Gyári ajtók a kádon

A kádak általában a helyiség valamelyik sarkában vannak elhelyezve, szilárdan a padlóhoz erősítve. Többnyire kerámialap a burkolatuk, amelyet téglából felhúzott falra, vagy favázra erősített faforgácslapra ragasztottak fel, házgyári lakásokban pedig fémkeret tartja a zománcozott, idomra préselt lemezburkolatot. Ha felújítás alkalmával szeretnénk a kád régi burkolatától is megszabadulni, akkor célszerű az újonnan kialakítandó mosdószekrény ajtajaihoz igazodva a kádat is gyári ajtólapokkal burkolnunk. Ezt a vázszerkezetekre erősített kádburkolatoknál oldhatjuk meg legegyszerűbben, valószínűleg a faforgácslapra ragasztott csempe-, vagy az elaggott lemezburkolattól nem is esik nehezünkre megválni. A befalazott kádak esetében sem reménytelen a burkolatcsere, csak kissé több munkával jár. Azt pedig, hogy érdemes-e belefogni, mindenki döntse el maga.
Első lépésként tehát vegyünk méretet a kád magasságáról és hosszáról. A gyári kész ajtókat árusító üzletekben keressük ki a megfelelő méretű kész ajtókat. Az sem baj, ha nem állítva, hanem csak fektetve adják ki a szükséges felületet. Sőt két fektetetten elhelyezett közé beiktathatunk egy keskeny álló ajtót is. A mintázat és a színtónus kiválasztásánál azt is vegyük figyelembe, hogy azokhoz közel azonos laminált faforgácslapot is kell majd még vásárolnunk a kádszélek alá és a lábazathoz, továbbá a mosdószekrény kávájához. A szokványos fehér színt ebben az esetben mellőzzük, inkább a melegtónusú barna színűeket válasszuk ki. E célra a PVC-fóliákkal bevont fazettás, táblás ajtók is jól használhatók. A kád lábazatához és a szélei alá kb. 100 mm széles bútorpanel csíkot is vágassunk, élborításként pedig ugyancsak fóliával bevont idomos szegélylécet, az új tartóváz kialakításához pedig 60x60 mm-es staflikat szerezzünk be, s ezt követően már munkához is láthatunk.
Először a kád pereme alá való felső takarólapokat kartonból kivágott sablon alapján szabjuk le. A sarkon 45 fokban, élben illesztve, alsó hevederlappal megerősítve erősítsük egymáshoz a két idomot. Így jelentősen csökken a hulladék mennyisége. Az összeragasztott L-alakú darab külső, egyenes éleire ragasszunk gérbevágott idomlécet, majd a kád peremének pontos berajzolását követően szaniter réstömítővel ragasszuk a perem alá. Új kádak esetében a támlábakra fogatott lemez sarokvasakra csavarozva, míg a régi, öntött kádaknál ideiglenesen a perem alatt lécbakokkal alátámasztva rögzítsük az új váz elkészültéig. A szélesítő perem alá szorítókkal fogassuk fel a váz felső támlécét (1), majd alulról, mély süllyesztékbe hajtott facsavarokkal fogassuk a szélesítő lap alá. Éle kb. 20 mm-rel beljebb legyen a lap szegélylécének az élétől. Vízmértékkel beállítva a padlón is jelöljük be a burkolat vonalát (2), ettől 38 mm-rel beljebb csavarozzuk fel az alsó vázlécet (3) a padlóra. A támhevederek léceit az alsó léc éléhez igazodva, oldalról ferdén behajtott facsavarokkal fogassuk fel, felső részükre pedig erősítsünk 10x60 mm-es vastagító betéteket (4). A támhevederek igazodjanak az ajtólapok szélességéhez, hogy azok egymás mellé helyezve jól felerősíthetők legyenek. A váz alsó részére üssük fel a lábazatként használt laminált faforgácslapot (5). Ennek éleit természetesen még ezt megelőzően felvasalható élfóliával fedjük le, a lapokat ajánlatos a padlóra keskenyen kinyomott szilikongumi tömítőmasszába nyomva a helyére erősíteni. Ezután már csak az ajtólapokat kell egymás után a helyükre csavaroznunk (6), s ezzel kész is a kád új burkolata. Az ajtólapok felerősítéséhez krómozott, tányéros alátéttel ellátott facsavarokat használjunk. A kész burkolat felületét célszerű autóápoló pasztával is átdörzsölni, hogy a vízcseppek okozta foltokat bármikor könnyen, nyom nélkül eltávolíthassuk a burkolatról. Az ilyen burkolatok nagyon dekoratívak, előnyük, hogy a vezetékrendszer javításakor akár teljesen lebonthatók, majd gyorsan vissza is szerelhetők.