Dekoratív és igen egyszerűen elkészíthető faliképeket készíthetünk lepréselt
levelekből, apró virágokból. Az ilyen képek "elemeit" azaz a növényi részeket
hosszú ideig, lepréselésük közben kell kiszárítani. A kiszemelt leveleket,
virágokat egyenként helyezzük papír törlőkendő közé, majd vaskos könyv lapjai
közé téve rakjunk rá több nehéz könyvet. Vigyázat, nagyon testes növényi
részeket így nem lehet lepréselni. A préselést természetesen két faforgácslap
közé helyezve is megejthetjük, ha csavaros gyorsszorítókkal fogjuk össze a két
lapot. A törlőkendőket havonta cserélni kell, és nagyjából 3 hónap múlva már
hozzáfoghatunk a száraz növényi részek elrendezéséhez.
Képalapként a legolcsóbb megoldás, ha acélcsiptetőkkel összefogható üveglapot és
fehérre fújt farostlemez képtáblát, a levelek, növényi részek leragasztásához
pedig ragasztóspray-t használunk. Ez azonban szerencsés esetben el is hagyható,
hiszen a csipeszekkel lerögzített üveglap a leveleket kellően rögzíti a
helyükön. A keretezés persze lehet igényesebb is, a kompozíció hatásossága
azonban csak tőlünk függ. Hátránya, hogy a növényi "képet" 2-3 év múlva cserélni
kell, mert a növényi részek színe fakul, és a töredezésre is hajlamos. Aki
viszont kedveli a változatosságot, annak ez külön előny. Hasonló módon akár
saját, vagy vásárolt szárított virágokból is készíthetünk kisebb keretezett
képeket, ám ezeket már esetenként érdemes mélyített képmezőbe és magasított
keretbe helyezni.
Igényesebb dísztárgyakhoz először is érdekesebb és főleg meghökkentőbb
kellékeket kell felfedeznünk. Egy bogarak rágta öreg fa, amelyet a szélvihar
döntött ki, nemcsak tűzifaként jöhet szóba. Korhadt, odvas, vagy üreges
bélsugara, beteg kérge szomorú látvány, ám megeshet, hogy az ilyen fatörzsről
lefűrészelt szeletet - némi művi alakítást követően - különleges alkotássá
változtathatunk. A fadarab bizarr évgyűrű rajzát és az esetleges odvas üregek
együttes látványát csak ki kell emelnünk, s keretbe foglalva már kész is a
naturális dísztárgy. Emlékezzünk csak vissza, Németh Zoltán 2001 áprilisi
számunkban bemutatott faóráit is az egyedi szépségű göcsös erezetminták, odvas
üregek utánozhatatlansága, no meg a mester jó szeme, kreativitása tették
sikeressé. Ez számunkra sem elérhetetlen.
A beteg, esetleg kidőlt fa szelete annál érdekesebb számunkra, minél
szokatlanabbak a betegségének nyomai. Az ilyen törzsből levágott darab felületét
csiszoljuk durván le, szabadítsuk meg a kérgétől, szálkás széléről pedig acél
körkefével, vagy erős huzalkefével koptassuk le a könnyen málló anyagrészeket.
Az odvas üregeket csak akkor tisztítsuk ki, ha az érdekesebbé teszi a fadarabot.
Az előző megmunkálások rezgései ellenére az üreg belsejében maradt némi
morzsalékos részt, hígított, matt színtelen lakkal átitatva tartósítsuk az
eredeti helyén. Ennek ellentételezésére a fadarab homlok felületét csiszolva
finomítsuk, esetleg homorú vésővel simán hullámossá tett felülettel tegyük
érdekesebbé. A faszelet alakja se legyen szokványos, hiszen a meghökkentés a
célunk. Ha úgy találjuk, bizonyos darabok letörésével is fokozhatjuk a fadarab
extrémitását.
A megfelelően előkészített fadarabot hígított matt, vagy legfeljebb selyemfényű
színtelen lakkal itassuk be, de mindenképpen kerüljük a csillogó felületek
kialakulását. Az alkyd műgyanta alapú lakkok e célra is alkalmasak, ha
lakkbenzinnel jól felhígítva ecseteljük be vele a fadarabot. A bevonás akkor
megfelelő, ha a hatására csak a fa tónusa lesz sötétebb, a bevonat azonban nem
lesz észrevehető a felületén.
Az így kikészített fadarabot durva felületű akvarell kartonnal lefedett
farostlemezre "lebegtetve", azaz a felületétől 5-10 mm vastag kis léc alátétekre
fektetve csavarozzuk fel, mégpedig a hátlap felől behajtott facsavarokkal. A
képtáblára színes lakkfilc tollal, vagy műanyag tapétából leszabott 4-5 mm
széles csíkból felragasztott kerettel még hangsúlyosabbá tehetjük a "művet". A
képtáblát magasított keret élére ragasszuk fel. A keret felső élére helyezzünk
üveglapot, amelyet egy újabb, aljazott képkeret lécből kialakított homlokkeret
felerősítésével rögzítsünk.
