Díszítő párkánylécek a bútorokon

A párkányidomok választéka elég bőséges. Gyártótól függően általában 260-300 cm hosszú szálakban szerezhetők be a bútorszerelvényeket forgalmazó üzletekben. Készülhetnek tömörfából, MDF magra ragasztott furnérozással, illetve fóliázott lakkozott kivitelben. Az ilyen párkánylécek méreteik és profiljuk tekintetében elég változatosak, sőt, íves, azaz sugárba hajlított kivitelben is beszerezhetők. Igaz, hogy ezek az idomok csak 30,5 cm mélységű bútorelemekhez igazíthatók, és profilválasztékuk szerény. Ívükhöz igazodó fénycsőtakaró elem is beszerezhető hozzájuk.
Ez egyébként szinte minden félkész párkányelemnél kiegészítőként alkalmazható, amelyekkel az esetleges bútorvilágítást biztosító - többnyire halogénizzós lámpatesteket - lehet előröl leárnyékolni. Megkönnyíti a felső párkányzat egységes és megszakítás nélküli kialakítását, és vízszintes toldó elemként is használható. A fénycsőtakaró lécek általában 45-95 mm szélesek, és a párkányléc mögé erősítve annak szélesítését is lehetővé teszik. Ez azonban ideális esetben egy megfelelő színtónusú bútorlap toldattal is elérhető. Sőt adott esetekben ez a legelőnyösebb megoldás szögbe állítható lámpatestek beépítésénél, és legalább 80 mm-rel előbbre hozott párkányzat kialakításakor.
A különféle profillécekkel csak az egyszerűbb, mondhatni doboz jellegű bútorokat célszerű egyedibbé változtatni. Az igényesebb berendezési tárgyakat ugyanis már eleve ilyen párkányzatok övezik. Általában párkánnyal felül szokás lezárni a szekrényeket, illetve elemes szekrénysorokat, de közbenső hosszanti osztó sávként sem ritka az ilyen párkány-, vagy rátétlécekkel megvastagított polcok éle. A lényeg, hogy kissé karakteresebbé tegye és markánsabban zárja le felül a bútordarabokat.
A megfelelő profilt általában a fedőlap felületére, felülről kell felerősíteni. Az ajtók záródását azonban mindig figyelembe kell venni. A kávára ütő ajtók kissé bonyolítják a dolgunkat, mert a leendő párkányt kissé megemelve kell az ajtó fölé szerelni, és nem árt, ha ennek éle legalább 1 cm-re az ajtók elé nyúlik. A káva közé záródó ajtóknál azonban simán a tetőlapra szerelhető a párkányzat.
Az előre kiugratott párkányt a szekrény oldalán nem feltétlenül kell követni. Ha pedig egymás mellett álló szekrényekről van szó, akkor a párkányelemek a szekrény szélességével legyenek azonosak. Egybefüggők is lehetnek ugyan, ám akkor könnyen leszedhetően kell a hosszú elemet felerősíteni, hogy szükség esetén a bútor szétszedése, mozgatása könnyen megoldható legyen. Ha különálló szekrények között kevésbé mély polcos elemek is vannak, akkor a párkány kövese a frontfelület eltérő mélységét. Ha viszont a polcos részt szeretnénk megvilágítani, akkor a párkány futhat lineárisan is, de itt kiegészítésként és lámpatest tartóként szélesebb tartóelemet kell a párkányelem mögött alkalmazni. A profilelemeket lécbetéttel megtoldva, vagy szerencsésebb esetben néhány sarokvassal is a szekrények tetejére lehet csavarozni.
A sarokkialakításokat mindenkor pontosan gérbevágva kell egymáshoz illeszteni és összeragasztani. Ez a művelet elég kényes, mert ha nem sikerül pontosan a vágás, az látható hibaként fog jelentkezni, és még hézagkitöltő viasszal sem tüntethető el nyomtalanul. Ilyen esetekben az illesztéseket síkba csiszolással kell hézagmentessé tenni. Ragasztóként gyors kötésű diszperziós faragasztó használható. Az ún. fénycsőtakaró lécek is felhasználhatók a párkányzat alsó megtoldásra, ám a két idomot ebben az esetben csapozva célszerű egymáshoz ragasztani. Ez kimondottan a színazonosság szempontjából előnyös.
A párkányelemek erezete és színtónusa minden esetben alapvetően lényeges. A kis eltérések ugyanis nagyon szembeszökők lehetnek, és ha lehet, ezt kerüljük el. Akkor már inkább a válasszunk kontrasztosabb változatot, esetleg egyszínű laminátummal bevont idomot, ami hangsúlyosabbá teszi az utólag felszerelt párkányt, ám mostanában ez divatos is, és jó érzékkel kiválasztva még egyedibbé teszi a változtatást.
A párkány- és fénycsőtakaró lécek egy része tömörfából készült, vagy furnérral borított, ami annyit jelent, hogy a felületük kikészítetlen. Ezek megfelelő színre pácolást és lakkozást igényelnek. E műveletek azonban szakértelmet és gyakorlatot igénylő műveletek. A lakkozás pl. élénkíti a páccal kialakított színtónust, ezért nehéz a már meglevő bútorhoz igazítani. Ezt csak szakember tudja kielégítően elvégezni. A laminált bevonatú idomok viszont felhasználásra készek, ám a színtónusukat és az erezetmintájukat előzetesen ajánlatos alaposan egyeztetni a bútoréval.
A különféle gyártók lapanyagainak fautánzatai között nagy a hasonlóság, és kis szerencsével kiválaszthatók a hozzájuk illő bevonatú idomok. Az a legideálisabb, ha ún. színazonos termékeket használunk, ám ezt az előnyt csak saját készítésű, vagy méretre készített új bútoroknál lehet igazán kihasználni.