Vízcsapok rejtelmei

A csap kiválasztása

A kínálat óriási! Ma már az azonos célra szolgáló csapok esetében is különböző műszaki megoldások között válogathatunk, és az árak is nagy szóródást mutatnak. A fő probléma, az szokott lenni, hogy a vevők csak a megszokott, hagyományos, kétgombos csapokat ismerik, és ezért automatikusan ezeket keresik, annak ellenére, hogy az adott célra már korszerűbb, hosszabb élettartamú, komfortosabb és gazdaságosabban használható konstrukciók is rendelkezésre állnak. Például a mosdócsapok között tallózva a hagyományos kétgombos csaptelepeken kívül egykaros, termosztátos, sőt akár elektronikus szerelvényekkel, és természetesen egymástól nagyságrendekkel eltérő árakkal találkozunk. Az árakkal e cikk keretében nem foglalkozunk, de annyit mindenképen érdemes megjegyezni, hogy az azonos színvonalú termékek ára között nem lehetnek nagy különbségek, ezért egy feltűnően olcsó csap valószínűleg az árával arányosan alacsony minőséget képvisel. Más szóval: olcsón sajnos nem lehet jó csapot venni.
A csap kiválasztásakor első lépésként tisztázni kell, hogy milyen célra kívánjuk használni, majd a csappal szemben támasztott igényeinket kell megfogalmazni. Ezután következik a kínálat felmérése. Egy kereskedőnél általában csak egy-két gyártó termékei találhatók meg, ezért a jobb tájékozódás céljából érdemes több üzletet vagy néhány nagyobb fürdőszobaszalont is meglátogatni. Ha nagyobb gondossággal akarunk eljárni, akkor célszerű a csapokhoz szükségszerűen legjobban értő gyártókat, mintaboltjaikat vagy képviseleteiket felkeresni, és tanácsaikat meghallgatni. A gyakorló barkácsolók azt is tudják, hogy a választáskor a csap működési rendszerén, árán és külső megjelenésén kívül a felszerelés és bekötés, valamint a karbantartás és javíthatóság kérdésein túlmenően a garancia és a biztosított alkatrészellátás időtartamát is érdemes felderíteni és figyelembe venni. Jó döntést csak a kínálat, igényeink és anyagi lehetőségeink ismeretében, több szempont együttes mérlegelése alapján lehet hozni. Tekintettel arra, hogy a csapgyártó cégek egymással versengve dobják piacra az egyre rafináltabb, víz- és energiatakarékos, s egyben fokozott komfortot kínáló konstrukcióikat, a kínálat áttekintse és megismerése távolról sem tekinthető egyszerű feladatnak.

