A víz az élet alapja a kertben is

A vízre sok formában van szükség, hiszen az élet nélkülözhetetlen „alapanyaga”. Folyékony halmazállapotában a növények táplálkozásának is az alapját képezi, valamint biztosítja a turgort, azt a nyomást, ami a növények sejtjeinek is a feszességét, rugalmasságát adja. Ha kevés a víz, akkor csökken a turgor, ezért hervad a növény.

Pára formájában is szükséges a víz, hiszen ha a levegőnek túl alacsony a páratartalma, az is anyagcsere zavarokat okozhat a növényeknél, ám a túl magas érték sem jó, mert a páratelített levegőben gátolttá teszi a párologtatást, hiszen ahhoz, hogy a vízoszlop a gyökértől a levelekig mozogni tudjon a növényekben, a gyökérnyomáson kívül az is kell, hogy a leveleken történő párolgás szívóhatást fejtsen ki az egész rendszerre. Páratelt levegőben a növény kevéssé tud kipárologtatni vizet saját szervezetéből.

A víznek a harmadik halmazállapot változata, amikor szilárd, azaz jéggé fagyott. Ezt mostanában elég ritkán tapasztaljuk télen is, pedig a növényi mélynyugalomhoz is szükség lenne a hideg időszakokra, valamint a talajszerkezet aprózódása a jég tágulásának köszönhetően valósul meg, és a rovarkártevők gyérítéséhez is kellene a hideg.

A jól megtervezett és véghezvitt vízpótlás, azaz öntözés nélkül ma már megfelelő kertészeti termesztés nem létezik. Míg 30-50 éve még akár paradicsomot és paprikát is lehetett szabad földben termelni szinte öltözés nélkül (kelesztő öntözés vagy palántázás utáni vízpótlás azért kellett), ma már a teljes termesztési időszakban szükség van a víz pótlására.

Az alkalmanként szükséges víz mennyiségének a kiszámítása nem túl bonyolult. Onnan induljunk ki, hogy 1 mm víz egy négyzetméteren „elterítve” 1 litert jelent, és átlagos körülmények között körülbelül 1 cm-es talajréteg átnedvesedéséhez nagyjából éppen 1 mm víz szükséges. A cél az, hogy a növények gyökérzónájába kerüljön víz, tehát az alábbi példa jó számítási alapnak, de ez a mennyiség még nem jut le a gyökerekig, és a felmelegedett talajon a párolgási vesztesége is nagy.

Az öntözővíz egy-egy alkalommal maximum annyi legyen, hogy az a talajban lefelé szivárogva, még a mélyen gyökerező fáknál se menjen 60-80 centiméter alá.

Fákat célszerű inkább célzottan a tövüknél öntözni (tehát nem az előbbi képlet alapján), de még így is tömörödött talajok esetén előfordul, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Ekkor egy időre le kell állni az öntözéssel. Csak azt követően folytatható az öntözés, amikor a víz már beszivárgott a talajba. Ezzel a módszerrel előbb-utóbb a fa gyökeréig leér a víz. Esőztető öntö­zéssel ez nagyon nagy mennyiségű vizet jelentene, célzott öntözésnél jóval kevesebb vízzel elérjük a kívánt hatást, de csak egy-egy növénynél, amelyiknek a tövéhez öntöztünk. Ilyenkor tápoldat is kerülhet az öntözővízbe, hiszen főleg sok évig egy helyben élő fák esetén elég korlátozott a tápanyag utánpótlás lehetősége.

A lágyszárú növények gyökérzónája a felső 20-30 cm-es talajrétegben található. Ezért egy lágyszárú évelőkkel, vagy egynyáriakkal beültetett ágyás esetén alkalmanként 20-30 mm, azaz 20-30 liter víz elegendő négyzetméterenként.

Az öntözés időpontjának a megválasztásakor azt kell figyelembe venni, hogy a növények mikor tudják legjobban hasznosítani a felvett vizet, és mikor a legkisebb például a párolgási veszteség. A déli meleg órákban, tűző napsütésben, 25 °C-fok körüli léghőmérséklet esetén nem tanácsos felülről öntözni a növényeket esőztető megoldással, esetleg csak azokat, amelyek árnyékban vannak.

