Szinte nélkülözhetetlenek

Párhuzam satuk

Bármilyen anyagot szeretnénk alakítani, formálni, azt rögzíteni kell. E célra a leggyakrabban satut használunk, mert párhuzamosan mozgó pofái a legkülönfélébb anyagokat is szilárdan rögzítik. Hagyományosnak mondható, elterjedt szerszám. Számtalan speciális változata mellett a legismertebbek a munkaasztalra rögzíthető párhuzamsatuk. Méreteit a munka volumenéhez igazodva szokás megválasztani, mivel a pofák maximális nyithatósága határozza meg a befogható anyagok méretét.

A szerkezeti lakatosok pl. műhelyasztalra szilárdan felszerelt, 150-200 mm pofaszélességű satut használnak, ami közé akár 150 mm-es anyagot is be lehet szorítani. Kisebb munkákhoz a 120 mm-es elforgatható asztali satu is megfelel, míg otthoni munkákhoz elégséges a 75 mm-es, asztalra szorítható-, vagy vákuumtalpas, gömbcsuklós kivitelű satu is. Ezek előnye, hogy nem fixen lerögzítettek, és alkalmilag bármilyen asztallapra felszerelhetők. A fémiparban használatos robosztus kialakításúak mellet azonban számos speciális célt szolgáló satu is létezik. Ilyenek pl. a gép- és csősatuk, vagy a nagy méretű alkatrészek rögzítésére szolgáló hosszúágyas satuk. Mindegyik feladata a munkadarab biztos rögzítése, összeszorítása.
A pofák szorítóerejét az orsó biztosítja, ezért lényeges, hogy milyen a menete. A nagyobb asztali satuké általában laposmenetű, hogy minél nagyobb szorítóerő átvitelére legyen alkalmas. A kisebb méretűeken azonban már M5-M12-es metrikus menetet alkalmaznak. A menesztőanya - a satu mozgó és álló részében - gyakori, de nem túlzó kenést igényel.
Minden satu két részből áll: az álló és mozgó részből. Ezek öntöttvasból készült részegységek, a pofák és az orsó anyaga pedig edzett szerszámacél. A pofákat többnyire csavarok rögzítik az öntvénydarabok fészkébe. Belső oldaluk horizontálisan hornyolt vagy recézett, ami a befogott darabok jobb rögzítését szolgálja. Nem ritka, hogy a pofák középen V-alakú horonnyal is ellátottak, ami a rudak befogását teszi ideálisabbá. A lágyabb anyagokon azonban nyomot hagynak a pofák, ezért ezekhez műanyag, vagy alumínium pofavédőket kell használni.
A pofák precíz párhuzamos megvezetése többféle módon lehetséges. Ezt az asztali satuknál a négyszögű-, vagy a prizmás kialakítású satuágy van hivatott biztosítani. Sokuknak a pofák mögötti részén sík vízszintes felületet is kialakítottak, hogy egyengető, vagy kisebb alakformáló munkákra is legyen lehetőség. Újabban kettős rúdvezetékes megvezetéseket is alkalmaznak, amelyeknél a megvezető ágyat - a kedvezőbb gyártás miatt - edzett acélrúd pár és az orsó együtt helyettesíti. Megvezetésük pontosabb, mint a prizmás megvezetésűeké, erőkifejtésük viszont szerényebb az előzőknél.
Az orsó forgatására zárófejekkel ellátott erős acélrúd szolgál, amelynek vastagságát és hosszát a gyártók úgy méretezik, hogy meghúzáskor ne lehessen túlterhelni a pofákat és a satutestet. A meghúzásra „rásegítő” cső túlterheli a satu alkotó elemeit, ami ellen a hajtórúd eldeformálódása ad némi védelmet. Az edzett satupofák azonban nem mindenkor viselik el a túlerőltetést, széleik vagy a sarkuk kitöredezhet, ezért nem célszerű a szorítóerőt ily módon megnövelni.
Az általánosan használt műhelysatukat többnyire lecsavarozva használják, míg kisebb, műszerész változataik ideiglenesen is a munkaasztalra rögzíthetők. Ezt a funkciót többnyire függőleges, csavarorsós szorító látja el. Sok esetben az asztalra szorítható kis satukat függőleges tengely körül 360 fokban el lehet forgatni, ami a megmunkálás ideálisabb helyzetének a megválasztását teszi lehetővé. Helyzetrögzítésre karos csavar vagy excenter szolgál. Az sem ritka, hogy maga a rögzítőcsavar karja van útban munka közben. Az ilyen satukat érdemes alaposabban megvizsgálni.
A precíziós kivitelű, ún. 3D-s satuk általában max. 75 mm pofaszélességűek, és különleges tulajdonságuk, hogy a befogórészük gömbcsuklós tengelyre csatlakozik. Ezáltal vízszintesen 360 fokban elforgathatók, ezen túlmenően pedig függőleges irányban általában 60 fokos szögben és egy helyzetben 90 fokra is „lefektethetők”. Az igényesebb kivitelűeket vákuumtalp rögzíti az asztal lapjára, ehhez azonban teljesen sík felfekvő felületre van szükség. Ezen kívül számítani kell arra is, hogy a satu állványa így az ideálistól magasabbra kerülhet, ami nehézkessé teheti a munkadarab megmunkálását. A vákuumot egy kar elfordítása – a gumitalp felemelésével – hozza létre, a gömbcsuklót pedig a szorítócsavar rögzíti korrekt módon a beállított helyzetbe. E satuk többnyire finom műveletekhez használhatók, nagyobb erőkifejtésnél robosztus kialakításuk ellenére sem elég stabilak.
Végül bemutatunk egy parányi nyeles kézi satut is, amelyet apró munkadarabok rögzítésére és kézi megmunkálására lehet használni. Pofaszélessége csak 34 mm és ezeket 40 mm-re lehet kinyitni. A nyelét eltávolítva asztali befogóra is rögzíthető, így asztali satuként is remekül funkcionál. Természetesen csak műszerész, vagy modellezői munkáknál lehet jó hasznát venni.
Általános otthoni használatra megfelel egy 75-80 mm-es pofaszélességű satu is, amivel 50 mm-es anyagokat is erősen befoghatunk, és apró alkatrészek megmunkálásához ideális.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: satu, rögzítés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Rögzítés a szigetelésben, vagy a szigetelésen keresztül

Ha házunk külső falára valamit fel szeretnénk szerelni, vagy akár csak a csatorna lefutóját kívánjuk rögzíteni, akkor a homlokzati szigeteléssel találkozunk legelőször. Ennek a szigetelésnek a...


Rugalmas tetőszigetelés

Lapostetők bitumenes szigetelésével több ízben foglalkoztunk lapunk hasábjain. Újdonság a műanyag-gumi lemezekből álló, előregyártható, egyedi igényekre szabható lepelszigetelés, amivel akár egy...