Kétgombos csaptelepek

A kétgombos csaptelepeket mindenki ismeri, hiszen két-három évtizeddel ezelőtt kizárólag ezek a szerelvények álltak rendelkezésünkre. Használatukat hátrányaikkal együtt megszoktuk, és elfogadtuk. "Csap"-ot említettünk, pedig műszaki tartalmát tekintve "szelep"-ről beszélünk. Ez az ellentmondás egy kicsit jellemzi a csapok és csaptelepek körül kialakult zűrzavaros és információ-hiányos helyzetet.
A hagyományos, szelepes, kétgombos csaptelep népszerűségét elsősorban a kedvező árának köszönheti. De sokan csak ezt a csapfajtát ismerik, és nehézkes kezelhetősége és egyéb hátrányai ellenére még ma is ezt vásárolják. Az l. ábra egy kétgombos, mosdó csaptelep robbantott ábráját mutatja be.
A kétgombos keverőcsap beálltásához mindkét kezünkre szükség van. A kifolyó víz mennyiségének és hőmérsékletének beszabályozása - a két-háromszor körbeforgatható kezelőgombok miatt - hosszú időt vesz igénybe, jelentős víz- és energiaveszteséggel jár.
További hátrány, hogy a víz elzárásakor a szelepet a "biztos zárás" érdekében egy kicsit túl szokták húzni. Ez a szeleptányér deformálódása következtében éppen ellenkező eredményhez, végső soron az egész szelep-felsőrész tönkremeneteléhez vezet.
A mai csapok "szelep-felsőrésze" - a külső tömörség biztosítására szolgáló O-gyűrűvel együtt - pótalkatrészként, olcsón beszerezhető, és különösebb szakértelem nélkül, de csak a megfelelő szerszámmal, egyszerűen kicserélhető. A cserénél két dologra kell vigyázni: egyrészt a szeleptányér a beszereléskor teljesen behúzott állapotban legyen, másrészt a becsavarás végén a menetet meg kell húzni, mert ellenkező esetben a használat során az egész szelep-felsőrész kicsavarodhat.
Az elmúlt évtizedekben a kétgombos csaptelep is lényeges változásokon ment keresztül. A szelep ún. "zárt zsírkamrával" készül, ami azt jelenti, hogy a szeleptányér emelésére szolgáló menet nem érintkezik a víztérrel, ezért a kenése hosszú időre megoldottnak tekinthető, és nem igényel utánzsírzást. Javítottak a szeleptányér anyagán és hőállóságán, valamint a korábban éles szelepülés helyén, hoszszabb élettartamot garantáló, lekerekített vagy sík profilú, beültetett szelepülést találunk. A viszonylag leggyakrabban elromló szeleptányér cseréje is könnyedén elvégezhető, de fontos, hogy a cseréhez gyári pótalkatrészt használjunk.
Az új, korszerűbb kétgombos csapoknál a szelep-felsőrész helyett alkalmazott 90 vagy l80 °-os elfordítású, kerámia-tárcsás záró elemekkel a felsorolt hátrányok egy része orvosolható. A kis elfordítási szögből eredően az ilyen záró elemmel ellátott csapok kezelése és beállítása gyorsabb, egyszerűbb, kevesebb víz- és energiaveszteséggel jár. Megszűnik a túlhúzás veszélye, és a kopásálló, kerámia tárcsák lényegesen hosszabb élettartamot garantálnak. Az új záróelemek többe kerülnek, ezért csak a drágább, nosztalgikus hangulatot idéző csapokba vannak beépítve. A 2. ábra egy új, kerámia-tárcsás záró lemet szemléltet. Az új záróelemek csatlakozó méreteiket tekintve többnyire csereszabatosak a hagyományos szelep-felsőrésszel, és ha a régi csapot gyakran kell javítgatni, akkor érdemes egy új záróelemre áldozni. Természetesen a csere lebonyolítása előtt meg kell győződni arról, hogy a beszerezhető kerámiatárcsás záró elem illik-e a régi csapba. A finomabb szabályozás érdekében a 180 °-os elfordítású elem beépítését javasoljuk.
Az álló csapok rögzítése általában a 3. ábrán bemutatott módokon történhet. A "b" változat szerinti csap gyorsan és problémamentesen felszerelhető, de a másik változatnál sem bonyolult feladat a csap rögzítésére szolgáló, nagyméretű anya becsavarása, ha rendelkezésünkre áll a rajzon is feltüntetett, ún. csapanya-kulcs (pl. Rothenberger Nr. 70228). Az acéllemez mosogatóknál a csapot a biztos megfogás és a használat közbeni elmozdulás elkerülése érdekében alulról egy kb. 200x60x10mm méretű, szilárdabb alátétlapon keresztül átdugva célszerű felszerelni és rögzíteni.
Az állócsapoknál választhatunk a flexibilis és fix bekötés között. A fix csatlakozás elkészítése, azaz a rézcsövek bekötése szakértelmet, jó szerszámokat és precíz munkát igényel, ezért ezt célszerű szakemberre bízni. Ha kellő önbizalom és megfelelő szerszámok birtokában magunk kívánjuk a bekötést elvégezni, akkor flexibilis bekötésű csapot érdemes választani, de a felszerelésnél ellentartással biztosítani kell, hogy a bekötőcső nehogy megcsavarodjon. Igaz, hogy flexibilis csővel a munka gyorsabb és egyszerűbb, de számolni kell azzal, hogy a műanyag csövek nem örökéletűek, átömlő keresztmetszetük kicsi, ezért nagy nyomásveszteséget okoznak, és esztétikai szempontból sem veszik fel a versenyt a krómozott rézcsövekkel. Ezzel szemben egy szakszerűen kivitelezett fix bekötés élettartama szinte korlátlan és látványnak is kifogástalan. 

