lakkal átitatva tartósítsuk az eredeti helyén. Ennek ellentételezésére a fadarab homlok felületét csiszolva finomítsuk, esetleg homorú vésővel simán hullámossá tett felülettel tegyük érdekesebbé. A faszelet alakja se legyen szokványos, hiszen a meghökkentés a célunk. Ha úgy találjuk, bizonyos darabok letörésével is fokozhatjuk a fadarab extrémitását.
A megfelelően előkészített fadarabot hígított matt, vagy legfeljebb selyemfényű színtelen lakkal itassuk be, de mindenképpen kerüljük a csillogó felületek kialakulását. Az alkyd műgyanta alapú lakkok e célra is alkalmasak, ha lakkbenzinnel jól felhígítva ecseteljük be vele a fadarabot. A bevonás akkor megfelelő, ha a hatására csak a fa tónusa lesz sötétebb, a bevonat azonban nem lesz észrevehető a felületén.
Az így kikészített fadarabot durva felületű akvarell kartonnal lefedett farostlemezre "lebegtetve", azaz a felületétől 5-10 mm vastag kis léc alátétekre fektetve csavarozzuk fel, mégpedig a hátlap felől behajtott facsavarokkal. A képtáblára színes lakkfilc tollal, vagy műanyag tapétából leszabott 4-5 mm széles csíkból felragasztott kerettel még hangsúlyosabbá tehetjük a "művet". A képtáblát magasított keret élére ragasszuk fel. A keret felső élére helyezzünk üveglapot, amelyet egy újabb, aljazott képkeret lécből kialakított homlokkeret felerősítésével rögzítsünk.
A keretbe szivárgó por ellen két oldalán ragasztós szalagból leszabott csíkkal védekezzünk, és az üveglapot nagyon alaposan, csillogó felületűre tisztítva rögzítsük a helyére. A képtábla élét alul keskeny félkerek szegélyléc felragasztásával takarjuk le. Amint a keretbe hajtottuk a képakasztó karikát, új képünket a kiszemelt helyére akaszthatjuk, lehetőleg az ablakkal szemközti falra, hogy kellően érvényesüljön, és a magas keret se vethessen rá túl sok árnyékot.
Néha egy kompozíció kialakításához elég egy vízpartra vetett göcsörtös fa-, vagy gyökérdarab is, ha az elég furcsa alakú. A külső természeti hatások többnyire már minden könnyen pusztuló részétől megszabadították, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy némileg megtisztítsuk, és számunkra felesleges részeit levágjuk. Ezt azonban lehetőleg úgy végezzük el, hogy beavatkozásunk nyomai rejtve maradjanak.
A fadarab felületeit óvatosan denaturált szesszel mossuk át, amit puhaszőrű ecsettel végezzünk el, s a fadarabot hagyjuk megszáradni. Hígított matt lakkal csak akkor vonjuk be, ha egyébként a fadarab színtónusa nagyon jellegtelen és szinte magába nyeli a darab érdekes felületi strukturáltságát. Kiszáradt szőlőgyökerekről levágott daraboknál még az erőteljesebb drótkefés tisztítás is szóba jöhet, hogy a gyökér felületét megszabadítsuk a málló, szálasodó részektől. A mélyebben levő részeknél kis huzal körkefét használjunk, de ne nagy erőráhatással. Ezt a műveletet egyébként az egész fadarab felületén elvégezhetjük, amelynek során a mélyedésekből eltávolíthatjuk a talaj-, vagy iszap maradványokat, és a finom koptatással a fadarab egész felületét igényesebbé tehetjük.
Miután kompozíciónk "főszereplőjét" így előkészítettük, válasszuk meg a kép alapjául szolgáló papíranyagot. Ez lehetőleg egyenetlen felületű, pl. vastag merített-, vagy akvarell-, esetleg vastag színezett karton legyen. A színének kiválasztása ízlés dolga, de a drappos pasztell, vagy a halványzöld árnyalatúak általában jó hátteret adnak az ilyen kompozícióknak. Az alapkartont 3-5 mm vastag farostlemezre ragasszuk fel, majd válasszuk ki az egyéb kellékeket is. Használhatunk hozzá aprószemű, mosott kavicsot, lakkal átitatott tőzegdarabot, fák kiszáradt termését stb. A bemutatott kompozíciónál pl. apró fehér babszemek kerültek a fadarab alá, szemenként leragasztva, hogy a rögzítésük ne látszódjon. A fadarabot a képtábla hátoldala felől behajtott facsavar rögzíti szilárdan a helyére, míg a tőzegdarabokat ragasztópisztolyból kinyomott forró olvadékba nyomták bele. A képtáblára ezt követően paszpartut helyeztek, és így került az üveggel lefedett, mélyített kávájú keretbe.
Az itt-ott elvadultan burjánzó bokroktól minden kerttulajdonos próbál megszabadulni, és miközben elszántan igyekszik a növény gyökereit kiforgatni a talajból tán észre sem veszi, hogy a göröngyökbe görcsösen kapaszkodó gyökerek milyen szemet gyönyörködtetőek, s mi mindenen voltak képesek áthatolni. Ágbogaik közé kőzet darabok ékelődhettek, és növekedési irányukra is érdemes rácsodálkoznunk. Egy-egy nagyobb bokor igen kiterjedt gyökérzetű, amelynek furcsán torz alakzatai önálló díszként válhatnak hasznunkra.
