A rózsák fajtacsoportjairól

2009-04-05 22:15:09 |

Szinte nincs olyan kert, ahol legalább egy tő rózsa ne kapna helyet. A virágok királynőjének tartott rózsák méltán tettek szert ekkora népszerűségre, hiszen mára már szinte megszámlálhatatlan változatuknak köszönhetően az egyes fajtacsoportok felhasználási módjainak sokszínűsége miatt, minden helyre megtalálhatjuk az oda való példányt. Kis helyre törperózsát, falra futórózsát, szoliternek bokorrózsát stb.

Nem csak a virág lehet lényeges.

Rózsatelepítéskor először nem is a megfelelő fajtát célszerű kiválasztania, hanem azokat a fajtacsoportokat, amelyek szóba jöhetnek. Még a fajtacsoportok előtt érdemes elgondolkodni azon is, hogy bizonyos rózsák nem csak virágjukkal díszítő célt szolgálnak.
A vadrózsafajok például, nem dicsekedhetnek a legfeltűnőbb virágokkal, ám nagyon igénytelenek, és termésük gyógyhatású. Ha már a terméseknél tartunk, vannak olyan nemesített rózsák is, amelyeknél a nemesítői cél nem a minél pompásabb virágok kialakítása, hanem a minél nagyobb termések létrehozása volt. Ezek a fajták élelmiszeripari célokból jöttek létre, hiszen a rózsa termése, a csipkebogyó számtalan étel és ital alapanyagául is szolgál.
Egyes rózsaféléknek nemcsak a szárukon sorakoznak a tüskék, hanem leveleiken is. Ezek például nagyon jó tér-, és telekhatárolók, hiszen áthatolhatatlan falat képeznek. Sokuk nem is nő túl magasra, ám annyira terebélyes bokrot alkotnak, hogy nem lehet átlépni rajtuk.

Mik is azok a fajtacsoportok?

A rózsák egy-egy fajtacsoportjába olyan fajták tartoznak, amelyek valamely tulajdonságukban hasonlítanak egymáshoz, és e tulajdonságuk markánsan megkülönbözteti őket a más fajtacsoportokba sorolható fajtáktól. Rózsavásárlás előtt azért érdemes előbb meghatározni azt, hogy mely fajtacsoporthoz tartozó fajtákból válasszunk, mert így megkímélhetjük magunkat attól a kellemetlenségtől, hogy beleszeretünk egy rózsába a virága alapján, ám két év múlva kiderül, hogy nekünk csak egy törperózsára való helyünk lett volna, ám a kiválasztott példánynak a rendelkezésre álló hely tízszerese is kevés lett volna.
A fajtacsoportok növekedési típusuk szerint osztályozzák a rózsákat, ám még számos más módon is csoportosíthatjuk őket, pl. virágszín, illat, vagy virágforma alapján. Utóbbi lehet egyszerű, félig telt és telt. Egyszerű virágaik a vadrózsáknak vannak, ahol egy szimpla sziromsor fut körbe a virágon. Félig telt virágúakat a bokorrózsák és a nemes rózsák között is szép számmal találunk, ezek virágai 7-20 sziromlevélből állnak. A teltvirágúak ennél is több szirommal rendelkeznek. Csoportosíthatunk még a virágzás üteme szerint is e növényeket: eszerint egyes fajták évente egyszer nyílók, azaz egy fő virágzási időszakuk van. A többször nyíló, vagy remontáns rózsák a vegetációs időszakban több hullámban virágoznak. Miután virágaik elnyíltak, kis szünetet tartanak, majd újra megjelennek a bimbók a bokrokon.

Az ágyásrózsák

Az ágyásrózsák fajtacsoportjába tartozó taxonok abban különböznek a többi csoporttól, hogy sok virágból álló virágbugákban hozzák virágaikat, tehát nem magányosan, száranként csak egyet-egyet, mint a hagyományos nemes rózsák. Vannak egyszerű és telt virágú változataik is. Jól tűrik a metszést, így magasságukat akkorára állíthatjuk be, amekkora számunkra ideális, nagyjából a 40 és 100 centiméteres magassági tartományon belül. Négyzetméterenként maximum 6-8 tövet célszerű ültetni e fajtacsoport tagjaiból.
Az ágyásrózsák csoportja még tovább tagolható polianta és floribunda alcsoportokra. Ezek mind bugában, azaz csokrosan hozzák virágaikat, csak míg az elsőre sok apróbb virág jellemző, addig a floribundák virágai nagyobb méretűek, de szintén bugába rendeződve állnak.

A nemes rózsák vagy teahibridek

Ide tartoznak a klasszikus vágott virágként árusított rózsák, amelyek természetesen a kerti felhasználás során is megállják a helyüket. A teahibridek fő jellemzői a viszonylag hosszú és kevéssé elágazó virágszárak, amelyek végén általában egy nagy, illatos virág nyílik. Növekedésük többnyire egyenesen felfelé törő, magasságuk fajtafüggő: 50-100 cm közötti. A kertben olyan helyre célszerű ültetni ezeket, ahol szoliterként jól érvényesülnek, közelről szemlélhetők, illatuk élvezhető.

A bokorrózsák

Magasabbak és terebélyesebbek, mint az eddig bemutatott két fajtacsoport: akár 3-4 méter magasra is megnőhetnek, és ugyanilyen terebélyessé is fejlődhetnek. Nagy méretükből adódóan legalább 1,5 méteres távolságra ültessük egymástól a bokorrózsákat.
Vannak egyszer és többször virágzó változataik is. Rendszeres metszést nem igényelnek. Ritkító metszést is csak 4-5 évente végezzünk rajtuk, mivel a virágok a többéves részeken alakulnak ki.

