Zárak, zárszerkezetek

Tolvajok és betörők mindig voltak és sajnos lesznek is. Az persze illúzió, hogy a betöréses lopásokat meg lehet akadályozni, de a hívatlan látogatók dolgát igenis meg tudjuk nehezíteni. A következőkben röviden összefoglaljuk a lehetőségeket.

Zárszerkezetek

Attól függően, hogy az ajtólapba süllyesztett, vagy annak belső felületére szerelt zárrendszerről van szó, megkülönböztethetünk bevéshető és rászegezős zárakat, de ezeket fő- és kiegészítő zárként is említhetjük. Fontos kérdés, hogy hány pontos a zárszerkezetünk, ami azt jelenti, hogy bezárás után mennyi zárási ponton reteszelődik az ajtónk legalább 18 mm mélységben. A zárási irányok száma viszont ennél szigorúbb követelményt elégít ki. A négy irányba záródó szerkezetnek kétoldalt, lent és fönt is kell rögzítenie, de négypontosról beszélhetünk akkor is, ha egy irányba mozog mind a négy retesz. Ekkor azonban lényeges a zsanér oldali védelemről is külön gondoskodni.
Egyéb feltételek mellett akkor beszélnek teljes körű mechanikai védelemről, ha legalább kétirányú, négypontos zárás van, és a pontok között legalább 30 cm a távolság.

A főzár működtetését általában valamilyen hengerzár-betéttel oldják meg, és ezt célszerű olyan minőségűre cserélni, ami biztonsági elvárásainknak jobban megfelel. A további biztonságnövelés érdekében a főzár védelmét szolgáló biztonsági zárpajzsot kell felszerelünk az ajtóra. Az ajtónk főzárja mellé mindenképpen szükséges legalább egy kiegészítő zár is, már csak a biztosító elvárásai érdekében is. Különösen terjedőben vannak az úgynevezett több ponton záródó heveder vagy pántzárak. Ezeknek az eszközöknek abban van a jelentőségük, hogy az ajtólapot vízszintes irányban is megtámasztják. Ezek a zárak képesek megnövelni az ajtó zárási biztonságát, de csak akkor, ha a zárnyelv falazathoz szilárdan szerelt zárlemezhez kapcsolódik. Az ajtólap szerkezeti kivitelének is kellő szilárdságúnak kell lenni ahhoz, hogy ne lehessen se a pánt alatt, se felette áttörni.

Zárbetét típusok

A leginkább használatos zárbetét típusok közül talán a legismertebb a lamellás és a csapos zárbetét, valamint a hazai gyártmányú mágneses zárlatú cilinder. A lamellás zárbetétek a legolcsóbbak, és egyben talán csak a legszerényebb biztonsági követelményeket elégítik ki. Ezek igen egyszerű eszközökkel és gyorsan felnyithatók, így nem jelentenek komoly akadályt egyetlen behatolni szándékozó előtt sem. Általánosan ismert az úgynevezett csapos zárbetét, amely a különböző méretű zárócsapokkal, ellencsapokkal és az azokat tartó rugósorral biztosítja, hogy csak a hozzá illő kulccsal működjön.
Az utóbbi idők fejlesztései során növekedett a lehetséges változatok száma. Jelenleg már egy cilinderen belül akár három csapsorral rendelkező betéteket is forgalmaznak, ezekhez már speciális kulcsok szükségesek. Az ilyen zárakat ún. zárfésűvel vagy pixellel nem lehet nyitni. Természetes, hogy minél régebben ismert egy biztonságtechnikai szerkezet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy esetleges gyengeségei is ismertté vállnak, ill. a felnyitását szolgáló eszközök is rendre finomodnak.
Álkulccsal történő illetéktelen behatolásnak igen jól ellenálló, a hazai gyártású mágneses zárbetét, kulcsának másolása szinte lehetetlen, de legalábbis sok ráfordítást igényel.
Érdemes szót ejteni a zárrendszerekről is. Egy fő-, vagy egy vezérkulcs-rendszer magas fokú biztonságot és mindemellett kényelmet biztosít a felhasználónak. A főkulcs-rendszer korlátlan mennyiségű, saját kulcsukkal nyitható zárbetétből áll, melyeket egy föléjük rendelt kulcs nyit. Ajánlott alkalmazási területei: családi házak, társasházak, kisebb létesítmények, éttermek.

