Metálfólia reliefek

Anyagok, eszközök

Az alábbi domborművekhez vékony 0,1-0,2 mm vastag alumínium-, réz- vagy sárgaréz fóliákat, lemezeket - akár vegyítve - használhatunk fel. A különféle mintázatok domborításához pedig lekerekített hegyű acéltűk, kiírt golyóstollbetétek, simítócsontok, keményfapálcák, durva szemcsés csiszolópapírok is megfelelők, sőt vékonyabb fémfóliákhoz bármilyen mélyen strukturált anyagot használhatunk, amellyel a sík fóliák felületét nyomással, préseléssel érdekessé változtathatjuk. A leendő "mű" céljától függően szükségünk lehet különféle színű kartonokra, 0,5 mm és 2 mm vastagság között, szegélykeretként még színes hullámlemez kartonokat is alkalmazhatunk.

Mintaelemek, díszítő motívumok

A vékony fémlemezek felületén kialakítható ornamentális díszítésekhez bármilyen egyszerű, vonalas mintát felhasználhatunk, amelyeket szabadkézzel, vagy pl. ellipszis-, rádiusz-sablonnal, vonalzóval könnyen meg tudunk rajzolni, és a céljainknak is megfelelően elég dekoratív hatásúak. Egy-egy kiválasztott motívumot esetenként egyszerű domborított mintázatú keretdíszítéssel szegélyezhetünk, ám a stílus egységességére ügyelve. A mintázatokat esetenként szabadkézzel formáljuk meg, mert a szabályos vonalú sablonok alkalmazása gyengíthetik e kis domborművek "naív" báját, rusztikusságát.
Ha réz-, sárgaréz lemezeket használunk, akkor előtte fémtisztítóval távolítsuk el a felületükről az oxidréteget, és esetenként nem árt, ha juhbőr, vagy finom nemezkoronggal is átpolírozzunk a felületüket. A huzalkefével történő felület felborzolás is egyedi jelleget adhat a réz alapanyagoknak, ám arra ügyeljünk, hogy ezt mindig azonos irányban, és még a domborítás előtt végezzük el. A dombormű elkészülte után pedig hőlégfúvóval felhevítve színezhetjük el, vagy polírozással fényesíthetjük ki a kontúrokat. A fényesre polírozott lemezeket színtelen akrillakkal vékonyan befújva konzerválhatjuk ebben az állapotukban.

Domborítási előgyakorlatok

E célra kis darab lemezt válasszunk, amelyet ragasztószalaggal rögzítsünk egy vastagabb kartonra. Szeszes filctollal rajzoljuk elő a mintát. E művelethez használhatunk egyenes- vagy görbevonalzókat és rádiusz- sablonokat (2). Az előrajzolt mintát ezt követően kiírt golyóstollal, a hegyét erősen nyomva vezessük végig az előrajzolt minta vonalain (3). Ennek hatására a lemez másik oldalán, a felületéből kiemelkedően, "pozitív" formában jelenik meg a kirajzolt minta. A körvonalak lekerekítetten lágyak lesznek, és a vonalakkal határolt kisebb felületű részek szinte az alapfelület fölé kerülnek.
Ezt a hatást erősíthetjük, ha közvetlenül a kontúr mellett, de a körül határolt felületen kívül később a minta "színe" felől újból körülrajzoljuk ezt a részletet. Ilyenkor kezeljük lágyabban, mondhatni érzéssel a domborító szerszámot. A körvonal így lehatároltabb lesz, és a minta szintemelkedése is jobban érzékelhető. Ha megfordítjuk a próbadarabot, és a már lehatárolt felületen belül újabb vonalakat kívánunk a felületbe mélyíteni, akkor ezt sima karton felületén tegyük, különben a már kartonba mélyített vonalak eltéríthetik a dombornyomó szerszámot. Az ilyen részletdúsításkor célszerű kisebb nyomással vezetni a golyóstollat, hogy az új részletek már ne legyenek túl hangsúlyosak. Az egyszerűbb, vonalas kompozícióknál azonban igyekezzünk azonos erővel nyomni a golyóstollat, hogy a mintázat kontúrjai közel azonos mélységűek, azaz mértékben kidomborodók legyenek.
Domborító szerszámként a golyóstollon kívül használhatunk lekerekített végű acéltűt, karctűt, esetleg laposra köszörült 3 mm-es acélrudat, amelynek polírozott, s lekerekített végével határozott, kettős kontúrú mintázatokat mélyíthetünk a lemezekbe (4). E szerszám élét célszerű simára polírozni, különben a vékony lemezfóliákat erős nyomás közben át is vághatja. Ezt minden esetben el kell kerülnünk.
Ha több azonos mintájú domborművet kell készítenünk, akkor célszerű a mintát vastag kartonra történő előrajzolása után magába a kartonalapba mélyíteni, mégpedig határozott vonalakkal és elég mélyen (5). Az előre kiszabott fémfólia darabokat ezt követően már a karton mintázata alapján, textillabda segítségével átnyomva, majd a szokásos módon domborítva készíthetjük el. Egy ilyen minta alapján azonban legfeljebb 3 másolatot készíthetünk, mert a mintamásolás közben maga a minta is sérül, hiszen a kontúrjainak a széle egyre tompább lesz. Célszerűbb azonos célra, pl. alkalmi üdvözlőlapok esetében néhány hasonló ornamentikájú kompozíciót készítenünk, hogy az ilyen körvonaltompulásokat elkerüljük.