Télálló képességük sokkal jobb, mint a többi fajtacsoporthoz tartozó példányoké. Többségük télen, beérett terméseivel, a csipkebogyókkal is díszít. A bokorrózsák kitűnő madártáplálékok és védőrózsák, hiszen telekhatárolás esetén díszes, és áthatolhatatlan falat képeznek e növények. A többször nyíló bokorrózsákat tágas helyre ültessük, és úgy, hogy minden oldalról körbejárhatóak legyenek.
Az egyszer nyíló fajták ma már kevéssé divatosak, ám e régi fajták az elmúlt századok báját idézhetik kertünkbe. A vadrózsák, így a nálunk is megtalálható gyepürózsa (Rosa canina) is a bokorrózsák növekedési csoportjába sorolható be.

A kúszórózsák

A kúszórózsák hosszú hajtásokat hoznak, melyeket kerítésre, pergolára, vagy állványra kell erősíteni. Erre azért van szükség, mert saját tömegüket nem képesek megtartani, és más kúszócserjékkel ellentétben (vadszőlők stb.) nem rendelkeznek kapaszkodó szervekkel sem. Így önállóan nem képesek rögzíteni magukat, teljesen a gazdájukra vannak utalva e tekintetben.
Számos kertészeti változatuk kapható: egyesek évente egyszer, mások kétszer virágoznak. Egyes fajtáik évente óriási fejlődést produkálnak, idővel akár 4-6 méteresre is nőhetnek hajtásaik.

A törperózsák

Virágboltokban gyakran kaphatók, és általában - miután elvirágoztak - a kukában végzik. Pedig érdemes a kertbe kiültetni őket, hiszen akkor még hosszú évekig gyönyörködhetünk bennük. Egész nyáron át folyamatosan nyílnak. Maximum 30-40 centiméteres magasságukkal erkélyládákba is ideálisak. Könnyen szaporíthatók dugványozással is: az azévi, de már egyszer levirágzott vesszőket kell ehhez feldarabolni. Ültethetjük a törperózsákat sziklakertekbe, vagy kerti utak mentén jelzésértékű ágyásszegélynek is.

A talajtakaró rózsák

Ebbe a csoportba olyan fajták tartoznak, amelyek alacsonyak és könnyen terjednek talajon. Magasságuk fajtától függően 20-60 centiméteres lehet. E típuscsoport tagjai növekedésük szerint további alcsoportokra bonthatók, így vannak közöttük gyenge növekedésű laposan elfekvők, vannak alacsonyan bokrosodók, egyesek ívesen enyhén csüngő hajtásúak, de akadnak köztük laposan elterülő erős növekedésű hibridek is.

A törzses rózsák

A törzses rózsák egy mesterséges növekedési csoportot alkotnak. Nem tekinthetők önálló fajtacsoportnak, hiszen itt egy magas, 40-90 centiméteres törzsre oltott nemes-, ágyás-, vagy törperózsáról van szó. Vannak szomorú csüngő ágú változatok is, amelyeket formájuk miatt magasabb, 140 centiméter körüli törzsről indítanak oltással.
Jól mutatnak teraszon, kerti utak mellett. Előnyük, hogy nem kell lehajolni hozzájuk, ahhoz hogy közelről szemlélhessük őket, hiszen a magas alanytörzs közel hozza hozzánk a pompás virágokat. Ágyásba ültetve másik előnyük, hogy többszintessé tehetjük a rózsaágyást, hiszen e 90 centiméteren bokrosodó példányok köré, alá alacsonyabb növekedésű ágyásrózsákat is ültethetünk.

Rózsák ültetése, gondozása

Rózsákat mindenképp napos helyre, jó vízáteresztő humuszos talajba ültessünk. A konténeres példányokat tavasztól őszig bármikor telepíthetjük, míg a gyökércsomagolt és szabadgyökerűek ültetési ideje október (enyhe időjárás esetén novemberben) vagy tavasszal március- áprilisban van, tehát lombmentes állapotukban.
A rózsák leggyakoribb betegsége a lisztharmat, kártevőik a levéltetvek. Ezek ellen számos modern, hosszú hatású vegyszerrel is védekezhetünk megelőzésként, kontaktszerekkel pedig a már kialakult problémát orvosolhatjuk.
Az egyes fajtacsoportok, mind más metszést igényelnek, így e témában érdemes mélyebben beleásni magunkat, ha többféle rózsánk van. A bokorrózsákat például ne metszzük, csak ritkítsuk, azt is több évente csupán. Az ágyás és tearózsákat azonban minden tavasszal erősen metszeni kell a megfelelő virághozam érdekében.
A fagyveszély miatt a nemes rózsákat érdemes télre földdel felkupacolni, hogy az oltás helye védve legyen, ám ezt a takarás tavasszal ne felejtsük el lebontani.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha "lájkolod" az Ezermester Facebook oldalát, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kövirózsák

A régi parasztházak tetején szinte mindig élt egy-két csoport kövirózsa. Igénytelenségének köszönhetően a tetőcserépen is jól fejlődtek e növények, elegendő volt számukra egy kis oda hulló...


Ékszernövények kis helyre is

A magashegységekből származó növények nevelésének és bemutatásának legtermészetesebb módját asziklakertek jelentik. Akiknek nincs elegendő helye egy sziklakert elkészítéséhez, kis tálakban...