Egykaros keverőcsapok

Az igazi minőségi ugrást az egykaros csapok jelentik. A legszembetűnőbb előnyük az, hogy a nyitás-zárás, valamint a kifolyó víz mennyiségének és a hőfokának változtatása kényelmes, "egyujjas" műveletté egyszerűsödik. A gyors működés eredményeként ráadásul az egykaros csap "beállítási ideje" és a beszabályozás alatt elpocsékolt víz mennyisége is jelentősen csökkenthető. A víz elzárásához csupán egy kis mozdulatra van szükség, és a kar ismételt felemelésekor a korábban beállított hőmérsékletű vízzel folytathatjuk a műveletet. Ezért a mosdás, zuhanyozás vagy fogmosás közben, ha éppen nem használjuk a vizet, akkor a csapot egy könnyed mozdulattal elzárva, egy-két perc alatt akár 10-30 liter melegvizet is meg lehet spórolni, és az ismételt nyitást követően zavartalanul folytathatjuk a tisztálkodást. Tekintettel arra, hogy l liter melegvíz ára - a víz- és csatornadíj, valamint az energiaköltségek figyelembevételével - elérheti az 50-80 fillért, könnyen kiszámolható, hogy az egykaros csappal - a nehézkesebben kezelhető kétgombos csapteleppel szemben - egy zuhanyozás alatt akár 10-20 Ft-ot is megtakaríthatunk. Ez egy család számára évi tízezer-forintos nagyságrenddel kevesebb költséget jelenthet.
Az egykaros csap lelke (4) a kezelőkar és a leszorító anya alatt található kerámiabetétes vezérlőegység, egyszerűbb nevén a kartus. A kartus alján egy rögzített kerámiakorong helyezkedik el, melyen egy-egy nyílás van a hideg és a meleg víz bevezetése, illetve a kifolyó víz számára. Az álló korong felett egy másik kerámiakorong található, melyen egy, a bejövő és a kimeneti csatlakozásokat összekötő járat van kialakítva. A felső korongot a csap kezelőkarjával lehet mozgatni. A kifolyó víz mennyiségét és hőfokát a korongokon lévő, egymással átfedésbe hozható nyílások által meghatározott, szabad átfolyó keresztmetszetek határozzák meg. Az 5. ábra a hansgrohe egyik kartusának alkatrészeit szemlélteti. A kar lenyomott, alsó állásában a csap zárva van, és nyitása valamint a kifolyó víz mennyiségének beállítása a kar felemelésével történik. A csapból a kar természetes, középső helyzetében kevert, meleg víz folyik, és a víz hőmérséklete a kar vízszintes irányú elfordításával folyamatosan változtatható. Egy jó vízellátó rendszerrel működő egykaros csapnál a kar függőleges elmozdításakor csak a kifolyó víz mennyisége, míg a vízszintes elfordításakor csak a víz hőfoka változik.
A kerámiakorongok anyaguknál fogva hőállóak, nem deformálódnak, sav- és lúgállóak, és annyira kemények, kopásállóak, hogy még a mechanikus szennyeződésekkel és a vízkővel szemben is érzéketlenek. Ennyi jó tulajdonság mellett nem csoda, ha egy márkás kartus élettartama évtizedekben mérhető, és még karbantartást sem igényel. Léteznek olyan kartusok is, melyeknél a kerámiakorongokat egy rozsdamentes acélgömb helyettesíti, de ezeknél a tömörséget rugalmas anyagból készült tömítőgyűrűk biztosítják, és ezeket a folyamatos kopás miatt időnként ki kell cserélni.
A legigényesebb gyártók a kartusaikat, a biztonság érdekében állítható "leforrázás-gátló" szerkezettel is ellátják. Erre akkor van szükség, ha a szolgáltatott, melegvíz hőfoka meghaladja az 50-55 °C-ot, és fennáll annak a veszélye, hogy például a kisgyerek, a könnyen mozgatható csapot kinyitva, leforrázza magát. Ilyenkor a leforrázás-gátló beállításával a kezelőkar elfordítási szögét korlátozzuk úgy, hogy a csapból az általunk meghatározottnál nem folyhat melegebb víz. A legjobb kartusok arról is felismerhetők, hogy fém karjuk van, és ún. zárt rendszerűek. Az 6. ábra a zárt és nyitott kartusú egykaros csap metszetét mutatja be.
Természetesen az egykaros csapok kartusa szükség esetén cserélhető. Ehhez le kell venni a csap karját, amely vagy egy imbuszkulccsal nyitható hernyócsavar, vagy a kar tetején lévő korong eltávolítása után szabaddá váló csavar megoldása után szerelhető le. Ezután le kell csavarni, vagy ki kell pattintani a félgömb alakú takaróelemet, és ki kell csavarni a kartus-leszorító csavart, ezzel a kartus hozzáférhetővé válik. Ha zárt kartussal van dolgunk, mely arról ismerhető fel, hogy lapos alja van, és azon három nyílás található, akkor kartus egyszerűen kiemelhető, kicserélhető, és a csap fordított sorrendben pillanatok alatt összeszerelhető (4). Ha azonban nyitott rendszerű kartust kell kicserélnünk, akkor a kivétel a kartus oldalán lévő, nagyméretű tömítőgyűrű miatt valamivel nehezebb feladat, és könnyen előfordulhat, hogy a kartus szét is esik. Ezért azonban nem kell kétségbe esnünk, mivel a kartus nem javítható, és ezért nem is érdemes erre az időt pocsékolni. Kartust csak az adott csaphoz való, gyári pótalkatrésszel szabad kicserélni. 

