Fischer injekciós rögzítések II.

Előző lapszámunkban a ragasztott dübeleknek a betonhoz használható típusát mutattuk be. A FIS HB jelzésű kétkomponensű ragasztó elsősorban a speciálisan hozzá kifejlesztett FHG horoggal alkalmazható. Ha az építőanyag nem beton, hanem például könnyűbeton, tele tégla, terméskő vagy habkő, akkor a FIS V jelzésű kétkomponensű ragasztókat használjuk. Ez egyébként betonhoz is jó, tehát univerzálisnak mondható. Szintén kétféle kiszerelésben kapható. A 360 ml-es kartus ennél is kétdugattyús kinyomópisztolyt igényel, és a komponensek összekeveredése a keverőszárban történik. Ha a kartust nem használjuk fel egyszerre, akkor a keverőszár cseréjével később újra felhasználható a maradék.

A 150 ml-es kiszerelésű kisebb flakon (FIS VS 150 C) fala kettős, a komponenseket egy kézi fogantyúval előre összekeverjük, majd hagyományos kinyomópisztolyba tesszük, és felhasználjuk. A teljes mennyiséget, mert magas hőmérsékleten (30-40 °C) már fél óra alatt, hűvösebben néhány óra alatt megköt. A FIS VS ragasztóknak létezik egy kifejezetten alkalmi felhasználóknak szánt még kisebb kiszerelése is. Ez mindössze 100 ml-es, és még kinyomópisztoly sem kell hozzá, mert dugattyúrészére menetet raktak, és ennek csavarásával jól adagolhatóan kinyomható a ragasztó a rögzítőfuratba. A VS ragasztók tehát univerzálisan felhasználhatók minden építőanyaghoz és szinte mindenféle szerelési munkához. Gépek, rácsok, ajtók, korlátok, konzolok, csővezetékek, szanitertárgyak, mosdók, acélszerkezetek rögzíthetők vele.
Tömör szerkezetű építőanyagoknál a rögzítőeszközt simán beragaszthatjuk a kitisztított furatba, üreges anyagoknál (üreges falazóblokk stb.) viszont segédeszközre van szükségünk, hogy az értékes ragasztóanyagot ne pazaroljuk az üregek kitöltésére. Ezt akadályozza meg az injekciós szitahüvely, amely kissé beleduzzad a falazat üregébe, de nem engedi kifolyni a ragasztót.
A ragasztott kötéseknél rendszerint a beragasztott acél rögzítőeszköz, és a kikeményedett ragasztóanyag szilárdsága is messze meghaladja az építőanyag szilárdságát, különösen, ha ez utóbbi nem beton. A rögzítés leggyengébb láncszeme tehát a falazat. Előző lapszámunk táblázatában megadtuk azokat az ún. kihúzóerőket, amelynél kisebb erővel nem lehet kitépni a beragasztott rögzítőeszközt a beton anyagú falból. Cikkünk írásakor az ottani adatokat egybevetettük egy másik táblázattal, amely más építőanyagnál mutatja a különböző átmérőjű rögzítő eszközökhöz tartozó kihúzóerőket. Elemzésünk azt mutatta, hogy bár a nagyüreges tégláknál, mészhomok tégláknál, könnyűbetonnál, üreges betonelemeknél garantált legnagyobb értékek még mindig tekintélyesek, de a tömör betonhoz képest a tizede körülire csökkentek.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nehéz tárgyaknál vagy nagy szilárdságot igénylő rögzítéseknél - ha gyenge a falazat - egyéb kiegészítő rögzítési pontokról kell gondoskodnunk (átmenő csavarok, beépített fémszerkezet stb.).

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Függesztés, rögzítés mennyezetre

Szerencsére általában csak kisebb súlyú tárgyak rögzítésére van szükség egy átlag lakásban. Jellemzően a mennyezeti világítás elemei jönnek szóba, de ezek között azért találunk már tekintélyesebb...


Fúrni tudni kell

Nem lehet minden munkához mestert hívni! Akár lakásban, akár kertes házban lakik valaki, számtalan rögzítési feladat válik szükségessé számára az idők folyamán. Képet kell rakni a szobába,...