Egy rendhagyó woody 1931-ből

A jármű - természetesen csak a vezetőfülkétől számítva - még a Ford szempontjai szerint is a lehető legcélszerűbben kialakított faszekrényes autó, ám e jellegzetességei voltak számomra a legvonzóbbak. Mivel a kocsiszekrény műhelyrajzát az U. S. Postal Service, és a Danbury fotói, vázlatai alapján már régebben elkészítettem, csak a részletes technológiát kellett végiggondolnom, és már asztaloskodhattam is kicsiben. Az már csak hab a tortán, hogy ez a spéci Ford a márka 100. évfordulójára készült el.

Menetkész alváz

A makett alapjául a pic-up komplett alváza szolgált. A kiegészítések természetesen a 2002/7-8. számában már ismertetett archív anyagok alapján történtek. Ezt követte a motorház fedelének a felpántolása, majd a sárvédők átalakítása. A postaautón ugyanis nem a bal-, hanem jobb oldalon található a pótkerék süllyesztéke (1). Ezt a bal oldali sárvédő cseredarabjából operáltam át a jobb oldalra. Bal oldalra a sima sárvédő idom került fel. A tűzfal mögé - a fülkében - pótoltam a minden makett típusról hiányzó benzintartályt. Az alváz festése nem bonyolult, a motorblokk világoskék, a motorház, hűtőmaszk és a sárvédők fényes feketék, a tűzfal és az e mögötti karosszéria elem sötétzöld, 1/5 szürkészölddel világosítva. E színből sok festék kell, mert az egész kaszninak ez az alapszíne.

A kocsiszekrény anyagai

E célra csak sűrű erezetű keményfa lécek használhatók. Természetesen sztirol lemezből is kialakíthatók a különféle karosszéria elemek, ám a fa jobban megmunkálható, könnyen szabható alapanyag, s a pillanatragasztó használata nem okoz holtidős szüneteket. A válaszfalakhoz 1, 1,5, 2, 4 mm vastag 1,5, 3, 4, 5, és 10 mm széles hajópalánk léceket választottam. Minden lécet benedvesítésük, majd száradásuk után simára csiszoltam, hogy a későbbi szálkásodásukat elkerüljem.

A szekrény részegységei

Mivel a papír mindent elbír, a megrajzolt tervek pedig összeépített részleteket ábrázoltak, így nehéz a "bennszülött" alkatrészeket kiszűrni, ezért előbb összeírtam a főbb részegységek és az összetett darabok technológiai sémáját. Első lépésben a fülke homloklapjának és az ehhez csatlakozó padlónak kell elkészülnie. Utána a kocsiszekrényt hátul tartó váz került sorra, és ezt követte a kocsiszekrény hátsó része. Az ajtók csak ezek után jöhetnek, majd a tetőidom zárja a nagyobb részegységek sorát. A különféle vasalatok és egyéb apró szerelvények többnyire már az építés során a helyükre kerülhettek, mivel a festésük azonos színű a részegységekkel. Közben természetesen festeni is kell, ám a járatszám és az egyéb feliratok már majd csak a fényezett karosszériára kerülhetnek fel.