Víz- és energiatakarékos, egykaros csapok

A tapasztalat azt mutatja, hogy az egykaros csapok karját kényelmi és esztétikai okokból általában középső, természetes helyzetében hagyják, és nyitáskor a könnyen járó kart ütközésig felemelik. E kezelési mód súlyos anyagi következményekkel jár, hiszen a középállásban, teljesen kinyitott csapból - ha kell, ha nem - dől a drága, melegvíz, és ezt meg is kell fizetni. Különösen nagy veszteségekkel lehet számolni a mosdócsapoknál, ahol a rövid ideig tartó műveletek általában sokkal kevesebb vízzel is elvégezhetők lennének, és a melegvíz-ellátó rendszerek fogyatékossága miatt ilyen rövid idő alatt a meleg víz meg sem érkezik a csaphoz. Tehát úgy látszik, hogy még az igen korszerűnek mondható egykaros mosdócsapokon is van mit javítani.
A mosdócsapok fejlesztésében a KLUDI és a HANSA jár az élen A Kludi "Scala" fantázianevű csapja (7) középállásban csak hideg vizet ad. Melegvizet a kart természetes helyzetéből balra fordítva vételezhetünk, de a művelet befejeztével - engedelmeskedve esztétikai érzékünknek - a kart önkéntelenül visszafordítjuk középső, energiatakarékos helyzetébe. A Scala mosdócsapokat a víztakarékosság érdekében a szokásos perlátor helyett, a még gazdaságosabb működést biztosító, új, kaszkád kifolyóval látták el (8).
A kaszkád kifolyó 7,6 liter/perc vízmennyiséggel rendkívül bő, lágy, rendezett, zajtalan vízsugár látszatát és érzetét kelti, és vízmennyiség-korlátozójával, a nyomástól függetlenül, a megadott értékre korlátozza a kifolyó víz mennyiségét. A tárgyalt csap kartusának karjába szerelt csavar segítségével a vízmennyiség akár tovább is csökkenthető. A kaszkád kifolyónál a perlátoroknál szokásos, eltömődésre és vízkövesedésre hajlamos szitaszövet helyett koncentrikus körökből álló, nagy szabad felületet biztosító kifolyót találunk, ami nem kedvez a vízkő és baktériumok megtelepedésének.
A csapgyártó cégek különböző megoldásokat alkalmaznak a víz- és energiatakarékosság érdekében. A Hansaeco kartussal ellátott Hansa csapoknál egy "vízfék" figyelmeztet a takarékos vízfelhasználásra. A csap karja nyitáskor, félúton, kb. 5 l/perc vízátbocsátásnál, egy érezhető ellenállásba ütközi, figyelmeztetve használóját arra, hogy ez a vízmennyiség valószínűleg bőven elég a feladat elvégzéséhez, és felesleges több vizet pazarolnia. Ha ennél tudatosan több vizet szeretnénk csapolni, akkor a vízfék ellenállását legyőzve szabad utat engedhetünk a víz folyásának. A Grohe cég egyik csapjánál az 50%-os vízmennyiség elérésekor egy gombbal feloldható, mechanikus retesz állja útját a meggondolatlan vízpazarlásnak.
A Kludi saját, Eco-Plus kartusával ellátott mosdócsapjai még ennél is tovább mennek. A Mix-Plus, Flair, és Pamela mosdócsapok nemcsak a Scala-nál megismert, "hideg víz középállás"-sal, és a Hansanál bemutatott vízfékkel rendelkeznek, hanem "energiafék"-kel is fel vannak szerelve. Az energiatakarékosságot szolgáló fék akkor lép működésbe, ha meggondolatlanul túl magas vízhőmérsékletet állítanánk be. Az energiafék a kar balra fordítását félúton, a vízfékhez hasonlóan, szándékosan megnehezíti, figyelmeztetve a csap kezelőjét a felesleges energiapazarlásra. Az Eco-Plus kartus nemcsak akkor jelez, ha figyelmetlenül, túl sok, hanem akkor is, ha túl meleg vizet vennénk.

