Magad Uram...

Kúttól a pohárig

A házi vízellátás témájában januári lapszámunkban ismertettük a vízbeszerzési módszereket, berendezéseket. Az ismertetések során eljutottunk a kút elkészítéséig, üzembe helyezéséig. Az ingatlanunkon egy kerti csapból, akár vizet is tudtunk vételezni. Azonban a kitermelt vizet értelemszerűen, zömmel az épületen belül kívánjuk felhasználni. Ehhez a kútfejaknától oda kell vezetni a vizet, de ugyanígy nekünk kell az épületbe bekötnünk a vizet a közüzemi vízmérőaknától is.

Tehát az épületnek a vízellátó rendszerbe való bekötését a saját vízellátás, illetve a közműszolgáltatás igénybevétele esetén teljesen hasonló módon oldhatjuk meg. Cikkünkben ennek a bekötési munkának az elvégzését, és egyúttal a napjainkban felhasználható legkorszerűbb anyagokat, rendszereket szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.
A nem is olyan régmúltban - az1980-as, 90-es években - a vízvezeték szerelő brigád nagysúlyú acél csövekkel, menetvágó állvánnyal, gáz- és oxigénpalackokkal érkezett meg a munka elvégzésére. A segédek nekiugrottak a vasfűrésznek és a kerepes menetvágónak, természetesen előtte gondosan szétvésték a friss falat. A mesterek egész nap hegesztették a csöveket, majd kenderkóccal és faggyúval megtámogatva csavarozták össze az előregyártott (zömmel hibás) fittingeket. Az elkészült vezetékszakasz nyomás alá helyezése után, persze kezdődött minden előröl, mert a vezetékszakaszok sok helyen nem tartották a víznyomást. Az acélcsöveket, de a horganyzottat is két-három év alatt tönkrekorrodálta a sokszor agresszív víz. Emellett a kioldott vasoxidok megfestették az összes szaniterberendezést, sőt még a poharakat is.
A közelmúltban forradalmian új anyagok jelentek meg az épületgépészetben, így a vízvezeték szerelő iparban is. A szabadtéri, főleg földárokba fektetett csöveknél a polietilén anyagú, ún. KPE, KM nyomócsövek, míg a beltéri viszonylatban a réz, majd a térhálósított polietilén bevonatú és különféle korrózióálló fémekkel kombinált csőanyagok. Ezek a korszerű anyagok sokkal könnyebben megmunkálhatók, illetve szerelhetők, mint elődeik. Legnagyobb előnyük azonban az agresszív vízzel szembeni ellenállóképességük. Az ivóvíztechnikában 50 éves élettartammal számolhatunk ezeknek a csöveknek a felhasználása esetén. A relatív nyomásállóságuk is magasabb a hagyományosan szerelt acélcsövekénél. Ezt a homogén anyagminőségnek és a korszerű csőkötő anyagoknak; idomoknak (fittingeknek) és szerszámoknak köszönhetik.