A keretbe szivárgó por ellen két oldalán ragasztós szalagból leszabott csíkkal
védekezzünk, és az üveglapot nagyon alaposan, csillogó felületűre tisztítva
rögzítsük a helyére. A képtábla élét alul keskeny félkerek szegélyléc
felragasztásával takarjuk le. Amint a keretbe hajtottuk a képakasztó karikát, új
képünket a kiszemelt helyére akaszthatjuk, lehetőleg az ablakkal szemközti
falra, hogy kellően érvényesüljön, és a magas keret se vethessen rá túl sok
árnyékot.
Néha egy kompozíció kialakításához elég egy vízpartra vetett göcsörtös fa-, vagy
gyökérdarab is, ha az elég furcsa alakú. A külső természeti hatások többnyire
már minden könnyen pusztuló részétől megszabadították, nekünk csak annyi a
dolgunk, hogy némileg megtisztítsuk, és számunkra felesleges részeit levágjuk.
Ezt azonban lehetőleg úgy végezzük el, hogy beavatkozásunk nyomai rejtve
maradjanak.
A fadarab felületeit óvatosan denaturált szesszel mossuk át, amit puhaszőrű
ecsettel végezzünk el, s a fadarabot hagyjuk megszáradni. Hígított matt lakkal
csak akkor vonjuk be, ha egyébként a fadarab színtónusa nagyon jellegtelen és
szinte magába nyeli a darab érdekes felületi strukturáltságát. Kiszáradt
szőlőgyökerekről levágott daraboknál még az erőteljesebb drótkefés tisztítás is
szóba jöhet, hogy a gyökér felületét megszabadítsuk a málló, szálasodó
részektől. A mélyebben levő részeknél kis huzal körkefét használjunk, de ne nagy
erőráhatással. Ezt a műveletet egyébként az egész fadarab felületén
elvégezhetjük, amelynek során a mélyedésekből eltávolíthatjuk a talaj-, vagy
iszap maradványokat, és a finom koptatással a fadarab egész felületét
igényesebbé tehetjük.
Miután kompozíciónk "főszereplőjét" így előkészítettük, válasszuk meg a kép
alapjául szolgáló papíranyagot. Ez lehetőleg egyenetlen felületű, pl. vastag
merített-, vagy akvarell-, esetleg vastag színezett karton legyen. A színének
kiválasztása ízlés dolga, de a drappos pasztell, vagy a halványzöld árnyalatúak
általában jó hátteret adnak az ilyen kompozícióknak. Az alapkartont 3-5 mm
vastag farostlemezre ragasszuk fel, majd válasszuk ki az egyéb kellékeket is.
Használhatunk hozzá aprószemű, mosott kavicsot, lakkal átitatott tőzegdarabot,
fák kiszáradt termését stb. A bemutatott kompozíciónál pl. apró fehér babszemek
kerültek a fadarab alá, szemenként leragasztva, hogy a rögzítésük ne látszódjon.
A fadarabot a képtábla hátoldala felől behajtott facsavar rögzíti szilárdan a
helyére, míg a tőzegdarabokat ragasztópisztolyból kinyomott forró olvadékba
nyomták bele. A képtáblára ezt követően paszpartut helyeztek, és így került az
üveggel lefedett, mélyített kávájú keretbe.
Az itt-ott elvadultan burjánzó bokroktól minden kerttulajdonos próbál
megszabadulni, és miközben elszántan igyekszik a növény gyökereit kiforgatni a
talajból tán észre sem veszi, hogy a göröngyökbe görcsösen kapaszkodó gyökerek
milyen szemet gyönyörködtetőek, s mi mindenen voltak képesek áthatolni. Ágbogaik
közé kőzet darabok ékelődhettek, és növekedési irányukra is érdemes
rácsodálkoznunk. Egy-egy nagyobb bokor igen kiterjedt gyökérzetű, amelynek
furcsán torz alakzatai önálló díszként válhatnak hasznunkra.
A gyökértelenítést ezért érdemes látó szemmel végezni, mert így rejtett
természeti különlegességek kerülhetnek a birtokunkba. A kiemelt gyökerek közötti
földet vízben áztatva lazítsuk meg, majd csap alá tartva mossuk ki teljesen. A
gyökeret ezt követően hagyjuk teljesen kiszáradni. A már teljesen kiszáradt
gyökérdarab ágairól előbb éles késsel kaparva, majd finom huzalkefézéssel
távolítsuk el a külső rétegeket. A vékony gyökér részeket is vágjuk le, csak a
vastagabb, jó tartású leágazásokat tartsuk meg. A letisztított gyökérből további
szárítás során távolítsuk el teljesen a nedvességet, majd a már kiszáradt
faanyagot fémgyapottal lágyan átdörzsölve, koptassuk simára. Közben vigyázzunk
az elágazó részeinek épségére, és az elágazások hajlatait se hagyjuk ki. Ha a
gyökerek közé kőzet darabok ékelődtek, ezeket ha lehet emeljük ki, majd a gyökér
matt lakkozása után pillanatragasztóval erősítsük vissza a helyükre. A
bevonathoz most is hígított matt színtelen lakkot használjunk, amit ecsettel
kenjünk fel az ágakra. Ha kell, akár három vékony réteg lakkot is kenjünk fel a
gyökér ágaira, és hagyjuk teljesen megszáradni.
