Kúttól a pohárig

Tehát az épületnek a vízellátó rendszerbe való bekötését a saját vízellátás, illetve a közműszolgáltatás igénybevétele esetén teljesen hasonló módon oldhatjuk meg. Cikkünkben ennek a bekötési munkának az elvégzését, és egyúttal a napjainkban felhasználható legkorszerűbb anyagokat, rendszereket szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.
A nem is olyan régmúltban - az1980-as, 90-es években - a vízvezeték szerelő brigád nagysúlyú acél csövekkel, menetvágó állvánnyal, gáz- és oxigénpalackokkal érkezett meg a munka elvégzésére. A segédek nekiugrottak a vasfűrésznek és a kerepes menetvágónak, természetesen előtte gondosan szétvésték a friss falat. A mesterek egész nap hegesztették a csöveket, majd kenderkóccal és faggyúval megtámogatva csavarozták össze az előregyártott (zömmel hibás) fittingeket. Az elkészült vezetékszakasz nyomás alá helyezése után, persze kezdődött minden előröl, mert a vezetékszakaszok sok helyen nem tartották a víznyomást. Az acélcsöveket, de a horganyzottat is két-három év alatt tönkrekorrodálta a sokszor agresszív víz. Emellett a kioldott vasoxidok megfestették az összes szaniterberendezést, sőt még a poharakat is.
A közelmúltban forradalmian új anyagok jelentek meg az épületgépészetben, így a vízvezeték szerelő iparban is. A szabadtéri, főleg földárokba fektetett csöveknél a polietilén anyagú, ún. KPE, KM nyomócsövek, míg a beltéri viszonylatban a réz, majd a térhálósított polietilén bevonatú és különféle korrózióálló fémekkel kombinált csőanyagok. Ezek a korszerű anyagok sokkal könnyebben megmunkálhatók, illetve szerelhetők, mint elődeik. Legnagyobb előnyük azonban az agresszív vízzel szembeni ellenállóképességük. Az ivóvíztechnikában 50 éves élettartammal számolhatunk ezeknek a csöveknek a felhasználása esetén. A relatív nyomásállóságuk is magasabb a hagyományosan szerelt acélcsövekénél. Ezt a homogén anyagminőségnek és a korszerű csőkötő anyagoknak; idomoknak (fittingeknek) és szerszámoknak köszönhetik.