A kúttól a házig

A előző cikkünk ("Házi vízmű", Ezermester 2004/1.) a kútból a vizet a felszínre, az ún kútfejaknába emelő, illetve a hálózati nyomást biztosító vízellátó berendezések ismertetéséig terjedt. Amennyiben a házi vízellátó berendezést a kútfejaknába telepítjük, akkor lényegében ettől az aknától az épületig kell elvezetnünk a vizet. Ha a közüzemi vízszolgáltató által jogszerűen a kerítés közelébe (attól max. 1 m-re!) telepített vízmérőaknától indulunk, akkor is hasonlóan, kell eljárnunk.
Mivel ebben az esetben akár több tíz méter csövet kell fektetnünk, célszerű a lehető legrövidebb nyomvonalat kijelölnünk úgy, hogy lehetőleg minél kisebb szögű és minél kevesebb iránytörés legyen benne. Az iránytöréseknél ugyanis jelentős hidraulikai veszteség keletkezik, ami nyomáscsökkenést is okoz.
A lakóházaknál 3/4"-1 1/4"-os, azaz DN 25 és 40 mm-es belső átmérőjű csövet elég alkalmaznunk. Társasházaknál, moteleknél maximum 2"-os, azaz DN 63 mm-es átmérő, elegendő mennyiségű vizet képes szállítani. (A pontos vízmennyiség számítást az építésztervező készíti el részünkre, melyet az építési engedélyt kiadó hatóság hagy jóvá. Ez alapján csatlakozhatunk a közüzemi hálózathoz, vagy annak hiányában építhetjük ki saját vízellátó rendszerünket.) A KPE csövek ebben a mérettartományban 2-300 m hosszú tekercsben készülnek, így a szükséges csőszakaszt egy darabban beszerezhetjük. A biztonságos üzemeltetéshez az ún. harmadik generációs KPE csövekből az MRS 10, 0 (PE 100); SDR 17, 6 PN 10, 0 bar minőségűt szerezzünk be (lásd 1 sz. táblázat).
A csővezetéket a kútaknánál felhasznált hasonló minőségű csőhöz ún. gyorskapcsolású KPE idommal is csatlakoztathatjuk, így ott szükség esetén könnyen megbonthatjuk a nyomóvezetéket. Itt célszerű kialakítani az egész vízrendszer víztelenítési pontját is. A gyorskapcsolású idomokkal 2"-os méretig, egyszerű kéziszerszámokkal (vízpumpafogó, svédfogó) a helyszínen csatlakoztathatjuk a csőszakaszokat.
A csővezetéket természetesen az előre kiásott földárokba, (mely a hazai fagyhatárt figyelembe véve min. 120 cm mély legyen) kell fektetni. Amenynyiben valamilyen hőszigetelést teszünk a cső köré, (polifoam héj, hőszigetelő kőzetgyapot paplan stb.) a leásás mélysége csökkenthető. A földárok szélessége a talajviszonyok függvényében 40-60 cm körüli legyen. Az omlékony talajok esetén az árkot dúcolni kell.
A KPE csövet egy darabban kell az egyenletesre kialakított árokfenékre fektetni, de ne egyenesen, hanem kígyóvonalban. Így a vízhőmérséklet változás okozta mozgásokat a csővezeték követni tudja. A KPE csövet 4-5 méterenként aprószemcsés talajjal terheljük le, majd az előírásos nyomáspróbáját végezzük el a csőszakasznak. Amennyiben a cső tartja a nyomást, megkezdhetjük az árok visszatöltését.
A lefektetett cső körüli és feletti 20 cm-es árokrészbe célszerű homokot visszatölteni. Erre a rétegre ajánlatos kék színű, "Vigyázz ivóvízvezeték" feliratú (50-100 m hosszú tekercsben beszerezhető) műanyagszalagot fektetni, ami a későbbiekben végzett földmunka során felhívja a figyelmet az alatta lefektetett csővezetékre. Az ezt követő árokrészbe már a kitermelt földet tölthetjük vissza, megfelelően tömörítve. A visszatöltést az eredeti talaj fölé érően végezzük el, mert így a megülepedő talaj kb. az eredeti terepszintig fog süllyedni.
Ha a vízbekötés árka kocsibejárót, utat keresztez, akkor azon a szakaszon a nyomócső átmérőjénél legalább 40 %-kal nagyobb belső átmérőjű, megfelelő szilárdságú védőcsőbe húzzuk be a nyomócsőszakaszt. A bekötővezeték épületfelőli végén, még a falazat előtt kell elhelyezni egy szakaszoló elzáró szelepet (polietilén vagy réz), és a vízleeresztő kerticsap-készletet, vagy víztelenítő aknát. Itt vízteleníthetjük le az ellátott épületet. Természetesen ide is gyorskapcsolású KPE idomot célszerű beszerelni. Ez után a szerelvény után már az épületen belüli ún. épületgépészeti csőszerelvényezést fogjuk elvégezni.

