Napégés a leveleken: nem csak nyári probléma

A növények napfény iránti igénye változó, vannak fajok, melyek a kevés napfényt is jól képesek hasznosítani, ilyenek az árnyékkedvelő aljnövények, melyek megszokták, hogy a fölöttük terebélyesedő lombkoronák a fény nagy részét „elszedik” előlük. Más fajok csak erős fényben érzik jól magukat, különben megnyúlnak, deformálódnak a hajtásaik, a fény „keresése” miatt. De jóból is megárt a sok, és az utóbbi időben a klímaváltozás egyik hatásaként a napsugárzás is egyre erősebb, ami néhány növénynek már káros is lehet.

Korábban pl. a kövirózsákat (Sempervivumsp.) tűző napon tartottuk, hiszen eredeti élőhelyükön magas hegységek szikláin élnek, teljes fényben. Ehhez képest már van hazánkban olyan gyűjtő, aki ezeket a növényeit raschell háló árnyékolás alatt tartja. Ha 15-20 éve árnyékolást tettünk volna kövirózsák fölé, a fényhiány miatt eldeformálódtak volna, most pedig így érzik jól magukat, és ennek híján folyamatosan zárt levélrozettáik jelzik, hogy túl erős a fény számukra.

Minden levélkárosodást előzzünk meg

A növények leveleinek károsodását sok minden okozhatja: rovarok rágása, bakteriális és gombás betegségek, de akár a nap perzselő hatása miatt is károsodhat a levéllemez. Ilyen esetekben csökken az asszimiláló felület, kevesebb tápanyagot képes a növény felépíteni, ezáltal fejlődése, növekedése is korlátozottabb lesz.

Bár a levelek nap miatti perzselődése főleg nyári probléma, ám ennek két tavaszi vonzata is van. Egyik, hogy a zöldségpalántákat ilyenkor kell edzeni, szoktatni kiültetés előtt, hiszen a fóliasátorból kikerülve a szabad földbe teljesen más, szabályozatlan körülmények közé kerülnek. De az összes többi növény kapcsán is van tavasszal feladatunk, hiszen már most olyan helyre kell ültetnünk őket, hogy nyáron – ha egy mód van rá – a déli, kora délutáni legintenzívebb napsütéstől részben óvjuk őket. Így az ideális hely megválasztásának most van itt az ideje.

Már most készüljünk arra, ha árnyékolni kell

A nyári tűző napsütéstől védhetjük az arra érzékeny növényeket a korábban említett raschel hálós módszerrel, ami nagyon jó hatású, de kevésbé esztétikus. Másik lehetőség, ha az érzékenyebb fajok kiültetésekor figyelemmel vagyunk arra, hogy milyen más növények, például cserjék vagy nagyobb fák vannak a közelükben, amelyek a déli erős napsugárzástól segítenek majd megóvni ezeket árnyékukkal.

Másik megoldás, ha nem ültetjük ki növényeink egy részét a kert talajába, hanem cserépben, dézsában tartjuk ezeket. Igaz így nagyobb odafigyelést igényel az öntözés, de jobban kontrollálható a tápanyag utánpótlás, emellett pedig lehetőség van arra, hogy ezeket a túl forró napokon árnyékba helyezzük, amikor pedig felhősebb az ég, akkor kihozzuk onnan.

A fokozatosság elve

A fagyérzékeny növényeket csak fokozatosan célszerű újra a kertbe szoktatni, mert ellenkező esetben ahelyett, hogy gyorsan fejlődésnek indulnának, rosszabb állapotba is kerülhetnek. Május 10-ig még lehet számítani talajmenti fagyokra, de a talajszintnél magasabban már kihelyezhetők növények, például a terasz vagy akár egy asztal magassága is segíthet elkerülni a talajmenti fagyot.

A növényeket edzeni több ok miatt kell, akár bentről teleltetésből, akár vásárolva, fóliasátorból kerülnek ki, hiszen a kinti körülmények mások.

A tél folyamán bent, fagymentes helyen teleltetett növények esetén a fagyérzékenységük az oka ennek a „tárolási” módnak, ám ez legkésőbb májusban véget ér. A teleltetés lényege többnyire, hogy életben maradjanak a növények, ami jó esetben megvalósul, de kondíciójuk a bent töltött hónapok alatt általában egyre romlik. Ennek oka, hogy rendszerint a fagymentes helyen a hőmérséklet sem ideális számukra (vagy túl alacsony, vagy szobában teleltetve inkább túl magas), és a fényhiány is ront a növények állapotán, a problémát pedig az esetlegesen megjelenő kártevők és kórokozók tovább fokozzák.

Minél vékonyabb, kisebb tartású egy növény levele (ezek azok a növények, melyek vízhiány esetén rövid idő alatt elkezdenek lankadni), annál érzékenyebbek nem csak a fagypont alatti, hanem az ahhoz közeli hőmérsékletre is. Esetükben egy lehűlés során akkor is károsodhatnak leveleik, ha a hőmérséklet nem ment fagypont alá.

Ha télen az adott faj számára a hőmérséklet és a fénymennyiség nem volt összehangban, akkor megindult a növény hajtásnövekedése, és a fényhiány miatt megnyúlt, etiolált hajtások fejlődtek rajta. Ezek laza szöveti szerkezetűek, és még inkább érzékenyek például a napégésre.

Csak fokozatosan

A kertbe kitett növények esetén igyekezzünk betartani a fokozatosság elvét. Vonatkozik ez a cserepes-dézsás példányokra, de a megvásárolt palántákra is.

A tavaszi napsütés fényerőssége ugyan nem közelíti meg a nyári értékeket, ám a sötét garázsból, előszobából, vagy az árnyékolt fóliasátorban nevelt és megvásárolt palánták közül a szabadba kerülő növények számára ez épp elég erős ahhoz, hogy károsodjanak. Épp ezért a cserepes példányokat először félárnyékba, fagy szempontjából védettebb helyre tegyük ki, például egy házfal elé, déli fekvésbe. A túl erős napsütés ellen pedig árnyékoljunk. 1-2 hetes edzés után általában már képesek a növények megbirkózni a kinti körülményekkel, és ha ezeket megszokták, akkor gyors fejlődésnek indulnak.

A megvásárolt zöldségpalántákat is érdemes hőmérsékleti igényük szerint kirakni. Már áprilisban kiültethettük a káposzta, karalábé és saláta palántákat, hiszen ezek kevésbé érzékenyek a lehűlésekre. A melegigényeseket pedig hagyjuk májusra. A palántákat is eddzük, hiszen ezek is általában zárt térből, fóliasátorból kerülnek hozzánk. Ültetés előtt pár napig még cserepükkel együtt tegyük őket a kertbe; előbb árnyékosabb, majd egyre naposabb helyre. Az sem baj, ha ekkor visszafogjuk az öntözésüket, hogy szokják a vízhiányt is, hiszen a kertbe kiültetve sem biztos, hogy mindig annyi vizet, és akkor kapnak, amikor szeretnék.