Konyhai mosogató csapok

A mosogatócsapoknál az egykaros konstrukció előnyei még erőteljesebben megmutatkoznak. A konyhai munkába belemerült háziasszonynak aligha van két, szabad keze a hagyományos csaptelep gombjainak csavargatására, ezért itt az egy ujjal, egyszerűen és gyorsan kezelhető, egykaros csap komoly helyzeti előnyt élvez, de a konyhában adódó, szerteágazó feladatok további igényeket is támasztanak a korszerű mosogatócsapokkal szemben. A zöldség és a gyümölcsök mosásakor, vagy a nagyméretű edények öblítésénél kitűnő szolgálatot tesznek a kézi zuhanyhoz hasonlóan használható, kihúzható kiömlővel ellátott csapok. Tovább könnyítik a konyhai munkát a kétfokozatú, kihúzható fejjel rendelkező csapok, melyeknél a perlátor a szokásos, takarékos, de erős vízsugarat adja, és a másik fokozatra átkapcsolva lágy, öblítő zuhany-sugarat kapunk. A 9. ábrán egy ilyen, kihúzható fejes, kétfokozatú mosogatócsapot mutatunk be.
Az öblítő sugarat biztosító kisméretű lyukak vízkőtől való megszabadítása sem terheli a háziasszonyt, mert a tisztítást a beépített vízkőtlenítő szerkezetek automatikusan elvégzik. A mosogatócsapba épített, kis kiegészítő csapocska a mosó- vagy a mosogatógép működtetésére szolgál. A kiegészítő csapocska egy mozdulattal kezelhető, nyitott vagy zárt állapota a kar állásából rátekintéssel megállapítható. Akkor sincs baj, ha a konyhában több gép van, mert ezek az úgynevezett "többfunkciós" szerelvények két kiegészítő csapocskával is készülnek (10).
Az energiatakarékosságra nagy hangsúlyt fektető cégek a többfunkciós csapoknak egy olyan, új változatát is kínálják, amelyek a saját melegítő berendezéssel nem rendelkező, s ezért a melegvíz-hálózatra kötendő háztartási gépek csatlakoztatására is alkalmasak. A bemutatott konyhai csapok kétgombos és egykaros változatban is léteznek.