Felszerelés

Új zár vásárlása előtt gondoljuk át, hogy milyen az ajtónk, mi magunk, vagy szerelővel akarjuk-e felszereltetni. Ezek meghatározhatják azokat a szempontokat, amelyek alapján kiválasztjuk a zárat.
Ha úgy döntünk, hogy saját magunk vágunk bele a szerelésbe, minden esetben célszerű és szükséges a szerelési útmutatót, esetleg szerelő sablon segédletet beszerezni, vagy azt a vásárlás helyszínén átnézni. A legtöbb, korszerű zárhoz ma már ilyen utasításokat, felszerelési sablonokat mellékelnek. Ezzel elkerülhetjük, hogy a későbbiek során akár hibás felszerelésből, akár helytelen beállítás miatt bármilyen problémánk, esetleg vitánk keletkezzen. Szerelés előtt gondoskodjunk megfelelő szerszámokról, hogy a munkánkat ne kelljen félbehagyni, és nyitott ajtóval újabb lehetőséget adni az idegeneknek, magunknak pedig további gondokat okozni.

Törésellenállás

A drasztikus zárfeltörés igen elterjedt, immáron csaknem klasszikusnak nevezhető. Lényege, hogy kialakításuk gyenge pontját ismerve (a ház felfogó keresztmetszetének elvékonyítása), ha hozzáférhető a zárbetét, erősebb fogóval vagy egyszerűen egy erőteljes kalapácsütéssel a kiálló fele letörhető. A megmaradó belső fél zárbetét az ajtó belseje felé belökhető, és a nyitva maradt zárnyíláson keresztül az ajtó kinyitható. Ez a nyitási módszer az ún. hengerzár törés, és kb. 30 másodperc alatt az elkövető lakásunkba juthat. Alkalmazzunk olyan biztonsági, belső oldalról szerelhető zárpajzsokat, amelyeknek a vastagsági méretük teljesen takarja a zárbetétet.

Zárfúrás

A zárbetétek illetéktelen (különféle eszközök használatával történő) felnyitásának egyik lehetséges módja, hogy a zárást biztosító csapsorokat vagy a csapokat tartó rugósorokat a zárbetét homlok oldala felől megfúrják. Ezáltal megszűnik a zárt állapot, és akár a megmaradt vagy az eltávolított elforgó hengerelemmel, ill. idegen szerszámmal a zár nyithatóvá válik.
Kivédésére a leghasználatosabb megoldás az, hogy a zártest és a zárhenger is tartalmaz olyan kemény betételemeket, amelyek ellenállnak a hagyományos fúrószerszámoknak, vagy azokat kitérítik a fúrásirányból, esetleg fúrótörést okoznak. Készülnek olyan zárbetétek is, amelyek anyaga a fúró hatására szinte elkenődik, ily módon lehetetlenné téve a fúrhatóságot.

Savazás

A köztudatban elterjedt, hogy a zárbetétek illetéktelen nyitásának egyik módszere a savazás. Valóban elképzelhető, hogy egyes elemek anyaguktól függően különbözőképpen reagálnak a kellő ideig tartó savterhelésnek. Ez a módszer azonban legfeljebb a zárbetétek elrontását eredményezheti, de nem jellemző, hogy így nyitnak ki ajtókat. A minősített zárbetétek minősége kizárja a savazást. Tervezési kitétel ugyanis, hogy a zárást biztosító elemeknek, ilyen esetben is zárt állapotot kell tartaniuk.

Álkulcs

A zárbetéteket szokás jellemezni a szerint is, hogy mennyi egymástól eltérő zárlati variációt lehet kialakítani, azaz hány olyan különböző zár készíthető, amelyekből egyik kulcsa sem nyitja a másik zárat. Ez is egy jellemző érve lehet a választandó zárbetétnek, hiszen minél nagyobb ez a szám, annál kevésbé fordulhat elő, hogy akárcsak véletlenül is egy idegen kulcs nyissa a mi zárunkat. A gyakorlatban azonban nem jellemző, hogy az illetéktelen behatoló kulcsok próbálgatásával kísérli meg a zár kinyitását.