Szaporítás bujtással

A homoktalajon lévő szőlők, a gyümölcstermő bokrok többsége, dísz rokonaikkal eredményesen szaporítható bujtással.
Ehhez válasszunk ki az éves vesszőállományból egy fejlett másfél méternél hosszabb, csaknem teljes hosszában elfásodott, levelét vesztett egészséges vesszőt. A bokornak a vessző eredési helyétől ellenkező oldalán ássunk egy ásónyom széles és két ásónyom mély gödröt. A kiválasztott vesszőt óvatosan gördítve, hajlítsuk a gödörbe úgy, hogy közben kissé csavargassuk, ropogtassuk meg az elpattanás és megtörés ellen. A vessző legalább egy-két jól beérett csúcsrésze a földfelszín fölött maradjon. A legmélyebbre kerülő vesszőrészt pedig be lehet tekerni huzallal, így ennek hatására a későbbiekben könnyebben és erőteljesebben gyökeresedik.
Szórjunk rá jó minőségű, nyirkos, nem túl kötött földet, esetleg föld keverékből annyit, hogy ez félig betöltse a gödröt. Ezt óvatosan tapossuk le, hogy a csúcsrészen lévő rügyek ne sérüljenek, majd alaposan öntözzük meg. A földfelszín felett maradt vesszőcsúcs mellé, érdemes leszúrni egy fakarót támasztékként, amihez lazán hozzáköthető a csúcsrész. Ezután már teljesen feltölthető a gödör földdel és még a kiálló vesszőcsúcsra is kerüljön egy kis föld, amit csak rügyfakadáskor kell lebontani.
Az ilyen módon bújtatott vessző a következő őszre, már annyi gyökeret fejleszt, hogy a meggyökeresedett részénél elvágva, leválasztható az anyanövényről, és kiemelve a földből, önálló növényként nevelhető tovább.