Autók téli felkészítése

Akkumulátor

Téli felkészítéskor mindig sok szó esik az akkumulátorokról. Ez azért van, mert ha autónk töltőrendszere vagy akkumulátora nem működik megfelelően, akkor ez télen egész biztos megbosszulja magát. Manapság két fajta akkumulátor van forgalomban: a korszerűbbek az ún. gondozásmentes akkumulátorok, amelyek teljesen zárt kivitelűek. A régebbiek gondozást igényelnek: ezeknél az elektrolitszintet kell rendszeresen ellenőrizni, és amennyiben az nem éri el az akkumulátor oldalán jelölt minimumszintet vagy nem lepi el az ólom és ólom-oxid lemezeket, ioncserélt vízzel utána kell tölteni.
Az akkumulátor állapotát három módszerrel ellenőrizhetjük. Legegyszerűbb egy feszültségmérővel az akkumulátor üresjárási feszültségét megmérni. Ezt álló motornál az akkusaruk közt mérhetjük. Hibátlan, teljesen feltöltött akkumulátor esetén körülbelül 13,8 V-ot kell mérnünk, de ha a műszer legalább 12,8 V-ot mutat, akkor a motor már valószínűleg be fog indulni.
Az üresjárási feszültségmérésnél beszédesebb módszer a terheléses feszültségmérés. Ehhez autóvillamossági szakműhelyhez kell fordulnunk, házilag nem végezhető.
A harmadik módszer a savsűrűség mérés. Természetesen erre csak nem teljesen zárt, azaz gondozást igénylő akkumulátoroknál nyílik lehetőség. Vegyük le az akkumulátor cellakupakjait, és nyúljunk bele pipettával a cellában található elektrolitba, majd cseppentsünk egy keveset az autósboltokban is kapható savsűrűség mérő prizmájára. A műszert fény felé fordítva olvasható le a savsűrűség, amely pontosan árulkodik az akkumulátor töltöttségéről. 1,22 kg/l-nél kisebb sűrűségű savat tartalmazó cella kimerült, tölteni kell. A korábbi, úszós savsűrűség-mérőkkel szintén külön-külön az egyes cellákból kell egy keveset felszívni, és az úszónál máris leolvasható a mérési eredmény. Ne felejtsük el a műszert minden egyes cellából való mintavétel előtt szárazra törölni, különben az eredmény pontatlan lesz. Nagyon fontos, hogy az akkumulátorokban található kénsav vizes oldata maró hatású, ne kerüljön a bőrünkre, ha mégis odacseppen, akkor gyorsan töröljük le.
Töltéshez lehetőleg szereljük ki az akkumulátort az autóból, és vigyük jól szellőző helyre. A kiszereléshez mindössze egy anyát kell csak kicsavarnunk, a saruk leszerelését a negatívval kezdjük. A mai modern akkutöltők teljesen önállóan elvégzik a töltést, és az akkumulátor állapotának figyelembe vételével töltenek. Egy teljesen kimerült akkumulátor regenerálódása legalább 12 óráig tart. Sok töltő képes néhány perces kondicionáló töltésre is, ami gyorsan indítóképessé teszi az akkumulátort. Töltés közben a cellakupakokat vegyük le, és mindig figyeljünk a cellák savszintjére. Fontos, hogy a közelben ne legyen nyílt láng, mivel töltés közben durranógáz keletkezik. A feltöltött akkumulátor saruit enyhén csiszoljuk meg, és a kivétellel fordított sorrendben szereljük vissza őket.

Töltőrendszer

Tél előtt nagyon fontos a töltőrendszer ellenőrzése is, hiszen az akkumulátor hiába működik hibátlanul, ha a generátor nem tartja jó kondícióban. Kapcsoljunk ki minden fogyasztót, és alapjáraton járó motornál mérjük meg egy feszültségmérővel, hogy a generátor milyen feszültséggel tölt. Az akkumulátor saruira csatlakoztatott műszernek már alapjáraton 13 V feletti feszültséget kell mutatnia. A fordulatszám emelésével a mért feszültség is nőni fog, egészen körülbelül 14 V-ig. A feszültségszabályzó nem engedhet ennél nagyobb töltőfeszültséget. Ha valamit nem találtunk rendben, forduljunk autóvillamossági műhelyhez.
Télen érdemes baj esetére egy indítókábelt bekészíteni a csomagtartóba. A hétköznapokban bikakábelnek hívott kábelpár lehetővé teszi, hogy autónkat egy másik autó akkumulátoráról beindítsuk. Ha minden elektromos fogyasztót kikapcsoltunk, akkor kössük össze először a segítő és a lemerült autó pozitív pólusát, majd járjunk el ugyanígy a negatív pólusokkal is. Indítsuk el és járassuk a segítséget nyújtó autó motorját az alapjáratnál magasabb fordulatszámon, és próbáljuk meg elindítani a bajba jutott autó motorját. Ha sikerült a kocsit beindítani, akkor elsőként a negatív pólusokat összekötő bikakábelt kapcsoljuk le a kimerült akkuról, majd tegyük meg ugyanezt a másik kábellel is.

