Szobanövények az otthonunkban

A szobanövényeket élő dísztárgynak is tekinthetjük a lakásban, hiszen fő szerepük a díszítés. Az hogy élnek is, némi plusz gondozási igényt feltételez az élettelen tárgyakhoz képest, de pluszt is adnak cserébe, hiszen párásítják a szobalevegőt, kedvezőbb mikroklímát teremtve számunkra emberek számára is.

A növény választ

Alapesetben egy lakásba úgy kerülhetnek növények, hogy valakitől ajándékba kapjuk, magunk vásároljuk vagy szerezzük be őket cserével, szomszédtól kérve stb. Azután e növények létezése három irányba haladhat. Egyik lehetőség, hogy minden igyekezetünk ellenére hamarosan elpusztul a növény. Másik, hogy életben tartjuk ugyan, de csak „eldöglődik” szerzeményünk, nem megy semmire: nem pusztul el, de nem is díszít, csenevész, nem mutatja a fajra-fajtára jellemző formát. Harmadik és egyben optimális opció, hogy az új növényszerzeményünk jól érzi magát, és hamarosan valóban a lakás díszévé válik.

Erre szokták mondani, hogy nem mi választjuk ki a növényeinket, hanem a növény választja ki a gazdáját, helyét. Hiszen az ember hazaviheti ugyan, de ha a növénynek azok a körülmények nem felelnek meg, akkor úgysem lesz olyan, amilyennek lennie kellene. A növények szakkönyveket sem olvasnak, amiből megtudhatnák, hogy mit kellene szeretniük. Tehát mi egy szobában hiába próbálunk meg mindent megtenni értük, van, hogy ez is kevés. Míg egy kertben könnyebben biztosítható egy növény számára a természetes életkörülményihez igen hasonló környezet, egy lakásban ez jóval nagyobb feladat, hiszen az mégis egy mesterséges élettér. Ha a hőmérséklet, öntözés, tápanyag utánpótlás is stimmel, megfelel a növénynek, a páratartalom és a fény szabályozása szinte lehetetlen.

Mindebből az következik, hogy egy növény vagy jól érzi magát nálunk, vagy nem. A dolog titka, hogy olyan szobanövényeket válasszunk, melyeknek már eleve megfelelőek azok a körülmények, melyeket lakásunkban biztosítani tudunk nekik. Amelyik fajt már többször nem sikerült életben tartanunk, kár ötödszörre is venni belőle. A megoldás az, hogy amelyik faj jól érzi magát nálunk, abból szerezzünk be több fajtát. Így szinte borítékolható a siker, és az egy fajon belüli fajtáknak (színváltozatoknak, formaváltozatoknak) köszönhetően a lakásunk növényeinek változatossága is adott lesz.

Nemesítési irány

Ha megnézzük egy virágbolt választékát rájövünk, hogy nem túl nagy fajgazdagság található a kínálatban, ám az adott fajokból viszonylag sok fajtát árusítanak. Ennek oka, hogy a kapható növényeket az alapján választják ki, és a fajokon belüli fajtákat úgy nemesítik, hogy viszonylag strapabíró, lakásálló növények legyenek. Nézzünk néhány példát.

A begóniák, az afrikai ibolyák, vagy az anyósnyelvnek is csúfolt Sansavieriák, esetleg a Ficus fajok mind jól bírják a beltéri körülményeket. Ezek már 100 éves is szobanövények voltak. Ami változott, hogy azóta sokkal több kertészeti változatuk lett nemesítve. Így míg nagyanyánk verandáján 1-2 féle begónia volt megtalálható, ma már 15-20 félét egyszerűen összeszedhetünk virágboltokból, barkácsáruházak kertészeteinek szezonális kínálatából. Ezek színben, levélformában igen változatosak. Tehát ha van otthon egy begóniánk, és az jól fejlődik nálunk, akkor inkább annak a fajnak a különböző változatait szerezzük be, mert azoknak is ugyanaz az igényük, tehát azok is szinte biztosan jól érzik majd nálunk magukat.

Gondozási feladatok

A kis faj, de azokon belül nagy fajtaválasztékkal rendelkező szobanövény állományokat azért is egyszerűbb gondozni, mert igényeik szinte megegyeznek egymással. A gondozás a szobanövényeknél eléggé specifikus attól függően, hogy milyen fajról van szó, ám van néhány általános szabály, amit érdemes betartani.

Ha a növény poros, mossuk le a leveleit. A szobában amúgy is kevés a természetes fény, ha még porosan is tartjuk a leveleit, akkor még kevesebbet tud ebből a fényből hasznosítani, ami baj, mert a növények táplálkozása fényfüggő. A gyökerükön keresztül felvett tápanyagokat csak fény segítségével, annak energiáját felhasználva képesek saját testükbe beépíteni.

Öntözni is az adott faj igényeinek megfelelően öntözzünk. A levelek lankadása jelzi a vízhiányt, ám a túlöntözés gyökérelhaláshoz vezethet. A gyökereknek levegőre is szükségük van (vízi és mocsári növények kivételek ez alól), tehát ha folyamatosan vízben áll a növény földje, a víz kiszorítja abból a levegőt. Célszerű alulról öntözni a növényeket, egy kisebb tálból felszívatva a vizet, mert így egyenletesen rendeződnek el a cserépben a gyökerek. Ha csak felülről öntözünk gyakran, kis vízadagokkal, akkor a gyökerek a cserép tetején koncentrálódnak majd. Ennek hátránya, hogy kimaradó öntözéskor hamar kiszárad a növény, valamint a cserép alsóbb földrétegei kihasználatlanok maradnak, abban alig lesz gyökér, így onnan tápanyagot sem vesz fel.

Télen ne tápoldatozzunk azon egyszerű oknál fogva, hogy a téli időszakban legjobb, ha növényeink nem növekszenek. Ekkor kevés a fény, a télen növekedett hajtások erőtlenebbek lesznek. Ezek csak alap irányelvek, hiszen teljesen más gondozást igényel egy kaktusz, mint egy vízipálma. Tehát jó, ha megnézzük a növény „használati utasítását” és minél inkább természetes élőhelyéhez hasonló körülményeket próbálunk biztosítani számukra a lakásban.