"Kisnyomású" csapok

A melegvíz-termelő berendezéstől távol eső, viszonylag kis vízigényű csapolóknál - például a mellékhelységekben felszerelt kézmosóknál, irodákban vagy titkárságokon lévő mosdóknál, de a ritkábban használt nyaralóknál is - a meleg víz biztosítására sokszor gazdaságosabb egy olcsó, 5-10 literes, nyitott rendszerű, villamos melegvíztároló üzemeltetése. Ezekhez azonban egy különleges, három bekötőcsővel rendelkező csapra van szükség. Ezeket a - helytelenül "kisnyomású"-nak nevezett - csapokat a villamos berendezések megjelölésére szolgáló piros villám különbözteti meg a szokásos szerelvényektől. A "kisnyomású" kifejezés a melegvíz-tartályra vonatkozik, és azt jelenti, hogy az nem nyomásálló, ezért a tartálynak a csapon keresztül állandó összeköttetésben kell lennie a légtérrel. A tartályból a térfogat növekedéséből származó vízmennyiséget folyamatosan el kell vezetni, ezért ezek a csapok a melegvíz vételét követően, a hideg víz felmelegítésének ideje alatt, rendeltetésszerűen csöpögnek. Tehát ilyenkor nem kell kétségbe esni, vagy szerelőt hívni, de semmi esetre sem szabad a csapot túlerőltetéssel megpróbálni "teljesen elzárni".
A kisnyomású csapok kétgombos és egykaros változatban is rendelkezésre állnak. A 10. ábra egy egykaros, két gép kiszolgálására alkalmas, többfunkciós, kihúzható fejes, kisnyomású csap meglehetősen bonyolultnak tűnő bekötési rajzát szemlélteti. Aggodalomra nincs ok, mert a csapokhoz a gyártók általában olyan részletes szerelési és használati utasítást mellékelnek, melynek segítségével a bekötés teljes biztonsággal elvégezhető. A vásárláskor, különösen akkor, ha egy bonyolultabb csapot magunk szeretnénk felszerelni, ellenőrizni kell, hogy a szerelési utasítás meg van-e, illetve tartalmazza-e az összes szükséges információt. Természetesen a jótállási jegyről se feledkezzünk meg! A jó szerelési utasítás piktogramok segítségével egyértelműen bemutatja a szerelés és üzembe helyezési műveletek sorrendjét, a szükséges szerszámokat, de tartalmazza a fontos méreteket is. 

Kádtöltő- és zuhanycsapok

A kádtöltő csapokkal szemben csak az az elvárás, hogy a kádat minél hamarabb töltsék meg a kívánt hőfokú vízzel, és ezt minél kisebb zajjal tegyék. Ezt az egyszerű feladatot a nagy vízátbocsátású keverőcsapok, rendszerüktől függetlenül, problémamentesen ellátják. Alapvetően más a helyzet, ha a csapot zuhanyozásra is használjuk, mivel a zuhanyozás a vízfelhasználás szempontjából legigényesebb műveletnek számít. Zuhanyozni többféleképpen lehet; van, aki kevés vízzel, csupán tisztálkodási célból teszi, de sokan sem az időt, sem a pénzt nem sajnálják egy kiadós, frissítő zuhanyozástól. Aki takarékosan akar bánni a vízzel, az jól teszi, ha olyan csaptelepet választ, amelynek váltója "zuhany"-állásban rögzíthető. Ugyanis az automata-váltós csapok azonnal "kád" üzemmódra kapcsolnak vissza, ha kevés vízzel szeretnénk zuhanyozni. Teszik ezt annak ellenére, hogy egy jó zuhanyfejjel még 6/perc-nél kevesebb vízzel is kellemesen lehet tisztálkodni.
A zuhany illetve a kád/zuhany csapokkal szemben támasztott alapvető követelmény, hogy a zuhanyozásnál a kifolyó víz mennyisége és hőfoka gyorsan beállítható és változtatható legyen, és a hőfok a külső, zavaró hatásokra se változzék meg érezhetően. Egy jól méretezett vízellátó rendszerben az egykaros csapok tökéletesen megfelelnek ennek a feladatnak. Ha azonban egy szomszédos csap megnyitása már kellemetlen hőfokváltozást vált ki a zuhanynál, akkor aligha kerülhető el egy termosztátos csap felszerelése. Egy német felmérés szerint a kétgombos csapteleppel történő zuhanyozás során - a nehézkes kezelhetőség miatt - átlagosan 60,8, az egykaros keverőcsappal 49,4, a termosztátos csappal 32-39 liter kb. 38 fokos vizet használunk el. Az elérhető megtakarítás feltétlenül a drágább, de egyben a nagyobb komfortot biztosító egykaros illetve termosztátos csapok alkalmazását indokolja, hiszen a beszerzési többletköltség egy család esetében akár egy év alatt is megtérülhet. A zuhanyozóban nem a csap árával kell takarékoskodni, és csak egykaros vagy termosztátos csapot érdemes használni.
A kombinált, kád/zuhany csapok legkényesebb alkatrésze a váltó. A gyakorlat azt mutatja, hogy a legkíméletesebb használat mellett is ez az elem mondja fel először a szolgálatot. Ezért a vásárláskor olyan szerelvényt célszerű választani, melynek váltója egyben cserélhető, és pótlása előreláthatólag évek múlva sem fog problémát okozni, azaz alkatrészellátása hosszú távon biztosított. Egy kellő hátér nélkül forgalmazott csap esetében ki vagyunk téve annak, hogy egy "filléres" alkatrész hiánya miatt esetleg az egész, egyébként még működőképes csapot ki kell dobnunk.