A pázsit sem örül, ha a legnagyobb forró­ságban kap vizet. A késő délutáni, még inkább az esti öntözés azért célszerűbb, mert a hideg öntözővíz már lehűlő növényeket éri, és ott van még az éjszaka, hogy reggelre beszívódjon a talajba, így viszonylag kevés a párolgási veszteség.

A gombafertőzésre érzékeny zöldségpalánták vagy a rózsa kivételével a legideálisabb a késő esti, vagy az éjszakai öntözés, ami ma már könnyen automatizálható. A betegségekre fogékonyabb növényeket azért öntözzük inkább reggel, mert akkor kevesebb ideig lesznek nedvesek a leveleik, hiszen a kelő Nap hamar felszárítja azokat.

Néha beiktathatunk frissítő öntözéseket is, de amikor a vízpótlás a cél, akkor alkalmanként 25 mm-nél, azaz 25 l/m²-nél kevesebb vizet nem érdemes kiöntözni. Ezért egy átlagos 700-750 négyzetméteres kert egyszeri megöntözése legalább 12 órát vesz igénybe, a vízvezeték hálózat paramétereit tekintve. Természetesen nagyobb vízhozamú szivattyúval ez az idő lerövidíthető. A korszerű szivárogtató- vagy csepegtető öntözés a víztakarékosság mellett épp ezért időtakarékos is, hiszen sokkal célzottabban juttatható ki a víz.

Tehát fontos, hogy a növényeket a melegben ne érje sokként a hideg víz a leveleiken, és inkább ritkábban, de nagyobb adagokkal öntözzünk, hogy ne csak a talaj felszíne legyen átnedvesítve. Mert ha ez történik, akkor a gyökerek a felső talajrétegbe koncentrálódnak, megszokva az öntözést ahelyett, hogy mélyebbre mennének, ahol öntözés nélkül is több nedvességet találnak. Ez a túlélésük szempontjából is lényeges, hogy ne történjen katasztrófa, ha egy-egy öntözés esetleg kimarad, de statikailag is fontos, hiszen a gyökér nem csak vizet vesz föl, hanem a növényt megtartja. Ha a gyökerek csak a talaj felszínéhez közel vannak, nem lesz elég stabil és „viharálló” a növény.

Párásítás, léghűtés, amihez porlaszthatjuk is a vizet

Aszály esetén nem csak az alacsony talajnedvesség okozhat problémát, főleg, hogy többféle aszály van…  A meteorológiai aszály azt jelenti, hogy egy adott térségben az átlag alatti mennyiségű a csapadék, amely a mezőgazdaságra, a vízi erőforrásokra és különböző társadalmi-gazdasági tevékenységekre is hatással van. Aszály bárhol a világon kialakulhat akkor, ha a csapadék évi mennyisége két éven keresztül legalább az érintett terület felén a normál értéknek maximum 60 százaléka.

Mezőgazdasági aszályról akkor beszélhetünk, amikor a csapadék mennyisége vagy eloszlása elégtelen, ezért a talajvízkészletek fogyása és a párolgási veszteségek együttes hatása miatt számottevő a kiesés a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Ilyen volt a tavalyi nyár.

És létezik légköri aszály is, ekkor a levegő alacsony légnedvessége, és a magas – általában 30 Celsius fok fölötti – hőmérséklet miatt megnövekedett párologtató képessége lesz a növényeknek. Légköri szárazság esetén a levegő magas hőmérséklete és alacsony nedvességtartalma miatt a párolgás olyannyira fokozódik, hogy a növényzet a párologtatást nem képes a megfelelő mértékben növelni, még abban az esetben sem, ha a talajban elegendő mennyiségű víz áll rendelkezésre.

A kert mikroklímáját ilyenkor javíthatjuk úgy, hogy a levegőt párásítjuk porlasztott vízzel, ami a levegőt is hűti, vagy a beton felületek öntözésével, ami szintén hűti a környezetet, és emeli a levegő páratartalmát, főleg ha nem nagy a légmozgás.