A gyökértelenítést ezért érdemes látó szemmel végezni, mert így rejtett természeti különlegességek kerülhetnek a birtokunkba. A kiemelt gyökerek közötti földet vízben áztatva lazítsuk meg, majd csap alá tartva mossuk ki teljesen. A gyökeret ezt követően hagyjuk teljesen kiszáradni. A már teljesen kiszáradt gyökérdarab ágairól előbb éles késsel kaparva, majd finom huzalkefézéssel távolítsuk el a külső rétegeket. A vékony gyökér részeket is vágjuk le, csak a vastagabb, jó tartású leágazásokat tartsuk meg. A letisztított gyökérből további szárítás során távolítsuk el teljesen a nedvességet, majd a már kiszáradt faanyagot fémgyapottal lágyan átdörzsölve, koptassuk simára. Közben vigyázzunk az elágazó részeinek épségére, és az elágazások hajlatait se hagyjuk ki. Ha a gyökerek közé kőzet darabok ékelődtek, ezeket ha lehet emeljük ki, majd a gyökér matt lakkozása után pillanatragasztóval erősítsük vissza a helyükre. A bevonathoz most is hígított matt színtelen lakkot használjunk, amit ecsettel kenjünk fel az ágakra. Ha kell, akár három vékony réteg lakkot is kenjünk fel a gyökér ágaira, és hagyjuk teljesen megszáradni.
Az ilyen különleges formájú, preparált gyökerekből, göcsösen torzult ágakból különböző elrendezésben készíthetünk szobai dísztárgyakat. A legegyszerűbb módja ennek, hogy egy párhuzamos vágású keményfa deszkadarabra csavarozzuk fel, és a falba erősített fém konzol csapokra, húzva erősítjük a falra. A por azonban így hamar belepi, s nehéz a portalanítása. Sokkal jobb megoldás, ha az előzőkhöz hasonlóan mély, üvegezett keretbe zárjuk. A keretet készíthetjük különleges erezetű keményfa deszkából, amelyhez alapanyagot az erdőgazdaságok fakitermelő telepein keressünk. Hátránya, hogy az ilyen keret kialakítása jelentős munkát igényel, bár ettől lesz "alkotásunk" minőségileg is értékes műtárgy.
Üvegfogó keretet nemes furnír lemezzel borított bútorlapból, vagy deszkából is kialakíthatunk. Az üveglapok számára marjunk 4 mm széles és ugyanilyen mély, a deszka széléttől 5 mm-re futó hornyot, majd a felületkikészítés után a keretdarabokat gérbevágva illesszük össze. A gyökérdarabot csavarozzuk le, a keret oldallapjait pedig ragasszuk a helyükre. Az üveglapokat ezután csúsztassuk a helyükre, majd ragasszuk fel a keret felső záró elemét is. Az összeragasztott keretdarabokat sarokösszehúzóval összefogva biztosítsuk elmozdulás ellen.
Még érdekesebb hatást érhetünk el, ha a gyökeret alul homokba ágyazzuk. E célra csak mosott finom homokot használjunk, amelyet kiszárítása után töltsünk a kettős üvegű keret aljára, természetesen még annak végleges lezárása előtt. Amint helyére került a keret fedele, a pergő homokot óvatos rázogatással rendezzük a nekünk tetsző lejtős formába. Mivel az ilyen altalaj szó szerint futóhomok, és a legkisebb rázkódás hatására átrendeződik, a lejtős talajt padlócsempe ragasztóból is megformázhatjuk. Ebben az esetben a talaj szilárd magja a keretnél keskenyebb legyen oldalanként 2-3 mm-rel, száradás után a felületére kent diszperziós ragasztóba nyomjunk vastag homokréteget. Az így homokkal bepanírozott talaj és az üveglapok közötti réseket töltsük ki száraz homokkal, és a szilárd felszínre is kerüljön belőle elég vastag rétegben. Ezáltal a talaj vetődése állandó marad, ám felületét lágy ütögetéssel némileg még alakíthatjuk.
Végezetül bemutatunk egy másik bizarr faldíszt, amely nem más, mint egy levágott hosszú nyírfa ág, amelynek három durván "flóderezett", azaz ecsettel hosszirányban erezett mintával ellátott "olajfestmény" adja meg a különleges hatását. Az angolvörösre alapozott vászonra hosszirányban sörte ecsettel kenték fel a földbarna foltokat, így mindegyik kép faerezethez vált hasonlóvá. Az előttük ferdén a fal és a képek elé 3 mm-es huzalkonzolokra erősített nyírfa ág különleges kérge miatt hat expresszíven a kellemesen mélytónusú vászontáblák előtt. Hasonló kompozíciók még viszonylag kis méretekben elkészítve is nagyon hangulatos és egyben szokatlan faldekorációk lehetnek.