Az ilyen különleges formájú, preparált gyökerekből, göcsösen torzult ágakból
különböző elrendezésben készíthetünk szobai dísztárgyakat. A legegyszerűbb módja
ennek, hogy egy párhuzamos vágású keményfa deszkadarabra csavarozzuk fel, és a
falba erősített fém konzol csapokra, húzva erősítjük a falra. A por azonban így
hamar belepi, s nehéz a portalanítása. Sokkal jobb megoldás, ha az előzőkhöz
hasonlóan mély, üvegezett keretbe zárjuk. A keretet készíthetjük különleges
erezetű keményfa deszkából, amelyhez alapanyagot az erdőgazdaságok fakitermelő
telepein keressünk. Hátránya, hogy az ilyen keret kialakítása jelentős munkát
igényel, bár ettől lesz "alkotásunk" minőségileg is értékes műtárgy.
Üvegfogó keretet nemes furnír lemezzel borított bútorlapból, vagy deszkából is
kialakíthatunk. Az üveglapok számára marjunk 4 mm széles és ugyanilyen mély, a
deszka széléttől 5 mm-re futó hornyot, majd a felületkikészítés után a
keretdarabokat gérbevágva illesszük össze. A gyökérdarabot csavarozzuk le, a
keret oldallapjait pedig ragasszuk a helyükre. Az üveglapokat ezután csúsztassuk
a helyükre, majd ragasszuk fel a keret felső záró elemét is. Az összeragasztott
keretdarabokat sarokösszehúzóval összefogva biztosítsuk elmozdulás ellen.
Még érdekesebb hatást érhetünk el, ha a gyökeret alul homokba ágyazzuk. E célra
csak mosott finom homokot használjunk, amelyet kiszárítása után töltsünk a
kettős üvegű keret aljára, természetesen még annak végleges lezárása előtt.
Amint helyére került a keret fedele, a pergő homokot óvatos rázogatással
rendezzük a nekünk tetsző lejtős formába. Mivel az ilyen altalaj szó szerint
futóhomok, és a legkisebb rázkódás hatására átrendeződik, a lejtős talajt
padlócsempe ragasztóból is megformázhatjuk. Ebben az esetben a talaj szilárd
magja a keretnél keskenyebb legyen oldalanként 2-3 mm-rel, száradás után a
felületére kent diszperziós ragasztóba nyomjunk vastag homokréteget. Az így
homokkal bepanírozott talaj és az üveglapok közötti réseket töltsük ki száraz
homokkal, és a szilárd felszínre is kerüljön belőle elég vastag rétegben.
Ezáltal a talaj vetődése állandó marad, ám felületét lágy ütögetéssel némileg
még alakíthatjuk.
Végezetül bemutatunk egy másik bizarr faldíszt, amely nem más, mint egy levágott
hosszú nyírfa ág, amelynek három durván "flóderezett", azaz ecsettel
hosszirányban erezett mintával ellátott "olajfestmény" adja meg a különleges
hatását. Az angolvörösre alapozott vászonra hosszirányban sörte ecsettel kenték
fel a földbarna foltokat, így mindegyik kép faerezethez vált hasonlóvá. Az
előttük ferdén a fal és a képek elé 3 mm-es huzalkonzolokra erősített nyírfa ág
különleges kérge miatt hat expresszíven a kellemesen mélytónusú vászontáblák
előtt. Hasonló kompozíciók még viszonylag kis méretekben elkészítve is nagyon
hangulatos és egyben szokatlan faldekorációk lehetnek.
A természet dísztárgyai
Aki nyitott szemmel jár a természetben, vagy műveli a kertjét, e közben meglepő képződményekre bukkanhat. Furcsa alakú göcsös faágak, gyökerek, kavicsok, beteg fatörzsdarabok, bizarr formájú kiszáradt termések, vagy akár hordalékként partra vetett fadarabok, kagylóhéjak, s ki tudja még miféle furcsaságokon akadhat meg a szemünk. Ezekből némi fantáziával mások rácsodálkozását is kiváltó naturális szobadíszeket készíthetünk. Természetesen megfelelő keretbe foglalva és különlegességüket kihangsúlyozó módon elrendezve. Az alábbiakban ilyen kompozíciók készítéséhez adunk néhány ötletet és gyakorlati tippeket.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Burgonya helyett: batáta
Hazánkban a köretek terén a burgonya eléggé egyeduralkodónak számít. Vannak azonban más alternatívái, melyeknek termesztése vagy felhasználása egyszerűbb, mégis ragaszkodunk a megszokáshoz....
Díszítő párkánylécek a bútorokon
Ha csekély munkával szeretnénk szerényebb kivitelű bútordarabjainkat mívesebbé tenni, akkor ez párkányzatokkal viszonylag egyszerűen utólag is megoldható. A félkész elemek felszerelése pedig nem...