Pincétől a vízcsapig

Az épületen belüli vízvezetékek szerelése. Ha a kútfejaknától csak a kútszivattyú által nyomott vizet vezetjük el az épületig, és a házi vízellátó berendezés (hidrofor, légüst) az épületen belül helyezkedik el, akkor csak a csőátmérő méretezésében térünk el az előbbiektől. Az épületbe a fagyhatár alatti mélységben kötjük be a vízvezetéket. Amennyiben pince vagy szuterén van az épületben, akkor közvetlenül ide csatlakozhat a vezeték. Ennek elősegítésére az épület falában előre kijelölt helyre (az építkezéskor) megfelelő szilárdságú, a nyomócső átmérőjénél 30 %-kal nagyobb belső átmérőjű védőcsövet helyezünk el, illetve betonozunk be. Ezen a védőcsövön át vezetjük a bekötővezetéket, majd a védőcsövet hőszigetelő anyaggal (purhab, polifoam) töltjük ki, a megfelelő hőszigetelés miatt.
A védőcső után a nyomócső épületen belüli részén lehet elhelyezni az épület vízelosztó hálózatának a főelzáróját, ez rendszerint egy a falba süllyesztett ún sarokszelep, vagy falon kívüli vezeték esetén egy átmenő szelep. A legkorszerűbb rendszereknél ún. háromjáratú tisztítószelepet, alkalmaznak. Ezt a szakaszolót elzárva az épületen belüli vezetéken szerelvényeket lehet cserélni, az esetleges javításokatt lehet elvégezni, majd a szenynyezet vizet leengedve a vezetéket kitisztítani, vagy az összegyülekező lerakódásokat eltávolítani. Amennyiben a beérkező vizet lágyítani, utószűrni szeretnénk, és a kútfejaknába, (vagy a vízmérőaknába) nem építettünk be erre a célra szolgáló berendezést, akkor ezeket is itt szereljük be a rendszerbe. Az épületen belüli vezetéket vagy láthatóan, a falsíkon kívülre szerelve, vagy rejtetten, a falsíkjába besüllyesztve, vagy egyéb épületszerkezettel takarva lehet vezetni.
A korszerű épületgépészeti vízcsőanyagok közé tartozik a sárgaréz-ötvözet csövekből és rézötvözet anyagú, előre gyártott kötőidomokból (fittingekből) összeállított csővezetékrendszer. Az ebből az anyagból készült vezetékeket hideg és melegvízre, valamint gázvezetékként is fel lehet használni. A rézcsövek DN 15 és 18 mm névleges átmérővel (1/2"; 3/4") készülnek, kemény, félkemény és bevonatos minőségben.
A csőkötéseket az előre gyártott idomok segítségével, tokos keményforrasztásos technológiával alakíthatjuk ki. A rendelkezésre álló korszerű forrasztó technológia (csőlevágó - csőtisztító - forrasztást elősegítő anyag - speciális forrasztó ón - pb-gázüzemű hevítő égő) felhasználásával saját kezűleg is tetszés szerint csatlakoztathatjuk a csőhálózatunkat a fittingekkel. A rézvezetékeket a falon kívül vezetve, a falra menetes csapos (dübeles) műanyag tartókkal, vagy csőbilincsekkel rögzíthetjük. A pincében, kazánházban vízszintes szakaszokon polcszerűen kialakított tartókon is elhelyezhetjük ezeket.
A rézcsövek kitűnően vezetik a hőt, emiatt a hidegtől, vagy a túlmelegedéstől hőszigeteléssel kell megvédenünk a vezetékszakaszokat. Ezt legegyszerűbben polifoam anyagú, megfelelő átmérővel előre gyártott, a rézcsőre ráhúzható műanyag szigetelés alkalmazásával érhetjük el. Amennyiben a falazatban kialakított horonyba helyezzük a rézcsöveket a hőszigetelés csak fűtetlen falrészen szükséges. A szigetelés egyúttal kitűnő hangszigetelés is, ami a csővezetékben áramló víz zaja miatt kifejezetten előnyös hatású! A megfelelően méretezett és szerelt rézcsövek a hőtágulási hatásokat elnyelik.
A szabadon vagy a falba rejtetten vezetett megoldásokon kívül újabban a vízfelhasználó berendezéseket magába foglaló szerelvénypanelekben is el lehet helyezni a vezetékeket. A hagyományos szerelvényekhez a rézvezetéket sarokszeleppel, és az ahhoz a szükséges mérettel menetesen csatlakozó ún. hollandis véggel szerelt, fémfonatos, flexibilis csőszakasszal csatlakoztathatjuk. Azokat az egyszerű mesterfogásokat, ötleteket, melyek segítségével ezeket a csőrendszereket akár magunk is kialakíthatjuk, egy külön cikkben szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.
Vízvezetékrendszerhez felhasználhatunk még korszerűbb, térhálósított polietilén csőből és sárgaréz kötőelemekből kialakított hajlékony csőanyagot is (pl. ALPHACAN csőrendszer). A többféle, de hasonló vezetékrendszer ismertetésére márciusi lapszámunkban még visszatérünk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kút rendelet megújítva

Visszamenőleg, bármilyen eljárás nélkül jogszerűnek nyilvánítanak minden jelenlegi, 50 méternél nem mélyebb, vízzáró réteget el nem érő háztartási kutat. Év végéig van érvényben a jelenlegi...


Lépcső alatti holttér kihasználása

A lakásban sok helyen keletkezhetnek kihasználatlan holtterek. Ha van elég helyünk egy nagyobb lakásban ez még jó is, mert ha nincs minden tele, kellemesen szellős, rendezett lesz az...