Kompozíciók készítése

Mint már említettük, csak egyszerű vonalakból álló kompozíciókat tervezzünk. A fóliának mindig a letisztított felületére rajzoljuk elő a mintákat, és erről az oldalról is mélyítsük ki. A vonalakat egy folyamatos húzással, azonos szerszám-nyomással alakítsuk ki. Ha kicsit eltérünk az előrajzolttól, ne akarjuk kiigazítani, mert ez látszani fog. A vonalak találkozásánál, enyhébb nyomással ezeket utólag is csatlakoztathatjuk a találkozási pontokban, hogy a minta folyamatos legyen. Ennek begyakorlásához célszerű előgyakorlatokon megtapasztalni a fóliák és a szerszámok kezelési sajátosságait (6). A mintát mindig középről kezdve, s a szélek felé haladva domborítsuk ki. A szegélyező kereteket a széleken erőteljesebben megnyomva domborítsuk ki, és az egyenes vonalszakaszokat a széleken vonalzó mellett húzzuk meg (7). Ha megfordítjuk a fóliareliefet, még most is dönthetünk úgy hogy a "negatív" oldala lesz a "színe". A fémlap széleit minden esetben erősen megnyomott kerettel vegyük körül, mert ezzel megerősítjük a vékony lemezfólia tartását, amelyet a domborítások kissé deformálttá tesznek. Ezt sík lapra téve, és kartonlappal lágyan lenyomva csökkenthetjük (8). Egyes lemezeket hőlégfúvóval felhevítve akár foltosan el is színezhetünk (9).
A vékony, pl. háztartási alufóliákat más célra használhatjuk fel. Ezek ugyanis olyan vékonyak, hogy könnyen átszakadhatnak a minták kidomborításakor, viszont bármilyen durván strukturált, sík anyagra helyezve átnyomhatjuk rá az alapként használt anyag felületi mintázatát. Ezt szövetlabdával megnyomkodva könnyen elvégezhetjük, csak arra kell ügyelnünk, hogy mindig felülről nyomjuk meg erősen a fóliát, mert oldalirányban elmozdulva könnyen meggyűrődik. Durva csiszolópapírra téve szemcsés vászonra helyezve szövött- stb. alapmintázatú fémfóliákat készíthetünk, amelyeket a domborított kompozíciókhoz kiegészítő díszítményként használhatunk fel. Sőt az összegyűrt fémfóliát kisimítva, majd sík lapon áthengerelve teljesen egyedi strukturáltságú lapokat is készíthetünk (10). Az ilyen lapokat a reliefek alátéteiként, azok kiegészítőjeként használhatjuk fel.

Kompozíciók keretezése, felragasztása

Ezzel a kreatív, ám egyszerű technikával pl. egyedi üdvözlő- és meghívólapokat, könyvjelzőket, asztali és fali dísztárgyakat készíthetünk. Megtervezésekor az ornamentika megválasztásán túl a méreteit is jól gondoljuk át. Mint az előbbi példák is bizonyítják, az egyszerű motívumok is attraktívak, ha a képtábla méretéhez igazítjuk a nagyságukat, és ún. alátétfóliával, vagy színes kartonkeretbe foglalva helyezzük el a képtáblákon. Ezzel ugyanis hangsúlyosabbá tehetők, és a kidomborodó felület fölé emelkedő keretek némi védelmet is biztosítanak a fóliareliefek számára.
A vékony fémlemezből készült domborműveket azonban fel is kell erősíteni a képtáblára, vagy kartonlapra. Ezt a legegyszerűbb módon, Palmatex ragasztóval bekenve oldhatjuk meg. A ragasztót vékony rétegben a kartonra és a dombormű hátoldalára is kenjük fel, majd kis levegőztetés után pontosan illesszük a kijelölt helyére, és óvatosan, a szélek mentén, kíméletesen nyomkodjuk a kartonlapra.
A másik megoldás, ha a reliefet kétoldalú ragasztószalaggal rögzítjük fel a képtáblára. Ebben az esetben csak a szélek mellé simítsuk fel a ragasztószalagot (11), majd a védőpapír eltávolítása után óvatos nyomogatással rögzítsük a kartonra.
Abban az esetben, ha strukturált felületű, kiegészítő fóliamezőre kerül a kompozíció, akkor előbb a fóliaalapot ragasszuk a helyére, majd lenyomkodása után következhet a körülvágása acél vonalzó mellett. A fólia hátoldalát és a karton megfelelő részét iskolai ragasztórudat használva vonjuk be ragasztóval. A dombormű felragasztásához Palmatex ragasztót használjunk, és alaposan nyomkodjuk le a fémlemez széleit, hogy elkerüljük a felválását.
Ha a domborművet keskeny kartonkerettel vesszük körül, akkor azt egy nagyobb darabból, egybe, és ne csíkokból, összevágott sarkokkal alakítsuk ki. Az ilyen keretek pontosan illeszkedjenek a relief széle mellé. Ezzel a lemezrelief nagyobb hangsúlyt kap, különösen, ha üvegezett képkeretbe foglaljuk. Ha a dombornyomásos technikát kombináljuk a vékony, nyomással strukturált felületű fémfólia montázzsal, nagyon sajátos és egyedi üdvözlőlapokat is készíthetünk, amelyeket egyéb más díszítőanyaggal is kiegészíthetünk (12). Az egyedileg strukturált fóliadarabokat vonalzó mellett, éles pengével vágjuk méretre, hogy a szélük határozott kontúrú legyen.