Virágvarázs a balkonládákban

Különböznek a többi dísznövénytől

Az egynyári virágok legfőbb eltérése kertünk más növényeitől, hogy ezek szépségére a kiültetéstől csupán az első fagyokig számíthatunk, azaz májustól október végéig, november elejéig díszlenek kertünkben, balkonládáinkban. Bár az egynyáriként árusított növények között számos olyan található, melyek eredeti élőhelyükön évelőként több évig is élnek, nálunk mégis ilyen rövid élet adatik nekik. Ennek oka, hogy fagyérzékenyek, és teleltetésük olyan nehézkes, hogy egyszerűen nem éri meg foglalkozni téli tartásukkal.
Az egynyáriak csoportjának másik markáns jellemzője, mellyel a többi kerti növénytől különböznek, hogy ezek a legszínesebbek. Virágaik színei élénkebbek, mint az évelők virágszínei, valamint egész nyáron folyamatosan virágoznak, szemben az évelők szakaszos virágzásával.
Régebben sokan évről évre magról vetették újra egynyári virágaikat. Mára a könnyen kelő fajok többségét is palántaként, vagy gyakrabban kész növényként vásároljuk meg. Ennek oka, hogy így már kiültetéskor virágzó, tehát teljes díszértékű növényekkel gazdagodik virágágyásunk, balkonládánk - erre nem kell még heteket várnunk, mint magról indítás esetén.
Másik oka a palántaként forgalmazott egynyáriak terjedésének a nemesítés. A nemesítéssel foglalkozó kertészeti cégek évről-évre újabb, és különlegesebb virágú- és színű fajtákkal rukkolnak elő. Mivel az ezekért kapott profitból folyamatosan részesedni akarnak, ezért a fajtavédelmet legtöbb esetben úgy oldják meg, hogy F1-es hibrideket állítanak elő. Ezeknek a szülői vonalát csak a nemesítő ismeri, így a csodálatos virágú fajták, ha érlelnek is magot, azokat elvetve az állomány visszaüt valamelyik nem túl dekoratív, a nemesítéskor felhasznált szülővonal valamelyik tagjára. Azaz ha egy szép egynyári növényről magot fogunk, az abból kikelő növények koránt sem lesznek olyan látványosak, mint az anyatő. Ez a fajtavédelem is indokolja, hogy ha igazán szép növényeket szeretnénk, azt minden tavasszal meg kell vásárolnunk, meg persze így az idei év legújabb nemesítésű fajtáiból is válogathatunk.

Balkonláda: kevés talajban méretes növények

Van még egy fontos különbség az egynyáriak és más dísznövények tartása között, ami akkor válik lényegessé, ha nem a kertünk talajába, hanem balkonládába, vagy függőkosárba ültetjük növényeinket. Mivel itt jóval kisebb a föld térfogata, amivel gazdálkodhatnak, ezért annak a szélsőséges környezeti hatásokat tompító, pufferhatása is jóval csekélyebb. A balkonládában sokkal hamarabb kezdenek vízhiány esetén lankadni a növények, mint szabadföldben, ezért a gondozás rendszerességére sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Célszerű, ha a talajuk sok tőzeget tartalmaz, mert az jól tárolja a nedvességet, ám ha egyszer kiszárad, akkor nagyon nehezen veszi fel újra a vizet.
Egynyári növényeink tartására a műanyag cserepek, kaspók a legjobbak, mert a cserép- vagy faládákból könnyebben párolog ki a víz.
A balkonládába egy fajhoz tartozó vagy különböző növényeket is összeültethetünk. Utóbbi esetében érdemes úgy elrendeznünk a palántákat, hogy az egyenes növekedésűek középen, míg a csüngők a láda pereméhez közel kapjanak helyet. Ez azért előnyös, mert így a láda fölött az egyenes növésűek díszítenek, míg a ládát a csüngők beborítják, néhány hét alatt eltakarják.
A földjükbe keverhetünk hosszú hatású műtrágyát is, de a rendszeres tápoldatos öntözés is jó megoldás. Nyár végére a balkonláda korlátozott méretei és az ebből adódó kis földmennyiség miatt a természetestől jelentősen el fog térni növényeink gyökér-lomb aránya. A föld feletti rész nagyra nő, míg a gyökér ugyanezt nem teheti meg korlátozott helye miatt. Esetenként a cserépben már alig van föld, egy összegyűrt gyökértömeget találunk a helyén.
Ekkor az átültetés is megoldás lehet, bár ez nem jellemző, hiszen mire ezt az állapotot elérik növényeink, nemsokára beköszöntenek a fagyok, és elpusztulnak. Átöltetés helyett ilyenkor alkalmazzuk a gyakoribb tápoldatos öntözést, akkor is, ha tavasszal hosszú hatású műtrágyát kevertünk a talajhoz, hiszen annak tartalékai nyár végére már úgyis elfogynak.
Az egynyári növények között is akadnak olyan nagy növésűek, amelyek nem alkalmasak arra, hogy balkonládában tartsuk őket. Ilyen például a ricinus, a nagy bársonyvirág. Vásárláskor mindig érdeklődjünk az adott fajta várható méreteiről, mert az egy fajon belüli eltérő fajták között is jelentős különbségek lehetnek.