Zuhanyfejek és gégecsövek

A zuhanyfejet több szempont együttes mérlegelése alapján célszerű kiválasztani. Egy jó zuhannyal, kevés vízzel is élvezet a fürdés, míg egy minden irányba spriccelő, eltömődésre hajlamos fejjel csak a vizet pocsékoljuk. Második szempontként a zuhanyfej által létrehozott vízsugár jellemzőit célszerű figyelembe venni. A zuhanyozási szokások és a vízsugárral összefüggő elvárások egy családon belül is nagyon eltérőek lehetnek. Ilyen esetben egy jól kiválasztott, többfokozatú fejjel a család minden tagjának igényei teljesíthetők. A szokásos esőztető sugár a kétfokozatú zuhanyfejeknél egy lágy, bő sugárral bővül, míg a háromfokozatú kínálata általában egy erős, masszírozó sugárral egészül ki. A Kludi Sirena 4S zuhanyfeje (11) egy negyedik fokozatot is felvonultat; pulzáló "vitál" sugara a klinikai tesztek tanúsága szerint a bőr vérellátásának élénkítésére is eredményesen használható.
Az igényes gyártók a zuhanyfejeiket a víz- és energiatakarékosság érdekében egy "szappanozó" fokozat is ellátják, mellyel a vízmennyiség a szappanozás idejére egy kézre álló karocska segítségével egy mozdulattal a felére csökkenthető. A harmadik szempontként azt érdemes megvizsgálni, hogy a zuhanyfej mennyire hajlamos az eltömődésre illetve rendelkezik-e a vízkő lerakódását automatikusan meggátló vagy úgynevezett gyors vízkő-eltávolító rendszerrel? Az automatikus rendszernél a zuhanyozás befejezésekor apró tüskék nyomják ki az eltömődésre hajlamos, kis, kiömlő furatokból a vizet. A gyors vízkő-eltávolítási rendszer rugalmas, műanyag fúvókákat jelent, melyeken a vízkő eleve nehezen tapad meg, és az esetlegesen már lerakódott vízkő a fúvókáknak, például egy szivaccsal történő körbedörzsölésével egyszerűen eltávolítható.
Érdemes néhány szó erejéig a gégecsövekkel is foglalkozni. Egyrészt a cső minőségére, másrészt a hosszára kell figyelni. Mindig olyan hosszúságú gégecsövet kell használni, hogy a cső a zuhanyfej legmagasabbra helyzetében se törjön meg. Ellenkező esetben a gégecső napok alatt tönkretehető. A kád/zuhany csapokat legalább 150 cm, de inkább 175 cm hosszúságú gégecsővel ajánlatos a zuhanyfejjel összekötni. A zuhanycsapoknál, mivel ezek a csapok magasabbra vannak felszerelve a 150-es cső is megteszi, de a gégecső természetesen alulról csatlakozzék a csaphoz. A minőség tekintetében a régi, hamar megbomló, fémspirál-borítású cső helyett az újabb, hosszabb élettartamú, többrétegű, átlátszó műanyag-borítású gégecsövek jobban megfelelnek a célnak.