Hűtés

A tél beköszönte előtt a hűtőfolyadéknak ne csak a szintjét, a fagyáspontját is ellenőrizzük! A hűtővíz fagyáspontját ellenőriztethetjük a legtöbb benzinkútnál, de az akkumulátor prizmás savsűrűség- mérőjével magunk is megmérhetjük. A hűtőrendszerből vett néhány cseppet a műszer prizmájára csepegtetve, fény felé fordulva leolvasható a hűtőfolyadék fagyáspontja. Szükség szerint állítsuk be a fagyáspontot autósboltokban kapható fagyálló hűtőfolyadék betöltésével. Ha nincs elég hely a hűtőrendszerben, akkor általában a hűtőradiátor alsó részén a vízcső bilincsének oldásával tudunk legegyszerűbben a rendszerből vizet leengedni. Fagyálló folyadék hozzáöntése után mindig ellenőrizzük a víz fagyáspontját még egyszer.

Ablaktörlők

Télen a szélvédő jobban koszolódik, így fontos, hogy az ablaktörlő és -mosó jól tegye a dolgát. Ha az ablaktörlő csíkosan töröl, akkor feltétlenül cseréljük ki. Általában az egész lapátot a törlőkar és a lapát kihajtása után lehet a helyéről kivenni. Van lehetőség csak a törlőgumi kicserélésre is, de ez elég macerás művelet, mert bár a régi gumit kihúzni nem olyan nehéz a helyéről, de az újat a régi helyére visszacsúsztatni nagy ügyességet igényel. Ha az ablaktörlő a gumi vagy a lapátok cseréje után sem töröl szépen, akkor valószínűleg a törlőkar rugója fáradt el, és nem szorítja a lapátokat kellő erővel az üveghez. Érdemes megpróbálni a törlőkart kicsit a szélvédő felé meghajlítani, de valószínűleg előbb-utóbb majd úgyis cserélni kell. A törlőkart általában egy anya rögzíti a tengelyéhez, cseréje gyorsan megy.
Ne feledkezzünk meg a szélvédő mosófolyadék tartályába téli (fagyálló) szélvédőmosót tölteni. A dobozok oldalán található információ alapján kiszámolható, hogy milyen arányban kell a téli mosót hígítani.

Kerekek

A téli közlekedés alapvető eszköze a téli gumi. 10-12 °C alatt száraz útfelületen már 50 km/h-s sebességről fékezve is néhány méterrel rövidebb féktávon áll meg egy téli gumival felszerelt autó, mint nyári gumit viselő társa, és havas úton ez a különbség még jobban jelentkezik. Persze egy téli gumi garnitúra nem olcsó mulatság, de ha akár csak egy koccanást is elkerülünk vele, akkor már biztos behozza az árát, családunk biztonságáról nem is beszélve.
A nyári gumit akkor érdemes lecserélni, amikor a hőmérséklet 10-12 °C alá csökken. Ha a téli garnitúra külön felniken van, akkor a csere otthon is végezhető. A leszerelt kerékre egy krétával írjuk fel, hogy melyik irányba forgott, illetve elől vagy hátul, jobb- vagy bal oldalt foglalt helyet a kocsin. Következő felhelyezéskor gondosan ügyeljünk a forgásirány betartására, és az első kereket hátra, a hátsókat előre szereljük fel az egyenletes kopás érdekében. Elrakás előtt a leszerelt nyári gumi futófelületéből egy csavarhúzóval óvatosan távolítsuk el a beleszorult kavicsokat, és télre száraz, jól szellőző helyre rakjuk. Ha felnivel együtt helyezzük a kerekeket téli pihenőre, akkor oldalt fektetve tároljuk őket. Amennyiben nincs külön felnink a téli gumik számára, akkor a cserét gumisnál kell végeztetnünk, mert a gumiabroncsok cseréje után a kereket kötelezően ki kell egyensúlyozni. Felni nélkül az abroncsokat futófelületükre állítva tároljuk.
Ha télen nagy hóban kell közlekednünk vagy síelni megyünk, akkor készítsünk be a csomagtartóba hóláncot is. Felszerelését még „szárazon” gyakoroljuk be, ne hidegben és hóban próbálkozzunk meg vele először. A hólánc felszereléséhez rakjunk a csomagtartóba vászonkesztyűt is. A hókefét, jégkaparót ugyancsak minél hamarabb érdemes bekészíteni a csomagtartóba, mert az első hóesés mindig váratlanul érkezik.