A fülke homloklapja és a raktér gerendaváza

Az ormótlan kocsiszekrényben kialakított vezetőfülke homloklapját 1,5x40 mm-es lécekből kávaszerűen körbeszegve, 1,5x10 mm-es lécváz alapra ragasztva alakítottam ki. A tűzfal műanyag elemének ívelt hátsó kontúrját csak ezt követően vágtam ki. A 45 fokban lecsapott sarkú kocsiszekrény két sarokelemét is hasonló keretkötéseket alkalmazva formáltam meg. Csatlakozó éleiket ferdére csiszolva a homloklaphoz illesztettem, majd a 2x10 mm-es lécekből élben összeragasztott és alakra vágott padlólemezre ragasztottam mindegyik darabot. Függőleges éleik közé pillanatragasztót szivárogtattam, és apró összehúzó csipeszekkel biztosítottam őket elmozdulás ellen. A kész elem pontosságát az alvázra helyezve ellenőriztem, majd helyére ragasztottam a raktér magasított padlójának a 8 mm magas pofafalát és az ugyanilyen magas ülésszekrény darabjait is. A rakteret alátámasztó gerendavázat egymásba eresztett, 3x5 mm-es, élükre állított lécekből ragasztottam össze, erre kerültek fel a padlót tartó 2x4 mm-es lapjukra fektetett párnafák. Az egész egységet híg színtelen lakkal beeresztettem, később pedig selymes feketére fújtam. Ellenőrzésként a két egységet az alvázra illesztettem (2), és összeragasztottam.

A raktér szekrénye

Ez elég bonyolult szerkezetű karosszériarész. Két oldalfala 1,5x10 mm-es, élben egymáshoz ragasztott léctáblából, és az azokra utólag felragasztott 1,5x4 mm-es kávalécekből áll, néhol 1,2x3 mm-es szegecsekkel megerősítve. Az oldallapokat azonban kettős fal alkotja, és ezért a két borítás között 2x5 mm-es vakkeretet kellett kialakítanom. A hátsó sárvédők besüllyesztéséhez ívelten kimart nyílások szükségesek, amelyeket ívelt kávaléc szegélyez. Ennek kialakításakor előbb a külső kontúrt munkáltam alakra, majd a kimart nyílás szélére ragasztva a feleslegét, már apró csiszolóhengerrel munkáltam le. Az oldalelemek gyakori alvázra illesztése közben ellenőriztem a nyílások méretét (3). A sárvédők a belső térbe is benyúlnak, ezeket egymásra ragasztott 1 mm-es rétegeltlemezből kivágott ívelt darabok és az élükre ragasztott 1x3 mm-es diópalánk lécekből megformált burkolóelemek alkotják. A kész fedőelemeket - a belső oldallapok kivágására illesztve - az oldallapokra ragasztottam. A padlót is lécekből ragasztottam össze, majd kivágtam a sárvédők fészkét, síkban összecsiszoltam az egész darab felületét, és az oldallapot közé ragasztottam.
A két oldallapot felül 4x4 mm-es, hátul pedig 1,5x 4 mm-es, él-lap kötésben összeragasztott pipaléc fogja öszsze. A vezetőfülkét egy ún. függönyfal választja el a raktértől, amelyet 2x10 mm-es lécekből összeragasztott táblából szabtam ki, és ragasztottam a helyére. Ezzel a sofőr felőli oldalburkolat már kellően megszilárdult. Az egymáshoz csatlakozó karosszéria elemek merőlegességét ragasztáskor talpas, és sima acél derékszöggel állítottam be. Az elkészült részegységeket ezt követően erősen hígított festékkel kétszer lefújtam, közben szikével bevagdosva "dúsítottam" a faanyagok erezetét (4).

Ajtók és vasalatok

A hátsó ajtók kialakítását nagyon élveztem. Vékony lécekből kellett olyan kereteket összeragasztanom, amelyek szilárdak voltak és a szükséges aljazásokat is magukban foglalták. A merőlegességüket egy tükörlap szélére ragasztott merőleges léc pár és acél derékszög segítségével biztosítottam (5).
A vasalatokat 0,7 mm vastag sárgaréz lemezből levágott 2,5 és 3,2 mm széles csíkokból hajlítással és lágyforrasztással alakítottam ki (6). A vasalatokat előbb a helyükre ragasztottam, az eredeti kivitelhez hasonlóan apró szegecsekkel is megerősítettem (7), majd rézlakkal kentem be (8, 9), amely jó alap a bevonó festék számára.

(A következő részben a tolóajtók és a tető kialakítása, valamint a díszítő feliratok készítése lesz "terítéken".)