Növényszaporítás azonnal

Összeállítottunk néhány tanácsot, ami segíthet abban, hogy sikeresen neveljünk növényt olyan szaporítóanyagból, ami épp nem biztos, hogy megfelelő, de csak az van.

Mag

A mag a növény szaporító szerve, így ez az, ami a legegyszerűbb megoldás a nekünk tetsző növény szaporítására. A gond azonban ott kezdődik, hogy nem mindig van érett mag a növényen, csak leginkább ősszel. Az is gyakori, hogy egy nemesített dísznövény egyáltalán nem hoz magot. Harmadik lehetőség, hogy egy hibrid növényről van szó, ami hoz ugyan magot, de az abból kikelő növények még csak nem is hasonlítanak arra a példányra, amiről a magot szedtük. A tanulság, hogy ha szerencsénk van, és épp van mag a növényen, akkor is nézzünk utána, hogy megéri-e arról szaporítani.

Ha igen akkor az alapszabály annyi, hogy amíg ki nem csírázik a mag, addig ne száradjon ki a földje. Körülbelül annyi földdel takarjuk a magot, amekkora a mag vastagsága. Ha többet teszünk rá, lehet, hogy nem tud majd előtörni a csíra, ha kevesebbet, akkor könnyebben kiszárad. A keményebb héjú és „elfekvésre” hajlamos magoknál akár hónapokig eltarthat a csírázás.

Vannak magok, amelyek nagyon kis táplálószövettel rendelkeznek, szinte porszerűen kicsik. Ezek általában fényen csírázók. Egyszerűen szórjuk ezeket a nedves földre, és a virágcserép tetejére tegyünk egy üveglapot, ami a párolgást megakadályozza. A csírázáshoz általában magasabb hőmérséklet kell, ám amikor megjelennek a sziklevelek, egy hétre tegyük a cserepeket hűvösebb 20 °C körüli helyre, ellenkező esetben megnyúlhatnak. A csíranövényeknek már mindenképp világos hely szükséges.

A magvetést ott lehet még elrontani, ha nem sikerül az időzítés. A kikelt növényeknek télire olyan fejlettségi állapotba kell kerülniük, hogy azt az időszakot átvészeljék. Ha kint teleltetjük, akkor a hajtásoknak megfelelően meg kell fásodnia, ha bent, akkor is a már lombleveles kort el kell érjen, és minél fejlettebb kell legyen, hiszen a tél megviseli a növényeket.

Zölddugvány, sarjhajtás, tőosztás

Nyáron zölddugványozással is szaporíthatjuk a cserjék többségét, azaz elég egy utcára kilógó ágat levágni, és ha szerencsénk van, meggyökeresedik. Ennek módja: a zöld, de még kissé merevebb hajtásokat levágjuk, 6-15 centiméteresre daraboljuk úgy, hogy 3-5 rügy legyen mindegyiken. A sűrűbb rügyállásúakból rövidebb, a ritkábbakból így hosszabb dugvány lesz. Ezeket tegyük homokba vagy perlitbe, tartsuk állandóan nedvesen, akár fóliával, vagy befőttes üveggel leborítva, így őrizve a párát. Árnyékos hely a legideálisabb a gyökeresedő dugványoknak. Amikor új levelet hoznak, akkor már gyökeresek.
Rózsákat is hasonlóan dugványozhatunk, a lényeg, hogy a vessző érett legyen. Amelyiken idén már nyílt virág, az alkalmas szaporításra.

Egyes növények igen jó sarjnevelők, mások inda végén hozzák a szaporulatot. A sarjakat lehetőleg akkor válasszuk le, amikor már önálló gyökérrel rendelkeznek. Ez a szamócára, és számos lágyszárú évelő növényre is alkalmazható szaporítási mód.

Évelő növények biztonságos szaporítási módja a tőosztás. A nagyobb, több hajtással rendelkező tőből egyszerűen kiásunk egy darabot. Érdemes a helyén maradó és az átültetett példányt is gombaölő szeres oldattal jól beöntözni, hiszen mindkettő gyökere sérült, a talajban a nedves környezet pedig főleg a gombák kártételének kedvez.

Átültetés nyáron

Ha valahol a természetben találunk egy olyan (nem védett) növényt, amit szívesen hazavinnénk – bár a nyár erre a lehető legalkalmatlanabb időpont – kiáshatjuk. A kisebb termetű évelőket minél nagyobb gyökérrel szedjük ki, így a legesélyesebb, hogy átültetve kertünkben megmaradnak.

Cserjékkel, kisebb fákkal már nehezebb a helyzet, itt biztosan elveszítjük a gyökérzet egy jelentős részét kiásáskor. A kevesebb gyökér nem fogja tudni ellátni a teljes lombfelületet, ezért lankadni kezd, ami később kiszáradáshoz vezet.

Ha nagyobb méretű növényt akarunk átültetni, metszzük erőteljesen vissza az ágait, akár felére, harmadára. Ha nagy levelei vannak, azokat ollóval vágjuk félbe, így csökkentve a párologtató felületet. Lehetőleg ne egyből kerti helyére vigyük a növényt, előbb érjük el, hogy életben maradjon. Ültessük egy nagy cserépbe, és folyamatosan legyen alatta víz, az első napokban. Árnyékos, hűvösebb helyen tartsuk, akár egy fóliazacskót is húzhatunk rá, hogy a párolgást ezzel is csökkentsük, Ha nem lankadnak a levelek, akkor ültessük ki a helyére, de egy ideig árnyékoljuk még. Lehet, hogy az összes levelét lehullajtja, de amíg a vesszői élnek nincs veszve a dolog. Minden levélnyél alatt található alvórügy, melyek ilyen, a növény szempontjából krízishelyzetben aktiválódnak. Amikor a növényünk új levelet, vagy hajtást hoz, akkor már valószínűleg sikerült a próbálkozásunk.