Termosztátos csapok

A termosztátos csapokat a magasabb komfortigények kielégítésére ajánlják. Alkalmazásuknak előnye az, hogy a kifolyó víz hőfoka tizedfok pontossággal előre megválasztható, és a gyors reagálás következtében a nyomásingadozások, és egyéb zavaró körülmények hatását kiküszöbölve, állandó értéken képes tartani a víz hőfokát. A korszerű termosztátos csapok egy 38-40 °C-on működésbe lépő retesszel figyelmeztetik a használót a felesleges energiapazarlás veszélyére. Ezért a hőfokbeállító gombot akár behunyt szemmel is ütközésig felcsavarhatjuk, nem fogjuk leforrázni magunkat. Így a retesz egyben a biztonságot is szolgálja. Ha ennél tudatosan melegebb vizet szándékozunk csapolni, akkor ezt a reteszgomb benyomása után, a gomb tetszés szerinti tovább csavarásával tehetjük meg.
A termosztátok automatikus "leforrázás-gátló" funkcióval is rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy akár a víz teljes elzárása útján is megakadályozzák azt, hogy a csapból a választottnál 2-3 °C-kal nagyobb hőfokú víz folyhasson. A termosztátos csap másik gombja a víz mennyiségének beállítására szolgál. Erre a célra egy, a kétgombos csaptelepeknél bemutatott, 180 °-os elfordítási szögű, kerámiatárcsás elemet használnak, és a víztakarékosság érdekében, a névleges vízmennyiség felének elérésekor, beugró retesszel is ellátják őket. De, ha kedvünk úgy tartja, akkor a retesz feloldásával természetesen szabad folyást biztosíthatunk a vízpocsékolásnak.
Az ismertetett termosztátos csapok falra vagy falon belül szerelt változatban is rendelkezésre állnak, és kádakhoz, valamint zuhanyokhoz kerülnek beépítésre. A mosdók, mosogatók és bidékhez, álló kivitelben eddig konstrukciós nehézségek miatt egyáltalán nem gyártottak termosztátos csapokat, de újabban már ilyen is van (12). Az Evita csapok egyesítik az egykaros és termosztátos csapok előnyeit. Kezelésük minden eddigi megoldásnál egyszerűbb és kényelmesebb. Az ebbe a családba tartozó csapoknál a kifolyó víz hőmérséklete - az egykaros csapoknál megszokott módon - a kar vízszintes elforgatásával változtatható, azzal a különbséggel, hogy a beépített termosztát a víz hőfokát a zavaró körülményektől függetlenül a hőfokskálán leolvasható értéken tartja. Az energiatakarékosság érdekéken ezek a csapok is el vannak látva a 38 °C-on működésbe lépő mechanikus retesszel. Nem szorul bizonyításra, hogy egy egyszerűen kezelhető és megbízhatóan működő, állandó vízhőmérsékletet biztosító bidécsap milyen kellemetlenségektől kímélheti meg az embert. De az egykaros termosztátos csapok előnyei a mosdóknál és a mosogatóknál is érvényesülhetnek.
A termosztát kényes szerkezet, ezért óvni kell a mechanikus szennyeződésektől. A termosztátos csap elé feltétlenül szűrőket kell beépíteni! A termosztátos csapoknál, ellentétben a többi csapokkal, a hideg és a melegvíz bekötése nem cserélhető fel!

Elektronikus csapok

Néhány éve jelentek meg a piacon az érintés nélkül működő, infravörös sugárral vezérelt, távműködtetésű, mosogatócsapok, melyek memóriájuk segítségével az ismétlődő feladatokat gombnyomásra teljesítik. Ezek egyelőre a luxus kategóriába tartoznak, és csak kiváltságos helyekre kerülnek. Információként álljon itt egy ilyen csap képe is (13).
Különlegesen hatékony víz- és energiafelhasználásuk miatt a polgári háztartásokban is nagy jövő jósolható az egyelőre csak az igényesebb nyilvános helyeken található, érintés nélkül nyitható, elektronikus mosdócsapoknak (l4).
Ezek a szerelvények csak akkor nyitják meg a víz útját, ha kezünket a csap alá tesszük, és csak addig folyik a víz, ameddig ott tartjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a kézmosásnál a szappanozás alatt a csap zárva van, és csak akkor folyik a víz, ha tényleg szükséges. A vízfelhasználás hatékonysága ezeknél a csapoknál - szemben a kétgombos csapok 30-40%-os, és az egykaros csapok igen jónak ítélhető 60-70%-os hatékonyságával - megközelíti a 100%-ot. A haszontalanul elfolyó melegvíz mennyiségének drasztikus korlátozásával a tárgyalt elektronikus csapok az energiaköltségeket is csökkentik, így beruházási többletköltségük - a folyamatosan emelkedő víz- és csatornadíjak, valamint az energiaárak miatt - a háztartásban is belátható időn belül megtérül. A fentiek értelemszerűen az elektronikus érzékelővel és vezérlőberendezéssel működő zuhanycsapokra is érvényesek.
Egy csap megvásárlása tehát nem egyszerű feladat. Tekintettel arra, hogy egy jó csap az embert egy életen keresztül szolgálja, és megbízható társként még a pénztárcájára is ügyel, feltétlenül érdemes egy kicsit több időt szánni a kiválasztására.