A kúttól a házig

A előző cikkünk ("Házi vízmű", Ezermester 2004/1.) a kútból a vizet a felszínre, az ún kútfejaknába emelő, illetve a hálózati nyomást biztosító vízellátó berendezések ismertetéséig terjedt. Amennyiben a házi vízellátó berendezést a kútfejaknába telepítjük, akkor lényegében ettől az aknától az épületig kell elvezetnünk a vizet. Ha a közüzemi vízszolgáltató által jogszerűen a kerítés közelébe (attól max. 1 m-re!) telepített vízmérőaknától indulunk, akkor is hasonlóan, kell eljárnunk.
Mivel ebben az esetben akár több tíz méter csövet kell fektetnünk, célszerű a lehető legrövidebb nyomvonalat kijelölnünk úgy, hogy lehetőleg minél kisebb szögű és minél kevesebb iránytörés legyen benne. Az iránytöréseknél ugyanis jelentős hidraulikai veszteség keletkezik, ami nyomáscsökkenést is okoz.
A lakóházaknál 3/4"-1 1/4"-os, azaz DN 25 és 40 mm-es belső átmérőjű csövet elég alkalmaznunk. Társasházaknál, moteleknél maximum 2"-os, azaz DN 63 mm-es átmérő, elegendő mennyiségű vizet képes szállítani. (A pontos vízmennyiség számítást az építésztervező készíti el részünkre, melyet az építési engedélyt kiadó hatóság hagy jóvá. Ez alapján csatlakozhatunk a közüzemi hálózathoz, vagy annak hiányában építhetjük ki saját vízellátó rendszerünket.) A KPE csövek ebben a mérettartományban 2-300 m hosszú tekercsben készülnek, így a szükséges csőszakaszt egy darabban beszerezhetjük. A biztonságos üzemeltetéshez az ún. harmadik generációs KPE csövekből az MRS 10, 0 (PE 100); SDR 17, 6 PN 10, 0 bar minőségűt szerezzünk be (lásd 1 sz. táblázat).
A csővezetéket a kútaknánál felhasznált hasonló minőségű csőhöz ún. gyorskapcsolású KPE idommal is csatlakoztathatjuk, így ott szükség esetén könnyen megbonthatjuk a nyomóvezetéket. Itt célszerű kialakítani az egész vízrendszer víztelenítési pontját is. A gyorskapcsolású idomokkal 2"-os méretig, egyszerű kéziszerszámokkal (vízpumpafogó, svédfogó) a helyszínen csatlakoztathatjuk a csőszakaszokat.
A csővezetéket természetesen az előre kiásott földárokba, (mely a hazai fagyhatárt figyelembe véve min. 120 cm mély legyen) kell fektetni. Amenynyiben valamilyen hőszigetelést teszünk a cső köré, (polifoam héj, hőszigetelő kőzetgyapot paplan stb.) a leásás mélysége csökkenthető. A földárok szélessége a talajviszonyok függvényében 40-60 cm körüli legyen. Az omlékony talajok esetén az árkot dúcolni kell.
A KPE csövet egy darabban kell az egyenletesre kialakított árokfenékre fektetni, de ne egyenesen, hanem kígyóvonalban. Így a vízhőmérséklet változás okozta mozgásokat a csővezeték követni tudja. A KPE csövet 4-5 méterenként aprószemcsés talajjal terheljük le, majd az előírásos nyomáspróbáját végezzük el a csőszakasznak. Amennyiben a cső tartja a nyomást, megkezdhetjük az árok visszatöltését.
A lefektetett cső körüli és feletti 20 cm-es árokrészbe célszerű homokot visszatölteni. Erre a rétegre ajánlatos kék színű, "Vigyázz ivóvízvezeték" feliratú (50-100 m hosszú tekercsben beszerezhető) műanyagszalagot fektetni, ami a későbbiekben végzett földmunka során felhívja a figyelmet az alatta lefektetett csővezetékre. Az ezt követő árokrészbe már a kitermelt földet tölthetjük vissza, megfelelően tömörítve. A visszatöltést az eredeti talaj fölé érően végezzük el, mert így a megülepedő talaj kb. az eredeti terepszintig fog süllyedni.
Ha a vízbekötés árka kocsibejárót, utat keresztez, akkor azon a szakaszon a nyomócső átmérőjénél legalább 40 %-kal nagyobb belső átmérőjű, megfelelő szilárdságú védőcsőbe húzzuk be a nyomócsőszakaszt. A bekötővezeték épületfelőli végén, még a falazat előtt kell elhelyezni egy szakaszoló elzáró szelepet (polietilén vagy réz), és a vízleeresztő kerticsap-készletet, vagy víztelenítő aknát. Itt vízteleníthetjük le az ellátott épületet. Természetesen ide is gyorskapcsolású KPE idomot célszerű beszerelni. Ez után a szerelvény után már az épületen belüli ún. épületgépészeti csőszerelvényezést fogjuk elvégezni.

