Szorítók és szorító helyzetek

Szorítók fajtái, jellemzői

Ezek a szerszámok egy vagy több alkatrész munkaasztalra történő rögzítésére, vagy több munkadarab ideiglenes öszszeerősítésére illetve leszorítására szolgálnak. Kialakításuk alapján legtöbbjük speciális célokra való, ám a gyakorlatban többnyire a hagyományosnak tekinthető csavaros szorítókat használjuk. A pillanatszorítók ezektől csak annyiban különböznek, hogy rögzítésüket csavarorsó helyett excenteres kialakítású alkatrész biztosítja. Erőkifejtésük ezért a csavaros szorítókénál gyengébb.
Ragasztáskor a darabok összefogásához a szorítókon kívül újabban műanyagból, vagy lemezből sajtolt ún. ragasztófogókat is használhatunk. Külön csoportba tartoznak a különféle feszítő szorítók, amelyekkel váz- és keret elemek öszszeállítását könnyíthetjük meg. Beszerezhetők kimondottan sarokkötések rögzítésére készült két szorítópofás-, illetve különféle kivitelű hevederes szorítók is. A barkácsolók esetenként a csavaros szorítók ötletes kombinációival ezeket is pótolhatják, feltéve, ha van hozzá megfelelő számú és méretű csavarorsós szorítójuk.
Az általánosnak mondható csavaros szorítóknak alapvetően fontos a méretük. Pontosabban, hogy a pofáik milyen hosszúak, mert ez határozza meg, hogy a száruktól milyen mélységbe nyúlva lehet velük erőt kifejteni. A másik lényeges méretük a szár hosszúsága, pontosabban, hogy milyen távolságra húzhatjuk el egymástól a szorítópofákat. Ez a távolság ugyanis a befogható anyagok maximális méretét határozza meg. A szorítást létrehozó csavarorsó hossza csak másodlagosan fontos, mert beállítási távolságát inkább csak összetett, lépcsős kialakítású darabok összefogásakor használhatjuk ki előnyösen.
Az orsók kis emelkedésű, lapos menetűek, ami tudvalevőleg nagy, akár 12000 N szorítóerő átvitelére is alkalmasak, ez az alkatrészek rögzítésekor alapvetően fontos lehet. Kivételek az olcsó, modellezési célokra készített kis szorítók, amelyek szorítóorsóját normál éles menettel látják el. Az igényesebb kivitelű, ún. C-szorítók orsója a kis méret ellenére is lapos menetű, amelyekkel 7-20 kN közötti szorítóerőt fejthetünk ki.
Kivitelüket illetően általánosnak mondhatók a temper öntvényből készített és acélszárral ellátott csavaros szorítók. Kommersz kivitel esetén a szár laposacél, élei rovátkoltak, a mozgó pofa az orsó szorításának hatására ferdén a rovátkákra feszülve rögzül a száron. Az összeszorító erőt a felső pofára az alsó pofa orsója végén levő önbeálló talpkorong fejti ki. Az ilyen szorítóknál a mozgópofa játéka kb. 2-3 fok, azért önbeálló a talpkorong, ami a munkadarab esetleges ferdeségét szorításkor követni tudja. Igényesebb kivitelű szorítóknál a szár hosszanti horonnyal ellátott, ami a teherviselését növeli. A mozgópofa ezeknél is a szárra feszülve, az orsó meghúzása közben rögzül, ám ez szinte azonnal megtörténik, így pontosabban lehet az ilyen szorítókat a kívánt helyre felerősíteni.
Teljes egészében acélból készült csavaros szorítók is beszerezhetők, amelyeknek a felső pofáját a szár anyagából hevítés közben kovácsolják a kívánt formára, és csak a mozgó pofa készül öntvényből. Ezekkel tekintélyes, akár 35000 N-os szorítóerőt is kifejthetünk. Főként iparosok használják. A pofák speciális kialakításával akár idomos darabok rögzítésére is alkalmasak, de normál szorítóként is kitűnően használhatók. A csavaros szorítók méretválasztéka általában 50x100 mm-től indul, pofahosszuk 100, szárhosszuk pedig 200 mm-ként növekszik. Ez utóbbi elérheti az 1 m-t is.
Finom, kis méretű munkákhoz a normál csavaros szorítók legkisebbjei is túl nagyok lennének, ezért ilyen esetekben egészen ki méretű csavaros szorítókat célszerű használnunk. Ezek igényesebb változatai öntött, ún. C szorítók, az egyszerűbb kivitelűek pedig laposacélból sajtoltak. Az ilyen C szorítókat talp korongba erősítve akár alkalmi satuként is használhatjuk.

