A faanyagok konzerválása

Faanyagokról lévén szó, a beeresztő anyagokat általában alapozóknak is nevezik, valójában azonban ezek többnyire telítő-, vagy beeresztő konzerváló anyagok. Feladatuk, hogy az anyag pórusait térfogatváltozás nélkül olyan mértékben töltsék ki, hogy az alapanyagban levő levegő, víz, kiterjedése és összehúzódása ne okozzon feszültséget a rá kerülő bevonatban. Fontos az is, hogy a lehető legmélyebben hatoljanak be a faanyagba, és hogy a felületi réteg jól tapadó legyen, ehhez a további bevonó anyagok is jól tapadjanak, azokat vegyileg ne károsítsa. A beeresztő anyag jól töltse ki a fa pórusait, de határozott filmréteget ne, vagy csak univerzálisan alkalmazható szer esetén, több rétegben alkalmazva képezzen.
Nagyon fontos, hogy meggátolja a penészesedést, gombásodást, és a vízfelvételük a lehető legkisebb legyen. A korszerű beeresztő és konzerváló anyagok ezeket a kritériumokat csak abban az esetben teljesítik, ha a gyártó utasításai szerint alkalmazzuk, és az ajánlott gyári rétegrendet is betartjuk. Ezért nem célszerű a különféle beeresztő és fedőréteget képező anyagokat kényünk-kedvünk szerinti variációban használni, mert nem biztos, hogy ezzel jól járunk. Az alkalmazandó szerek kiválasztását ezért az alábbiak figyelembevételével kell megválasztani.
Először is meghatározó lehet, hogy kül-, vagy beltéri használatra kell felkészíteni a faanyagot. Belső térben ugyanis kevésbé van kitéve szélsőséges hatásoknak, itt inkább kiszáradás miatti térfogatváltozás és felületi kopások ellen kell védelmet biztosítani a faanyagoknak. Kivételt képeznek a páradúsabb helyiségek fa berendezési- és burkolóanyagai, ahol a nedves környezeti hatások ellen kell elsődlegesen védeni a faanyagokat.
Lakáson belül inkább olyan felületkezelőket célszerű használni, amelyek egyben alapozó- és bevonó anyagként is használhatók. Ilyenek a különféle vizes bázisú, vagy oldószeres lazúrok, alapozó olajok. Ez utóbbiaknak van vízbázisú változatuk is, amelyek megfelelő színezékkel összekeverve az esetleges színváltoztatás lehetőségét egy műveletben elvégezve teszik lehetővé. Lehetőleg vizes bázisú anyagokat érdemes alkalmazni, mert ezek környezetbarátok, könnyebben felszívódnak a faanyagok rostjaiba, s tartós védelmet biztosítanak. Az oldószeres alapozóknál az oldószer párolgása miatt állandó szellőztetés szükséges, és a szerszámok mosásához is oldószert kell használni, míg a vízbázisú szereknél mindez felesleges. A lényeg az, hogy bármilyen szert is használunk, azt egyenletesen eloszlatva vigyük fel a fafelületekre. Különösen, ha az színezéket is tartalmaz, mert különben foltos lesz a felület.
A színtelen szerek többnyire a fa természetes színének markánsabbá válását eredményezik, ám a legtöbb esetben ezek a szerek csak konzerváló alap bevonatként funkcionálnak, amelyeket nagyobb védelmet nyújtó fedőlazúrozással, vagy lakkozással lehet kellően védetté tenni, és egyben tetszetős megjelenést biztosító bevonattal átvonni.
A pórustömítő, konzerváló szereket mindig az anyag elérhető telítettségéig kell felhordani, a már nem felszívódó szert pedig visszatörléssel távolítsuk el. A bütükön, azaz a szálirányt keresztező vágott felületeken a faanyagok mindig több konzerváló anyagot szívnak fel, ezért ezeket a felületeket nem árt áztatással telíteni, mert így folyamatos a szer utánpótlása és a kapillárisokon mélyen felszívódhat a konzerváló szer.
A külső térben levő fa tárgyainkat, vagy épületszerkezeti elemeket is mindig a funkciónak megfelelő alapozó anyaggal kell lekezelni. Az esetlegesen gyárilag alapozott termékeket, pl. ajtókat, ablakokat szükségtelen alapozni, ezek már csak különféle, de külső térben megfelelő fedőbevonatot igényelnek. Viszont az olyan kezeletlen faszerkezeteket, amelyeket védeni kell a károsító gombákkal, rovarokkal szemben és az esők okozta kilúgozódástól (pl. épületek, autóbeállók, fészerek, kerti szerszámkamrák fafelületeit), feltétlenül konzerválni kell. E célra használhatók a különféle bóros favédőszerek, impregnáló olajok, vagy a már színezéket is tartalmazó időjárásálló lazúrok. Ezek közül számos termék kellemesen selyemfényű, rugalmas és UV védelmet is ad a kezelt felületeknek. A vízbázisú, védőszereket tartalmazó favédőszerek és az impregnáló olajok igénybevétel és esztétikai szempontok szerint további felületkikészítést igényelnek, amely lehet lakkozás, lazúrozás, vagy akár fedőfestés is. Ilyen esetekben is használhatunk vízbázisú átvonó anyagokat, ha az impregnáló anyag ezeknek megfelelő tapadást biztosít.
Természetesen használhatjuk fa alapozására a hagyományos és jól bevált lenolajkencét is, amely azonban csak oldószeres utókezelő anyagok alá biztosít megfelelő tapadó felületet. A kence kissé sárgítja a faanyagok tónusát, tehát úgy alkalmazzuk, hogy ezzel a ténnyel feltétlenül számoljunk, különösen, ha a színtelen lazúrok, vagy lakkok valamelyikével kívánjuk biztosítani a faszerkezet további védelmét. A kence jó védelmet ad kül- és belső térben is, de csak akkor igazán hatásos, ha a bütük felöl áztatással töltjük fel a fa rostjait. Használhatjuk bármilyen oldószeres bevonóanyag alá, de külső térben csak UV védelmet biztosító átvonó anyaggal célszerű átkenni.
A fából készült, és még kezeletlen kerti bútorokat célszerűbb lakkozás helyett speciális faolajjal kezelni. A növényi nyersanyagokból készült faolajokkal kezelt fafelületek víztaszítókká, kellemes tapintásúvá válnak, és színtónusuk - fafajtától függően - sötétebb lesz. A faolajok a faanyagok térfogatváltozásait jelentősen csökkentik, és a felújításuk is csak újabb átkenést igényel. Színes és teakfa színben szerezhetők be, s természetesen bármilyen faanyagféleségből készült bútorok impregnálására alkalmasak.
Szinte tökéletes, igen hosszú védettséget biztosítanak a kültérben levő faanyagoknak a speciális hajóolajok is. Különösen tartósan szabad ég alatt tárolt fa kert bútorokra, fakorlátokra és más, értékes és dekoratív faszerkezetekre célszerű használni, mert kiválóan beszívódnak a faanyagokba, és magas faolajtartalmuk tökéletes vízállóságot biztosít a konzervált felületeknek mostoha időjárási viszonyok között is. Ezek a konzerváló anyagok többnyire természetes növényi nyersanyagokból készülnek, így a szintetikus anyagoknál jobban kötődnek a faanyagokhoz, és az esetleges további bevonóanyagok számára is kiváló tapadást biztosítanak.

