Kockás padlóburkolatok

Először is a lerakás folyamata könnyű, a padló mintázata variálható, és a lerakását követően azonnal használatba vehető. További előnye, hogy esetleges sérülés esetén a hiba kijavítása gyorsan és főként látható nyomok nélkül megoldható. Az öntapadó filcnégyzetek 3x400x400 mm-esek, és különböző színben, esetenként kétszínű, négyzetes mintázatban kerülnek forgalomba (1). A Dekostyl PVC-burkolólapok pedig 1,2-1,3x304x304 mm nagyságúak, strukturált felületűek, és a mintaválasztékuk is bőséges (2). Az azonos márkájú termékek a mintájuktól és színüktől saját elképzelésünk szerint kombinálhatók, így egészen egyedi mintázatú burkolatok kialakítását is lehetővé teszik (3).
Az öntapadós burkolólapok esetében az aljzat kiegyenlítettsége nagyon fontos, ezen felül még a megfelelő simaságú aljzatot mélyalapozóval is kezelni kell, hogy a burkolóanyagok tapadása tökéletes legyen. Vigyázat, csak vízzel hígítható mélyalapozókat használjunk! Kerámia lapburkolatok esetében is szükséges lehet a szintkiegyenlítés és a mélyalapozás, ezt csak teljes felületén szilárdan leragasztott PVC padló esetén lehet mellőzni. Az ilyen alapként használt burkolatot csak alaposan fel kell mosni, majd zsírtalanítani, és száradás után már hozzá is foghatunk a lapok leragasztásához.
Mivel most különálló darabokból állítjuk össze a padlóburkolatot, fontos ezeknek a tájolása és az összhatás ellenőrzése. Ezért a helyiség padlóját egymásra merőleges felezővonalakkal osszuk fel négy közel egyforma mezőre. Azt is vegyük figyelembe, hogy a felezővonalakat - ferdén egymás mellé ragasztott lapok esetén (4) - átlós irányba is kitűzhetjük, de e vonalak mindenkor egymásra merőlegesek legyenek. A PVC-lapok közül némelyik minta megköveteli a lerakási irány betartását, amire a védőpapíron levő nyíl figyelmeztet. Ebben az esetben minden lapnak ebbe az irányba kell mutatnia. A burkolólapokat előbb a védőpapírral együtt rakjuk le szorosan egymás mellé (A), így ellenőrizzük az egész burkolat összhatását, az esetlegesen kialakított minta érvényesülését. Ilyenkor még módosíthatjuk elképzeléseinket. Arra is ügyeljünk, hogy a fal mellé kerülő lapok legalább 150 mm szélesek legyenek, ha nem valósítható meg, helyezzük arrébb a felező vonalak helyét.
Végleges lerakás előtt a lapokat 24 órán át tartsuk szobahőmérsékleten, utána már hozzáfoghatunk a burkolólapok leragasztásához. Az első lapot a felezővonalak metszéspontjába, a pontosan derékszögben feljelölt vonalakra illesztve kell leragasztanunk. A védőpapír eltávolítása után (B) lágyan a felületre helyezve illesszük be a kezdőlapot. Ha a sarka pontosan a felezővonalak alkotta sarokra került, erősen lenyomva már maximálisan fog az alapra tapadni. Az elhamarkodottan rosszul lehelyezett lapot még óvatosan felemelhetjük, és korrigálhatjuk a helyzetét. A további lapokat a már leragasztott darab éle mellé szorosan illesztve helyezzük le, az alapélük pedig pontosan a már lerakott élével fusson. Eltérés nem engedhető meg, ezért nagyon figyelmesen illesszünk az aljzatra minden lapot. A lerakással piramisszerűen ajánlatos haladni (C), mert így a legkönnyebb ellenőrizni a lapok hézagmentességét.
Ha egyedi, különböző színű vagy mintázatú lapokból álló mintát szeretnénk kialakítani, akkor a lapok lerakását, a tévesztések elkerülését megelőzendő, nem árt a színeket vagy a mintát tartalmazó kiosztási vázlat alapján végezni. A lapok pontosan azonos méretűek, tehát ha bármiféle illesztési pontatlanságot észlelünk, akkor lerakásukkor mi hibáztunk. Ezt elkerülhetjük, ha minden egyes lap beillesztésekor alaposan ellenőrizzük a hézagmentes csatlakozást. Ha így járunk el, a padló tökéletesen egybefüggő felületűnek fog látszani. Beszabási problémáink csak a fal menti széleken, ajtótokok mellett és az esetleges beugró falaknál adódhatnak. A beszabott daraboknak teljesen a falig kell érniük, mert így megakadályozhatjuk a szélső darabok esetleges oldalra csúszásait.
A viszonylag kis felületű, csonka lapok szélességét az utolsó teljes lapra helyezett darabon, a föléje tett, és falig tolt újabb lap éle mentén bejelölve határozhatjuk meg (D), feleslegét ollóval, vagy éles késsel vághatjuk le. A kiugró falszerkezeteknél, ajtótokoknál azonban érdemesebb kartonból kivágott sablon alapján kiszabni a csonka lapot (E). A padlón levő csőáttöréseknél a kivágandó lyuk középpontját, derékszögű vonalzót használva mérjük ki, és a burkolólapra átmásolva vágjuk ki. A lyukat a fal felé eső felületen megejtett egyenes vágással tegyük nyithatóvá. Leragasztásakor pedig a legutolsó két lap alkotta sarokba szorosan beillesztve, majd az egyenes bevágás széleit széthajtva lágyan simítsuk a cső köré. A mögötte levő bevágás széleit is tökéletesen egymáshoz szorítva ragasszuk le a burkolólapot. Ha a cső a lapélek közé kerül, akkor lyukszerű kivágás melletti éleket kell csak szorosan illeszteni, majd a lapot az aljzatra préselni. Ilyen helyeken a lyuk mindig legyen egy kicsivel nagyobb a cső átmérőjénél, hogy a kisebb eltérések se akadályozzák a lap leragasztását.
A burkolat összképét a falakra ragasztott szegélyekkel lehet esztétikusabbá tenni, amelyek egyben a legkülső lapok fal melletti széleinek a felválását is megakadályozza. A lapokból kialakított burkolatokhoz az egybefüggő szőnyeg-, illetve a PVC-padlókhoz alkalmazott szegélyidomokat, léceket használhatjuk, és a küszöböknél is a különféle módon leerősíthető fémidomokat érdemes felszerelnünk. Így még a különleges mintázatúra tervezett padlóburkolat (5) is gyorsan kialakítható.
A lapok leragasztását követően azonnal használatba is vehető a burkolat, ám az első felmosással még két-három napot várjunk. Ápolásához, tisztításához a szokásos tisztítószereket használhatjuk. Ha pedig sérülés éri valamelyik padlólapot, akkor ezt könnyen felszedhetjük, és újra cserélhetjük. Ezért az esetlegesen megmaradó lapokat őrizzük meg, és sík felületre helyezve tároljuk, hátha szükség lesz rájuk.