Ragasztófogók

Alkatrészek összeragasztásakor a csavaros szorítókon kívül újabban használhatunk gyors rögzítést biztosító ragasztó fogókat is. Kialakításukat tekintve hasonlóak a fogókhoz, pofáikat erős nyomórugók szorítják össze. A robosztus kialakítású műanyagból készülteknek a betétei többnyire önbeállóak, szorítóerejük csak a darabok rögzítéséhez elegendő, jelentősebb erő kifejtésre nem alkalmasak. Viszonylag olcsók, egyszerűbb rögzítéseknél jól pótolják a csavaros szorítókat, de csak a szárhosszúságuk 1/3-nyi mélységében, tehát méretüktől függetlenül csak élekhez közeli helyzetben. Fesztávuk, azaz max. pofatávolságuk 20-100 mm közötti, ám ezt 50, 100, 130 mm-es szárhosszúságuk jelentősen befolyásolja.

Sarokszorítók

A sarokszorítóknak is elég „népes” tábora van. Közülük a minőségi eszközök alumíniumból, vagy temper öntvényből készülnek, s a mozgó pofák többnyire kétmenetes acélorsóval szoríthatók az álló pofák elé állított anyag felületére. Külön jellegzetességük, hogy a befogható anyagok egymásra merőleges helyzetbe kerülnek, ami a keret kötések kialakítását nagyon megkönnyíti. Akár él-lap, akár gérbe vágott kialakításúak a kötések, a szorítót használva a sarkok garantáltan merőlegesek lesznek egymásra. Nem csak ragasztott, hanem csavarozott, vagy köldökcsapozott kötések kialakításakor is nagyon hasznosak. Az alkatrészek illesztett felületeinek azonban pontosan egymáshoz kell simulniuk, mert csak így biztosíthatjuk a kötés kellő szilárdságát. Az igényesebb, robosztusabb sarokszorítók között különlegesnek mondható a központi és önbeálló orsóval és pofa párral kialakított Bessey sarokszorító, amely nagy erőkifejtésre képes, és vaskos anyagok befogását is gyorsan lehetővé teszi. Speciális szorítókkal akár a munkaasztalra is felfogható.

