Mercedes 450 SLC

"Járműkárpitosként" azt vettem szemügyre, hogy mely éleken tudom a bőrkárpitot hozzáférhetően, ideális nyújtás után össze-, pontosabban átvágni. Erre a sík és a domborúan ráhajló felületek belső élén, illetve a domború felületek külső élének vonalában nyílt lehetőség. A közönséges iskolai ragasztórúddal előbb a bőr hasított oldalát kentem be. Félperces szikkasztás után a sík részekre leszabott bőrt simítottam fel először. Az idomos részeket is hasonló módon készítettem elő, majd a bőrt középre illesztve fokozatosan a mélyedésekbe, domborulatokra nyomkodva, feszesre húzva simítottam fel. A sarkokon átlósan bevágtam az anyagot, majd egymásra feszítve, hegyes, borotva éles késsel nyomás közben vágtam át mindkettőt. Lényeges, hogy a kés egy vágással átmetssze mind a két réteget (1). Húzni tilos, mert akkor felül elmozdul a bőr. A felesleges széleket eltávolítottam, majd a vágás közé ragasztót nyomtam. Kis idő múlva hengeres farúddal szorosan egymáshoz préseltem a vágott széleket, és pár perc elteltével az illesztett részt felülről is lehengereltem (2). Az eredmény szinte hézagmentes huzat, amin a tűzéseket aprófogú, benedvesített fogaskerékkel bemélyítve utánoztam.
A nyers, vagy kezelt bőr festéséhez vízbázisú, diszperziós bőrfestéket használtam, mégpedig két különböző készítményt, mivel egyik színválasztéka sem volt számomra hiánytalan. A CIKO bőrfesték német származású, a másik magyar készítmény, mindegyiket bőr és cipőkellék üzletek forgalmazzák. Némi kísérletezés után kiderült, hogy színeik keverhetők. Ez feltehetően felkeltheti a szakemberek rosszallását az esetleges minőségromlás miatt. A bevonat szinte csak díszítő jellege miatt számomra ez a követelmény lényegtelen, viszont a megfelelő szín kikeverése és a festék jól szórhatósága nagyon is fontos volt. E tekintetben pedig jó eredményt értem el. Már fehér festék is beszerezhető, és ezzel még az eredetileg sötétre festett bőrdarabokat is világos tónusúra lehet átfesteni, amire eddig csak sárga színnél volt lehetőség. A bőr felületét festés előtt denaturált szesszel lemostam, majd száradás után 1/3-ad rész vízzel hígított diszperziós bőrfestékkel fújtam be a kárpitozott darabokat. Egy órás szikkadási szüneteket tartva addig ismételtem meg a festést, amíg a megfelelő fedés létre nem jött (3). Ehhez világos színeknél általában 3-4, sötét festék esetében 2-3 átfújásra volt szükség. Az azonos színű műanyag alkatrészek átszínezésére is alkalmas a festék, ha előtte finoman felborzoltam a felületüket, és csak kevés vízzel hígítottam fel a festéket. A tiszta műanyagfelületeken is jól megtapadt a bőrfesték, ám teljes száradásig tilos hozzányúlni, mert addig igen sérülékeny a bevonat. Finoman szemcsés felület kialakítására is alkalmas a festés, csak a pisztolyt "köpködősre" kell állítani. Eleinte durvák lesznek a kiszórt szemcsék, ám száradásuk során sokat finomodnak. E bevonatokat később is óvni kell a durva karcolódástól, ám tapintásra és főleg színre teljesen azonosak lesznek a bőrkárpittal. A tompán selyemfényű bőrfesték akár kisebb műanyag modellek utasterének a bevonására is használható a matt, vagy selymesfényű modellfestékek helyett, tisztításukhoz pedig mosogatószeres víz szükséges. A "rücsis" felületre itt még előnyösebben alkalmazhatók, és valóságosabb hatásúak. Ecsettel is használhatók, de fújva szebb felület érhető el.
E bőrfestékek színválasztéka elég bőséges (4), egymással keverhetők, így sokféle szín kikeverésére alkalmasak. Száradás után a színük egy árnyalatnyit sötétedik, ezzel a színkeveréskor kalkulálni kell. Csapvízzel hígíthatók. Hosszabb tárolás alatt a pigmentjük leülepedésre hajlamos, de felrázás, átszűrés után még használhatók.
A következőkben a nem is olyan kicsi modellek gyári színre festését kíséreltem meg. Olyan autós festékboltot kerestem fel (Procolor), ahol kis mennyiséget is hajlandók voltak kimérni, kikeverni a számomra. Egy kétkomponensű poliuretán festéket, a Centari 500-at próbáltam ki. Előnyei a jó fedőképesség, az ideálisnak mondható vékony, 50-70 m-os rétegvastagság két szórt rétegnél, a csillogó fényű felület és nem utolsósorban a kívánt szín kikeverése bármilyen színminta alapján. Erősen tűzveszélyes, s meghökkentően magas az ára. (Decije 2500 Ft, edzővel, hígítóval együtt.) Viszont a szürkés sárga homokszínt modellfestékekből még megközelítőleg sem tudtam volna magam kikeverni.
Alapozó nélkül fújtam a zsírtalanított sztirolfelületre, s az eredmény sima és csillogóan fényes réteg lett. Igaz, szórás után még kissé szemcsés volt, de később kisimult. Az ajánlott 0,6 aránynál jobban hígítva, és a 10 perces levegőztetési időt betartva nagyon szép, egyenletes, jól fedő fényezést értem el szinte folyamatos átszórással. Óvatosságból előbb a karosszéria belsejét festettem be (5) - itt ellenőriztem nagy felületen a festék kisimulást - majd közbenső polírozás után a külső felületeket fújtam be (6).
A száradásához 6 óra kellett, és olyan kemény, ellenálló bevonatot kapott a karosszéria, amire nyugodtan ragaszthattam pillanatragasztóval is (7). Viszont meg kell említenem, hogy a festék szaga nagyon irritáló, tömény, ezért intenzív szellőztetés mellett, vagy a szabad levegőn védőkesztyűben ajánlott használni. Tűzveszélyes anyag, nyílt láng használata festés közben tilos. A kiszórt festék még az éles sarkokat, éleket is jól befedte, igaz, e részekre kicsit többet szórtam fel az első ködölés alkalmával. A fényezés üvegesen fénylő, kemény, az ilyen nagy járművekhez szerintem ez való. Az apróbb hibák, porszemcsék 8 óra múlva csiszológombával 2000-es vizes polírpapírral lekoptathatók, és fényesítő polírozással tökéletesen eltüntethetők. A DuPont Centari 500 festékek ugyanis kiválóan polírozhatók az e festékhez kapható fényezőszerrel.