Polctartóelemes szorítóbefogó

Szerény felszereltségű műhelyében asztalos munkákat végzett, ehhez viszont sem hosszú csavaros szorítója, sem gyalupadja nem volt. A sarokban viszont ráakadt a régebben leszerelt fém polctartó lyuggatott sínére, és előkerült néhány hozzá való konzol is. Ebből, no, meg testes stafliból és egy hosszú csavarból állítható befogó szerszámot készített.
A befogó "ágya" a régebben falra erősített lyuggatott acél felfogó idom volt. Önmagában ez a sín - 1 m-es hossza és 2 mm-es anyagvastagsága miatt - még U profilja ellenére sem volt elég szilárd, ezért egy 50x60 mm-es, simára gyalult, egyenes staflira csavarozta fel. A sín szilárd lécre rögzítése érdekében az idom minden lyukát felhasználva csavarozta össze a két alkatrészt. A tartósín természetesen a stafli keskenyebb oldalának középfelezőjére került, és összecsavarozva igen szilárd egységet alkotott.
Ezt követte a szorítópofa kialakítása, amelyhez rövid, acéllemezből készült polckonzol szükséges. Rögzítésére az akasztófülek szolgálnak, ám a menetes szorítócsavar részére a konzol elejére két M10-es anyát kell keményforrasztással rögzíteni. Előtte azonban a konzol ferde aljába két lyukat kell fúrnunk a csavarok számára. Az alsó lyuk középpontja a konzol kisebb befogó oldalától az átfogón kb. 15 mm-re kerüljön, a felső pedig a csúcstól 30 mm-re legyen. Az anyákat forrasztás előtt a csavar behajtásával helyezzük az idom üregének a középvonalába. A konzol elem felületéről még a forrasztást megelőzően csiszoljuk le a festékbevonatot, hogy a megolvasztott forrasz kellően tapadjon a fémanyagokhoz. A keményforrasztáshoz az alkatrészeket állítsuk sík és hőálló felületre, pl. téglára, és az anyák megfelelő beállítása után gázforrasztó lángjával megolvasztott réz forraszanyaggal rögzítsük a konzolhoz. A forraszt magasan "rakjuk fel" az anya kiálló része fölé, hogy kellően szilárdítsa a konzol oldalát is.
A szorító ezzel már készen is van. Szorítócsavarként lehetőleg 100 mm hoszszú, hatlapfejű csavart használjunk, és a konzolt akasszuk a staflival megerősített tartósín elejére. A szorító állópofája egy másik konzol, amelyet a befogandó munkadarab hosszánál egy lyukkal távolabb helyezzünk a sín rögzítő nyílásába. A munkadarab rétegeltlemezből leszabott alátétlap közbeiktatásával, a csavar behajtásával rögzíthető. A csavar behajtásához racsnis kulcsszár, vagy csuklós szerelőkulcs célszerűbb, mint a hagyományos villáskulcs, mert így a csavart szinte folyamatosan lehet behajtani, és gyorsabban foghatók be a különféle méretű anyagok. A felső anyába hajtott csavar többnyire csak nagyobb lapanyagok élben történő biztonságos befogásához szükséges, kisebb munkadarabokhoz elég, ha csak alul vannak a konzolok közé szorítva. A megerősített sín asztalra rögzítése esetenként kisebb csavaros szorítókkal oldható meg.
E befogó előnye, hogy bármely munkaasztalra felerősíthető, akár oldalra fektetve is szélesre nyitható gyorssatuként, de állíthatósága miatt a csavaros szorítókhoz hasonlóan széles anyagok, lapok összehúzásához is jól használható. Elemei bármelyik barkácsáruházban külön-külön beszerezhetők, és legfeljebb csak az anyák keményforrasztása okozhat némi nehézséget. A tartósínt azonban érdemes már eleve 1 m-nél hosszabbra választani, hogy a méretesebb anyagok befogása se okozhasson problémát.