Hevederes szorítók

Szólnunk kell még a hevederes szorítókról, amelyek többnyire csak összeállított keretszerkezetek darabjainak összeragasztáskor szükséges rögzítését könnyítik meg. Szögpontosságot csak részben biztosítanak, viszont a kereteket alkotó alkatrészeket szorosan öszszefogják, a ragasztó megszilárdulásáig. A 2, 4 m-es, nagy teherbírású hevederek univerzálisan alkalmazhatók keretkötések rögzítéséhez. Többnyire négy sarkos befogóidom és racsnis-, vagy nagyobb erőkifejtésre alkalmas változatnál csavaros szorító szolgál a heveder megfeszítésére. Ezeket akár házilag is könnyű elkészíteni, pl. széles kárpitos hevederből, acélhuzalból hajlított akasztóból, ha a lyukakat fém lyukszélekkel látjuk el.
Feszítőszorítók
A szorítók legújabb generációja műanyagból készült, kombinált funkciójú szorító- és feszítő szerszám. Ezek a pofák széles állíthatósága miatt viszonylag széles távolságok „befogására”, illetve feszítésre is alkalmas eszköz. Feszítéskor az összekötő szárra fordítva felszerelt pofák a szorító funkcióval ellentétes irányba mozgathatók, így biztosítják a szerszám feszítő erejét. A pofák többnyire bárhol rögzíthetők, így a kiálló szárhosszak kevésbé zavaróak munka közben. A pofát, a kinyomó pisztolyoknál megszokott módon, a markolat előtti ravasz nyomkodásával lehet mozgatni. Némelyik változata csak szorításra alkalmas. Sokoldalúan használhatók, viszont hazai tapasztalat szerint a fokozódó erőkifejtés hatására némelyikük „elmászik” oldalra, amit a gyenge anyag és az önbeálló pofa pontatlan kivitele okozza. Más tapasztalatok szerint meg túlzott erőkifejtéskor a pofaszárak valamelyike törik le a markolatról. Ha viszont a rögzítések során nem terheljük túl a szorítópofákat, ilyen hibák csak ritkán fordulnak elő.

Felhasználási lehetőségek

A szorítók használata a munkáink során rutinszerűvé válik, ám esetenként a találékonyságunk is lényeges „segítőtárs” a rögzítési problémák megoldásában. Ennek azonban előfeltétele, hogy ne csak egy szorítónk legyen. Két szorítóval, egy vaskos teherelosztó léccel ugyanis nagy terjedelmű munkadarabok összepréselését is megoldhatjuk. Alakos darabok összefogáshoz pl. nagyon előnyösek a teljes felületükön önbeálló pofájú szorítók, amelyek igazodnak a munkadarab oldalainak szögéhez, és nem csak az orsó tengelyvonalában, hanem a pofák egész felületén szorítják össze a darabokat.
Élekre ragasztott léceknél pl. a lapra erősített szorítók szára alá ütött lapos, 5-10 fokos szögű faékkel érhetjük el a léc leszorítását. Ha a munkadarabhoz mérten rövidnek bizonyulnak szorítóink szárai, azokat egymásba akasztva esetleg már célt érhetünk. Az is megoldás lehet ilyen helyzetekben, hogy egy lécet fogunk valamelyik munkadarab felületére, és oldalanként egy-egy újabb rövidszárú szorító alkalmazásával is megoldhatjuk az egymáshoz illesztett darabok összehúzását. Ívelt részek élfedéséhez kiválóan használhatjuk a csavaros szorítóval lefogott, előzőleg kivágott darabot présidomként.
Sarokbútorok készítésekor a háromszög alakú fedőlapot az oldallaphoz pl. egy kivágott sarkú deszkalap és két szorító segítségével a sarok sérülése nélkül rögzíthetjük egymáshoz. Az ilyen kiegészítő idomok használata néha elengedhetetlen. Bútorjavításkor lényeges, hogy a szorítókat milyen sorrendben erősítjük a javított részekre. Esetenként egymásra több szintben, keresztben elhelyezve érhetjük csak el a kívánt rögzítési pozíciót.
Épületek ablakpárkányainak javításakor a perem alá fogott támlécet is csavaros szorítóval célszerű szilárdan a párkány alá fogni, amelyre azután a javítósablont már könnyen a helyére csavarozhatjuk. Hosszabb munkadaraboknál egyenletes szorítóerőt csak több csavaros szorító használatával lehet elérni. Ezzel elkerülhetjük a szorítók túlzott erejű meghúzását, s biztosan nem marad nyoma a szorítópofáknak. A műanyag betétek ellenére lehetőleg tegyünk alátétlapokat a pofák alá, hogy még véletlenül se hagyjanak az anyag felületén benyomódásokat. Ha a szorítóink számát és méretét jól választjuk meg, azzal munkánkat jelentősen megkönnyítjük, és pontosabban végezhetjük el, tehát nem felesleges megfontolt gyarapításuk.