Pincétől a vízcsapig

Az épületen belüli vízvezetékek szerelése. Ha a kútfejaknától csak a kútszivattyú által nyomott vizet vezetjük el az épületig, és a házi vízellátó berendezés (hidrofor, légüst) az épületen belül helyezkedik el, akkor csak a csőátmérő méretezésében térünk el az előbbiektől. Az épületbe a fagyhatár alatti mélységben kötjük be a vízvezetéket. Amennyiben pince vagy szuterén van az épületben, akkor közvetlenül ide csatlakozhat a vezeték. Ennek elősegítésére az épület falában előre kijelölt helyre (az építkezéskor) megfelelő szilárdságú, a nyomócső átmérőjénél 30 %-kal nagyobb belső átmérőjű védőcsövet helyezünk el, illetve betonozunk be. Ezen a védőcsövön át vezetjük a bekötővezetéket, majd a védőcsövet hőszigetelő anyaggal (purhab, polifoam) töltjük ki, a megfelelő hőszigetelés miatt.
A védőcső után a nyomócső épületen belüli részén lehet elhelyezni az épület vízelosztó hálózatának a főelzáróját, ez rendszerint egy a falba süllyesztett ún sarokszelep, vagy falon kívüli vezeték esetén egy átmenő szelep. A legkorszerűbb rendszereknél ún. háromjáratú tisztítószelepet, alkalmaznak. Ezt a szakaszolót elzárva az épületen belüli vezetéken szerelvényeket lehet cserélni, az esetleges javításokatt lehet elvégezni, majd a szenynyezet vizet leengedve a vezetéket kitisztítani, vagy az összegyülekező lerakódásokat eltávolítani. Amennyiben a beérkező vizet lágyítani, utószűrni szeretnénk, és a kútfejaknába, (vagy a vízmérőaknába) nem építettünk be erre a célra szolgáló berendezést, akkor ezeket is itt szereljük be a rendszerbe. Az épületen belüli vezetéket vagy láthatóan, a falsíkon kívülre szerelve, vagy rejtetten, a falsíkjába besüllyesztve, vagy egyéb épületszerkezettel takarva lehet vezetni.
A korszerű épületgépészeti vízcsőanyagok közé tartozik a sárgaréz-ötvözet csövekből és rézötvözet anyagú, előre gyártott kötőidomokból (fittingekből) összeállított csővezetékrendszer. Az ebből az anyagból készült vezetékeket hideg és melegvízre, valamint gázvezetékként is fel lehet használni. A rézcsövek DN 15 és 18 mm névleges átmérővel (1/2"; 3/4") készülnek, kemény, félkemény és bevonatos minőségben.
A csőkötéseket az előre gyártott idomok segítségével, tokos keményforrasztásos technológiával alakíthatjuk ki. A rendelkezésre álló korszerű forrasztó technológia (csőlevágó - csőtisztító - forrasztást elősegítő anyag - speciális forrasztó ón - pb-gázüzemű hevítő égő) felhasználásával saját kezűleg is tetszés szerint csatlakoztathatjuk a csőhálózatunkat a fittingekkel. A rézvezetékeket a falon kívül vezetve, a falra menetes csapos (dübeles) műanyag tartókkal, vagy csőbilincsekkel rögzíthetjük. A pincében, kazánházban vízszintes szakaszokon polcszerűen kialakított tartókon is elhelyezhetjük ezeket.
A rézcsövek kitűnően vezetik a hőt, emiatt a hidegtől, vagy a túlmelegedéstől hőszigeteléssel kell megvédenünk a vezetékszakaszokat. Ezt legegyszerűbben polifoam anyagú, megfelelő átmérővel előre gyártott, a rézcsőre ráhúzható műanyag szigetelés alkalmazásával érhetjük el. Amennyiben a falazatban kialakított horonyba helyezzük a rézcsöveket a hőszigetelés csak fűtetlen falrészen szükséges. A szigetelés egyúttal kitűnő hangszigetelés is, ami a csővezetékben áramló víz zaja miatt kifejezetten előnyös hatású! A megfelelően méretezett és szerelt rézcsövek a hőtágulási hatásokat elnyelik.
A szabadon vagy a falba rejtetten vezetett megoldásokon kívül újabban a vízfelhasználó berendezéseket magába foglaló szerelvénypanelekben is el lehet helyezni a vezetékeket. A hagyományos szerelvényekhez a rézvezetéket sarokszeleppel, és az ahhoz a szükséges mérettel menetesen csatlakozó ún. hollandis véggel szerelt, fémfonatos, flexibilis csőszakasszal csatlakoztathatjuk. Azokat az egyszerű mesterfogásokat, ötleteket, melyek segítségével ezeket a csőrendszereket akár magunk is kialakíthatjuk, egy külön cikkben szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.
Vízvezetékrendszerhez felhasználhatunk még korszerűbb, térhálósított polietilén csőből és sárgaréz kötőelemekből kialakított hajlékony csőanyagot is (pl. ALPHACAN csőrendszer). A többféle, de hasonló vezetékrendszer ismertetésére márciusi lapszámunkban még visszatérünk.