Szalagparketta

Valódi fából

A szalagparkettákat – a laminált padlókhoz hasonlóan – többnyire úsztatva kell lerakni, ám fa alapanyaga miatt az ára jelentősen magasabb annál. A szerkezetét egymásra merőleges szálirányú, ragasztott farétegek alkotják, amelyek az elemek alakváltozásait a minimumra csökkentik. A felső 3-5 mm vastag kopóréteg általában teherbíró keményfa, a hordozó és a közbenső rétegeket pedig többnyire fenyőfa alkotja. A felső rétegük készre lakkozott, esetleg olajos, vagy viaszolt felületű, és felújításkor általában három alkalommal tárcsás géppel felcsiszolható, majd újra lakkozható, viaszolható. Ezáltal tartósabb, mint a laminált padló, és a megfelelő típusaik padlófűtésre is alkalmasak.

A szalagparketták – csatlakoztatási rendszerük alapján – lehetnek csaphornyos- és klikkes kapcsolódásúak. A korszerűbb klikkes változatok műanyag illesztőcsappal kiegészítettek, ami az egyes elemek összeillesztését könnyíti meg. A felső keményfa kopórétegük is többféle kiosztású lehet. Vannak osztatlan-, azaz egysávos, továbbá 2-3 sávban egymáshoz illesztett fedőrétegű változataik. A különböző fafajták és ezek erezete számtalan, változatos mintázatot adnak a különféle szalagparketta burkolatoknak. Árnyalataik világosak, közép-, vagy sötét tónusúak is lehetnek, az adott fafajtán belül is. Általában tölgy, kőris, juhar, cseresznye, bükk, jotoba, merbau, akác és wenge fajok különféle variációi között lehet választani. A szalagparketták méretei gyártó és típus szerint is eltérőek lehetnek. A vastagságuk 10-22 mm, a szélességük 80-200 mm, hosszúságuk 500-220 cm között változhat.

A szalagparketták lerakásánál az aljzattal szemben támasztott követelmények hasonlóak a laminált padlóknál szokásosnál, 1 m2-en belül 2 mm-es szintkülönbség esetén aljzatkiegyenlítésre van szükség. Bármely síkfelületre lerakhatók. A beton, vagy aljzatkiegyenlítővel kezelt aljzatoknál szükséges a parketta alá PE párazáró fóliát helyezni, mégpedig 25-30 cm széles átfedéssel egymásra ragasztva, és a fal melletti széleken felhajtva. A párazáró fólia csak fa, vagy egyenes felületű PVC padlóra fektetés esetén hagyható el. Ezt követheti a lépészaj csökkentő lapok lerakása, amelyekkel jelentősen javítható az ilyen zajok intenzitása. Mindig a gyártói ajánlásokat kell figyelembe venni.

A lapok fektetési irányát a fénybeeséssel párhuzamosan ajánlott megválasztani, mert így kevésbé vehetők észre később az anyag esetleges összeszáradásából eredő hézagok. Természetesen ettől el is lehet térni, mert a burkolat mintázata optikailag módosíthatja a szoba arányait.

Az úsztatott lerakásnál az első sort lehetőleg mindig egy egyenes falsík mellett kell kezdeni, a csap a fal felé essen. A szükséges dilatációs hézagok 10-15 mm széles faékekkel biztosíthatók. A következő sort legalább 40 cm hosszú darabbal kell kezdeni, amelyik lehet a kezdősor felesleges, és levágott darabja is. A sorok illesztései ne essenek egy vonalba, és az illesztések hézagmentesen csatlakozzanak egymáshoz.

A csaphornyos parkettához behúzó vasat és beütő falécet használjunk, a klikkes változatoknál viszont csak az egymásba illeszkedő csaprészeket kell szorosan egymásba pattintani. Problémát szinte csak a falbeugrások, az ajtótokok, és a fűtéscső kiállásainál szükséges részek beszabása okozhat. Arra is számítani kell, hogy a megemelt padlószint miatt az ajtók aljából le kell majd vágni, az esetleges hézagot pedig az ajtólap aljára szerelt seprűs huzatkizáróval lehet eltüntetni.

A csaphornyos szalagparkettákat ragasztva érdemes egymáshoz rögzíteni, míg a klikkeseknél erre nincs szükség, de a hézagmentes illesztés ezeknél is nagyon fontos. A klikkes szalagparketták előnye, hogy felszedve újra hasznosíthatók, vagy a nagyon kopott elemek viszonylag könnyen kicserélhetők. Ezért is jó, ha a szükséges mennyiségnél az elemekből 10%-kal több van, mert a maradék lapok az esetleges beszabásokra és az elemcserékre is felhasználhatók.

A padló lerakása után az ékeket el kell távolítani, és a padló fal melletti hézagai a falra szerelt különféle, a padló anyagához tónusában igazodó fa szegélylécekkel tüntethetők el. A szegélylécek némelyike arra is módot ad, hogy akár több vezetéket és kábelt is elrejtsen. A szegélyléceket mindig a falra kell erősíteni, szorosan a padló felszínére nyomva, de a padló mozgását nem akadályozva. A léceket a sarkokon természetesen ferdén egymáshoz kell illeszteni, és nagyon ajánlottak a falra csavarozható sarukra húzható változatok, amelyek szükség esetén – pl. új vezeték beillesztésekor – könnyen visszabonthatók.

A szalagpadlók tisztításánál tilos a bő vizes felmosás, ami a faanyagba szivárogva annak duzzadását okozhatja. Ezért csak enyhén nedves feltörléssel tisztítható, és utána a felület szárazra törlése is nagyon hasznos.