Grand-Ács famegmunkálás és favédelem
Hazánkban az építészetben 2004 óta találkozhatunk a CNC- szabászgép által előre legyártott, méretre szabott ácsszerkezetekkel. A Grand-Ács Kft. 2005 év tavaszán e technológiával a szakmai zsűri döntése alapján elnyerte a Construma nagydíjat.
A GRAND-ÁCSSZERKEZET-nél egy CNC vezérlésű ács szabászgéppel bármilyen szerkezet megmunkálásra kerülhet. A legyártott szerkezetet igény esetén áztatással vagy nagy nyomáson történő vegyszeres kezeléssel tudjuk kezelni, amely a leghatékonyabb és egyben legkörnyezetkímélőbb faanyagvédelmet biztosítja. A hatékonyság abban rejlik, hogy az a csap, furat stb. lesz lekezelve vegyszerrel, ami a szabászgéppel valóban le lett szabva, így nincs gond, hogy a helyszínen a vágás után még vegyszerezni kell az anyagot. Ez az eljárás Európai Unió bármely részén elfogadott.
Az impregnálás, azaz áztatás lényege, hogy egy hidraulikus szerkezet segítségével beemelik a bálába rakott faanyagot egy rovar- és gombaölő vegyszerrel teli áztatókádba. Ha a faanyag beszívta a megfelelő mennyiségű vegyszert, kiemelik a folyadékból, majd ha a felesleges vegyszer távozott a fából, megszáradt, már használható állapotba kerül. Az impregnálás hatékony, viszonylag gyors folyamat, és mivel az egész műveletet gépekkel végzik, így nem érintkezik az ember bőrével a vegyszer, illetve a kármentesítő kádba csöpög le a fa, így nem az építkezés helyszínén szennyez.
A Grand-Ács Kft. másik faanyagvédelmi eljárása a nagy nyomáson történő vegyszeres kezelés. A folyamat lényege, hogy egyenletesen, nagyobb mennyiségű, krómmentes rovar- és gombaölő folyadékot juttatnak a fa belsejébe. Ez egy drágább fakezelés, mint az impregnálás, de jobban növeli a fa élettartalmát. Ennél a folyamatnál a különféle keresztmetszetű faanyagokba különböző mennyiségű vegyszert kell bejuttatni, hogy ugyanolyan védelmi fokozatot érhessünk el vele. Az eljárásról minden esetben jegyzőkönyv készül, így pontosan végigkövethető, hogy milyen és mennyi vegyszert használtak a faanyag kezelésénél.

Grand-Ács Kft.
2083 Solymár, Külsővasút u. 3369. hrsz.
Nyitva: H-P: 7-17, Szo.: 7-12
Telefon: (06-26) 363-042 és 363-043;
Fax: (06-26) 560-004;
e-mail: grandacs@grandacs.hu
www.grandacs.hu