Egy rendhagyó Woody 1931-ből (2. rész)

Az előző számban a veterán postaautó építésének (leírt) folyamata a faszerkezetes kocsiszekrény hátsó ajtóinak beépítésével szakadt meg. A munkával természetesen folyamatosan haladtam tovább, sőt be is fejeztem. Közben néhány érdeklődő is megkapta a modell átépítéshez szükséges - s a cikkben terjedelmi okok miatt nem közölt - vonalrajzot, amelynek alapján hozzá foghatnak a saját kocsijuk átépítéséhez. Most pedig az átépítés befejező részét adom közre.

Jelentős fejtörést okozott számomra a két első, hátracsúszó ajtó kivitelezése. A felső vezetősínt 3x3-as négyzetes zártszelvényű sztirol idom felréselésével, az ajtó mozgathatóságát pedig a rá erősített, lemezből hajlított csúszó szánokkal oldottam meg. Alul viszont - hiteles forrás hiányában - kénytelen voltam acélhuzalon csúszó kulisszát alkalmazni. Aligha autentikus megoldás, de - mint utólag bebizonyosodott - jól működik. A faajtók most már gyorsan elkészültek, s még a vékony és kisméretű ablakkeret is elég szilárd lett, az aljazások ellenére. Ez lényeges, ugyanis a baloldali ablakot nyithatóvá kellett tennem. Pántszárait 0,5 mm-es sárgaréz lemezcsíkból hajlítottam meg, közös tengelyük pedig 0,5 mm-es acélhuzal lett. Így a 0,7 mm vastag plexi ablaküveggel megerősített ablak a pántok ajtóba ragasztása után már nyithatóvá vált, mint az eredetin. Az osztott szélvédő is elég pepecselő munka volt. Kerete 1x2 és 0,5x2,5 mm-es sztirol csíkokból összeragasztott szögidomokból áll, az üvegeket pedig 0,7 mm vastag plexilapból készítettem el. Kinyitásukat az üvegek élére ragasztott huzaltengelyekkel oldottam meg, amelyek a keret oldalába csatlakoznak. Az üvegek vékony, festett fekete keretét maszkoló fólia segítségével fújtam le.
Következhetett a tetőelem kialakítása. Ehhez előbb a lécekből összeragasztott vázat állítottam össze, majd a tetejére 2x10 mm-es lécekből palánkolt domború faburkolat került. E darab a vezetőfülke elejéig egybefüggő, és a kocsiszekrény tetejéről leemelhető, viszont ferdén lecsapott elejének ívelt alaplapját és burkolatát a kellő domborulat miatt kénytelen voltam már eleve a kocsiszekrény homlokfalának tetejére ragasztani. A tető így két darabból állt össze, amelyeket összeillesztésük után ragasztottam egymáshoz. Mivel a tető vízhatlanított vászonborítású, felületét összecsiszolás után letapaszoltam, majd újbóli simára csiszolása után szemcsésen selymes feketére fújtam. Ezzel elkészült a kocsiszekrény, már csak a jellegzetes feliratok hiányoztak róla.
Ezekkel viszont meggyűlt a bajom. Kézzel megoldhatatlan feladat korrekt feliratokat festeni a kocsiszekrényt övező sávba, ezért a számítógépes feliratkészítés mellett döntöttem. A jellegzetes, talpas betűk karakteréhez nagyon hasonlító Hindiana típust választottam ki. A kocsi 11435-ös lajstromszámát Unistyl betűből szedtem ki. Vékony kontúrt is készítettem hozzá, és 45 fokban árnyékot is tettem alájuk. A vékony betűkontúr tűzpiros, a bélés okkersárga, az árnyék pedig fekete, mint az eredeti feliratokon. Az adott betűnagyság 4,8 mm, az árnyék mérete pedig a betűtörzs fele. A feliratokat laser nyomtatóval öntapadó papírra nyomtattam ki, csíkokra vágtam, majd a kocsiszekrény kávalécei közé ragasztottam. A postaautó ezen kívül még két toborzó plakátot is hordozott magán, amelynek eredetijére egy régebbi amerikai lapban találtam rá, igaz elég rossz minőségben. Kézzel ezek megfestése is messze meghaladta a képességeimet, ezért inkább a nyomot kép digitális retusálását vettem célba. A sokórányi kísérletezés eredménye nem igazán minőségi, de elfogadható. A két plakát papírra nyomtatása után már megnyugodva a kocsiszekrény két oldalán levő kis keretezett fatáblára ragaszthattam mindegyiket, és a felületüket színtelen akrillakk réteggel tettem ellenállóbbá a sérülésekkel szemben.
Még egy feliratos problémám akadt, nevezetesen, a tető hátoldalára, továbbá a vezetőfülke homloklapjára is kellett egy-egy járatszám, továbbá U.S.MAIL felirat, de fekete, illetve zöld alapon. A megoldás kissé faramuci, ugyanis átnyomható fehér (ALFASET) ívről előbb betűnként átnyomkodtam a karaktereket, majd filctollal beszíneztem a felületüket, és színtelen lakkozás után vékony, szeszes filctollal húztam be a piros kontúrokat. Az eredmény "elmegy" minőségű, de legalább ezek sem hiányoznak a veterán replikáról. Ezt követően már csak a huzalból, rézfóliából forrasztással összeállított fekete visszapillantó tükröket, és a rendszámtáblát kellett a helyükre ragasztanom és felkészülhettem a fináléra: a komplett új kocsiszekrény alvázra ragasztására. A kocsiszekrény már a sok próba után szinte magától a helyére ült, s amint a ragasztó megszilárdult, hátradőlve ellazulhattam.
Öthónapnyi munkával sikerült egy nálunk még szokatlan "műfajba", a teljes átalakításba belekóstolnom. Ez rázósabb ugyan, mint a műanyag modellek rutinszerű összeállítása, feltuningolása, de rém izgalmas is. Rendhagyó műfaj, amit azonban tőlünk nyugatabbra számosan igen nívósan művelnek. Sokrétű munka, de érdemes volt belekóstolni. Tippadóként még csupán annyit, hogy e típus alkalmas pl. a Dan Fink's féle Speedwagonná alakításra, de egyéni hotrod modell készítésére is.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...