Kerítésépítés, tervezés

Ízlés, jogszabályok, tradíciók

Szabad választásunkat az ízlésünkön és a biztonságérzetünkön kívül még valami, a jogi előírások is korlátozzák. Bár a kerítés műszaki építménynek minősül és építése nem engedélyköteles, közel sem mindegy, hogy milyen lesz. A kerítés létesítésére vonatkozóan, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendeletben (OTÉK) határozták meg az általános előírásokat. Az OTÉK kimondja, hogy a telekhatáron építendő kerítés kialakítását a helyi sajátosságok figyelembevételével, a helyi önkormányzat megszabhatja. Ezen kívül a műemlék épületek telkén álló kerítésekre is szigorúbb szabályok érvényesek.

Általános szabály, amely mindenhol érvényes az, hogy a kerítésnek teljes egészében a telken belül kell állnia és kapuja nem nyílhat közterületre, valamint a közterület használatát semmilyen módon nem veszélyeztetheti az építtető. Üdülőövezetben kizárólag nem tömör kerítést vagy élő sövényt telepíthetünk a telkünk határára. Ha a helyi építési szabályzat (HÉSZ) másképp nem rendelkezik, akkor tömör kerítés legfeljebb 2,5 méteres magasságban építhető.

Az OTÉK természetesen rendelkezik arról is, hogy kinek kell megépítenie és karbantartania a kerítést. Hatósági építés elrendelése esetén a telektulajdonos a homlokvonalon, a telek jobb oldalán futó és a hátsó telekhatár feléig futó vonalon köteles kerítést építeni és fenntartani. Ha a telekviszonyok bonyolultabbak, például nyeles telek, két utca közötti stb., akkor is a rendeletben keressünk támpontot a kerítés megépítéséhez.

Választásunknak tehát – mindenek előtt – meg kell felelnie a jogszabályoknak! Azután jön a biztonságérzet. A fentiekből láthatjuk, hogy több méter magas kőfallal általában nem vehetjük körbe telkünket, legfeljebb egy távoli tanyán. Figyelnünk kell a környezetünk már kivitelezett megoldásaira is. Bár stílusra, anyagra, megoldásra általában nincs pontos előírás, azért nem árt tanulmányozni, hogy az utcában milyen kerítések állnak már. Nem érdekes kivagyiságból, magamutogatásból mindenkit lenyomni, megmutatni, hogy a mi kerítésünk többet ér, mint másnak a háza! Sokkal inkább érdemes a többiekhez nagyjából igazodni, így az utcakép némileg egységessé válik. Nem a kerítésnek kell kifejezni azt, hogy ki lakik a házban! Viszont a kerítés az első, amelyet meglát bárki, aki hozzánk érkezik, vagy csak elhalad az ingatlanunk előtt.

Nyilván az ízlésünknek is meg kell felelnie, hiszen nem nézhetünk évtizedekig egy olyan kerítést, amit bár utálunk, de tökéletesen megfelel az előírásoknak, a többiek ízlésének, és az egységes utcaképnek is. Vigyük bele tehát a saját egyéniségünket is, sőt a fentieken felül illeszkedjen házunk, kertünk stílusához is, legyen összhangban azokkal mind hangulatában, mind anyaghasználatában.

Kerítést nem egy-két évre építünk – szerencsére, mert bizony nem olcsó mulatság egy színvonalas megoldás kivitelezése! Érdemes olyan megoldást választanunk, amellyel hosszú ideig elégedettek leszünk. Akármiből is készül majd a telkünket határoló építmény, mindig mérlegeljük azt is, hogy az idők során milyen gyakori és milyen jellegű ápolást, karbantartást igényel majd, és ennek tudatában döntsünk egyik vagy másik megoldás mellett.

Bár az utcafronti kerítés a leglátványosabb része a telkünk határának, a hátsó és az oldalsó telekhatárokon álló kerítés megtervezését is a munkálatok megkezdése előtt kell elvégeznünk.

Általánosságban elmondható, hogy az utcafrontin kívül a többi telekhatáron általában egyszerűbb, kisebb költségvetésből kivitelezhető kerítéseket szoktak telepíteni. Ha szeretnénk, hogy minden oldalról egységes képet mutasson a telek, akkor viszont a közvetlen szomszédokkal is egyeztetnünk kell. Az egyik oldalsó telekhatár elkerítése ugyanis a mi feladatunk, a másik oldalsó határ a szomszédunké, a hátsó telekhatár kerítésének megvalósítását pedig a hátsó szomszéddal közösen kell megvalósítanunk a vonatkozó szabályok alapján.

Nem minden esetben van szükség arra, hogy teljesen új kerítést építsünk, elegendő a már meglévő felújítása. Ez mind időben, mind anyagiakban kedvezőbb megoldás, ezért – ha egyébként tetszik –mielőtt elbontanánk a régit, mindenképp vizsgáljuk meg, hogy menthető-e.

forrás: Újház