Mire figyeljünk vásárláskor

Bár az egynyári virágokat csak néhány hónapra vásároljuk, ekkor mégis megéri pár dologra odafigyelni. Hiszen nem mindegy, hogy a balkonládánkból egy csodálatos virágzuhatag omlik majd lefelé, vagy még ősszel is néhány árva kóró kandikál ki belőlük, amelyek még a ládát sem takarják el.
Lényeges tehát az ár-érték arány. Muskátlit lehet 60 forintért és 800-ért is kapni. Előbbi egy kisméretű dugvány, ami 10-12 nap alatt meggyökerezett, és már árusítják is. Ebből is lehet szép növényt nevelni, de nagyot nem. A kertészetekben a meggyökeresedett dugványokról a bimbókat folyamatosan leszedik, hogy a növény jobban növekedjen, a levelek, hajtások fejlesztésére koncentráljon, ne a virágzásra fordítsa az energiát. Az olcsó virágos dugványok esetén ezért sem számíthatunk látványos méretre és virágtömegre a továbbiakban sem, hacsak nem szedjük le mi is eleinte hetekig és folyamatosan a bimbókat.
A nagyméretű, jóval drágább növények már december óta, azaz öt hónapja nevelésben vannak: fűtöttek rájuk, metszették őket, hogy a májusi egynyári szezonra már teljes értékű kész növényekké váljanak. A sokkal jobb minőségért ezért kell sokkal magasabb árat fizetni.
Sok esetben a csüngő változatokat már függő-kaspóban árusítják, ami szintén emel az áron, ezért érdemes nagyjából kiszámolni, hogy az így készen vett növényt éri meg jobban megvásárolni, amit csak fel kell akasztani a helyére, vagy ha tavalyról vannak függőkosaraink, akkor az idén ennek ára megspórolható.
Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a cserépbe jól begyökeresedett növények legyenek, azaz a cserép alján is látható legyen pár szál gyökér, és ha a földlabdát kivesszük a cserépből, az ne essen szét, tartsák jól össze a gyökerek.
A nem megfelelően begyökeresedett példányokkal sincs nagy gond, csupán az a hátrányuk, hogy amíg a gyökértömegét növeli a növény, addig nem, vagy kevesebbet virágzik majd. Tehát a teljes virágpompára ezekben az esetekben valamivel később számíthatunk. Az azonban nem jó, ha a gyökerek már elöregedettek, sötétbarnák, mert az azt jelzi, hogy a növény már túl régóta van a cserépben. Az ilyen példányok elég hamar elkezdenek a tövüknél felkopaszodni: nem lévén elegendő tápanyaguk, az idősebb levelektől szabadulnak meg.
Egy fajon belül is lehet fajtafüggő, hogy mennyire öntisztuló a növény. Ezt persze a legritkább esetben tudjuk megállapítani vásárláskor, mert a kereskedők gondosan ügyelnek arra, hogy az elnyílott virágok ne csúfítsák a tövet. Öntisztuló növényeknél az elnyílt virágok maguktól lehullnak, míg az erre nem képesek esetén magunknak kell naponta eltávolítanunk ezeket - nem kis időráfordítással.