„Ál” évelők, efemerek, akik újra vetik magukat

Bizonyos növények eredeti élőhelyükön évelők, de kerti növényként egynyáriak. Ennek oka, hogy ha a géncentrumuk trópusi, ott évekig élnek, nálunk a téli fagyok azonban megölik őket. Így lesz egy eredetileg évelőből nálunk egynyári. Ez azért érdekes számunkra, mert ennek ismeretében akár átteleltethetünk paradicsomot vagy paprikák egyes fajainak fajtait, esetleg muskátlikat is – ha van türelmünk.

Vannak rövid és hosszú életűek

Élethosszukat tekintve a növények lehetnek efemerek, egynyáriak, kétnyáriak, évelők. A másik évre átévelő, vagy ál évelő pedig olyan egynyári, ami újra veti magát, és következő évben ismét megjelenik. Tehát évelőnek tűnhet, de nem az.

Az efemer növények nagyon rövid életciklusúak. Egy évben több nemzedékük is van, azaz a tavasztól őszig tartó időszakban kikelnek, magot nevelnek, elpusztulnak, majd a mag gyorsan újra kikel, növény lesz belőle, ami megint magot hoz, és ez a körforgás a vegetációs időszakban akár 4-6 alkalommal is megismétlődik. Jó példa erre a gyomként számon tartott tyúkhúr, ami kiváló salátanövény is pont életciklusa miatt, hiszen szinte mindig találunk zsenge növényeket e fajból.

Az egynyáriak, mint a nevük is mutatja egy nyarat élnek, tavasszal kikelnek, fejlődnek nyáron virágoznak, termést hoznak, majd elpusztulnak. Ilyen a búza, a kukorica és sok más gabona, melyeket magérlelésük után esély sincs életben tartani. A kétnyári pedig első évben leveleket nevel, és csak a második évben virágzik és hoz magot.

Botanikailag egynyáriak az átévelő ál évelők is, mert ez inkább kertészeti kategória, hiszen itt egynyárikról van szó, amik azért „átévelők”, mert a magjukat elszórják, azok a következő tavasszal kikelnek, átmentik magukat a következő évre. Tehát ezek valójában egynyáriak, csak a magjaik fagytűrők, és képesek tavasszal kikelni a téli fagyhatást követően is. Az átévelők évelőnek tűnhetnek, mert mindig előkerülnek a kertben.

Az utolsó csoport pedig az évelők, melyek több éven keresztül élnek. Vagy úgy, hogy fagyállók is, és a helyükön maradva minden tavasszal újra kihajtanak, vagy úgy évelők, hogy segítséget nyújtunk nekik (mint a dézsás növényeknek: leánderek, citrusok stb.), hogy télire fagymentes helyre visszük őket, és ott teleltetjük.

Kultúrnövényként másként élnek

A kultúrnövények körében az előbb említett életformák kicsit keverednek a gyakorlatban: egyes növények az eredeti élőhelyükön lehetnek évelők, de kultúrnövényként tartva sokszor egynyáriak. Miért is van ez? Mert a tél elpusztítja a nem télálló növényeket, tehát az eredeti élőhelyén (ahol nincs fagy) mondjuk évelő muskátliból, nálunk a tél egynyárit csinál. Innentől már csak elhatározás kérdése, hogy minek az átteleltetésével foglalkozunk, és mivel nem.

Mint az előbbi példák mutatják; a leándereket, a citromokat nem hagyjuk megfagyni, fagymentes helyre visszük télire. De a muskátlit, a paprikákat, paradicsomokat hagyjuk télen elpusztulni, és jövő évben újat veszünk vagy vetünk.

E szokáson lehet azonban változtatni, hiszen a díszpaprikák, a chili paprikák egy része is több évig élhet. Ha bevisszük őket fagymentes, hűvös és lehetőleg világos helyre, úgy sok más paprika és paradicsomfajta is átteleltethető. (Ezeknél a paprikafajtáknál nem mindegy mi az alapfaj. Ha az évelő, akkor évekig tudjuk tartani, de ha az alapfaj egynyári, például Capsicum annuum, akkor ez nem fog összejönni).

Arra figyelni kell még, hogy paradicsomokból ne az óriásira növő, lugasra futtatandó típust akarjuk majd átteleltetni, hanem a kisebb növésű, de folyton növő típusút, évelő paprikákból ugyanez a helyzet. Másik lényeges dolog, hogy ahogy ősszel egyre hűvösebb az idő, kint e növények – kártevők és kórokozók megjelenése miatt – egyre inkább leromlanak. Amit teleltetni akarunk azt érdemes már korábban becserepezni, és úgy tartani, hogy viszonylag jó állapotban induljon neki a télnek.

A felbukkanók

A kertben így kora nyáron érdemes figyelni, milyen kultúrnövények kelnek ki, amelyek tavaly elszórták a magjukat, és ha esetleg nem jó helyen jelennek meg, még átültethetjük őket, így ingyen jutottunk palántához.

Sok egynyári virág is újra veti magát, például a gyógynövényként is alkalmazható körömvirág. Sokan a nyár slágeréhez a kovászos uborkához szükséges kaprot is így tartják, ahol megjelenik, meghagyják, és akkor lesz belőle amennyi kell. Koktélparadicsomok is megjelenhetnek így „véletlenül” ott, ahogy tavaly voltak, azért érdemes megismerni, hogy kultúrnövényeink hogyan néznek ki magoncként, hogy ne jussanak a gyomok sorsára. De az óriás laboda, vagy spenótfa, a nálunk még kevéssé ismert perilla is képesek erre a trükkre. Sőt az egyébként igen melegkedvelő földicseresznyének is vannak olyan változatai, melyek magjai túlélik a telet, és tavasszal újra felbukkannak.

Becsüljük meg ezeket a fajokat, melyek megkímélnek bennünket az évenkénti magfogás, majd vetés munkafolyamataitól. Ezek többnyire jó ellenálló képességű növények, melyek – amellett hogy ezt az átévelés trükkjét tökélyre fejlesztették – rendszerint kevés gondozással és növényvédelem nélkül is jól fejlődnek.

Bordó laboda

Hosszúlevelű laboda

Kapor

Földicseresznye

Laboda vagy spenótfa

Perilla

Lila spenótfa

Tyúkhúr

Körömvirág