Térkövezés, szakemberrel vagy saját kezűleg

Kertes házunk számos területén gondolkozhatunk térkő használatában, az egyik legjellemzőbb felhasználási terület azonban mindenképpen a járda. Térkővel burkolhatjuk a kertkaputól a házig, teraszig vezető utat, de a házat körbefutó szilárd felületet is. Szintén térkövet alkalmazhatunk a kocsibeállókhoz és a teraszokhoz, a kertben kialakított pihenőhelyekhez, bográcsozó, szalonnasütő helyekhez. Sőt, ma már egyre több családi háznál található medence is, amely köré szintén remek ötlet térkövet lerakni.

Nem árt a tapasztalat

Ha eldöntöttük, hová, a következő kérdés a kivel. A térkövezés nem ördögtől való mesterség, így akár mi magunk is megcsinálhatjuk. Viszont ha nincs még benne tapasztalatunk, nem biztos, hogy a saját otthonunknál kell ezzel kísérletezni. Célszerűbb másoknál segíteni, és ha nem először látunk térkövet és felület-előkészítést, akkor belevághatunk magunk is. Addig pedig érdemes szakembert hívni, aki nem először és nem is másodszor csinál ilyent, tudja az apró trükköket, tudja, hogy milyen talaj esetében mire kell ügyelni.

A munka első lépése a terület kijelölése, illetve az alap kiásása. Nem mindegy, milyen mély alapot ásunk. Ez függ a talaj szerkezetétől, minőségétől és attól is, hogy mekkora terhelést fog kapni az elkészült felület. Egy kocsibeállónak például jóval nagyobb terhelést kell elbírnia, mint egy személyi közlekedésre használt járdának. Általában 20-60 centiméter mély alapról beszélünk, amely szélességében 20-30 centiméterrel meghaladja a kijelölt területet. Ez utóbbira azért van szükség, hogy legyen hely a burkolat szélének kiépítésére is.

Szilárd alapokon

Normál esetben a kiásott alap alja egy kemény földréteg, de a biztonság kedvéért érdemes jó alaposan átdöngölni. Ne felejtsük, ezen fog a teljes felület nehezedni, stabilnak kell lennie.

Ezt követően bármilyen fura is, nem magával a térkövezéssel, hanem annak szegélyével folytatjuk a munkát. A térkő szegélyelemei alá egy kb. 8-10 centiméteres betonréteget kell kenni, és erre kerülnek az elemek. Fontos, hogy mindkét oldalról megtámogassuk betonnal. Elegendő, ha 10 cm rész marad szabadon, alatta végig legyen betontámaszték. Ez biztosítja a kellő stabilitást is, illetve ekkora betonréteg mellett még elegendő hely marad az ágyazó rétegnek és magának a térkő burkolatnak is.

A szegély kialakítása után következik a teherhordóréteg, amit más néven térkő tükörnek is neveznek. Ezt érdemes többféle kőből, zúzalékból kialakítani. Alulra 30-50 milliméteres zúzott követ érdemes leteríteni. Ez egyrészt könnyebben tömöríthető, mint mondjuk a sóder, másrészt a beszivárgó esővizet is könnyebben elvezeti a talajba, mint mondjuk egy apróbb szemcséjű megoldás. Erre a rétegre aztán jöhet egy finomabb, zúzott murva, amely lehet akár bazaltból vagy mészkőből is. Bármelyik mellett is döntsünk, a tömörítésről ne feledkezzünk meg. Erre az egyik legjobb eszköz egy lapvibrátor, amellyel 10 centiméteres rétegvastagságonként legalább kétszer-háromszor menjünk végig alaposan az egész felületen.

A letömörített zúzalékra egy újabb réteg kerül, ezúttal már egészen finom szemcséjű anyagból, például folyami homokból. Kb. 2-4 centiméter vastagságban érdemes leteríteni. Ezt már nem kell tömöríteni, feladata, hogy az alatta lévő réteg esetleges hézagjait kitömítse, illetve egy egyenes léccel kisimítva megágyaz magának a térkőnek is. Ez utóbbi miatt is kapta az ágyazóréteg elnevezést. Számolni kell azzal is, hogy a térkő alatt lévő rétegek még mozogni, süllyedni fognak, akár 1-2 centimétert is. Ezért az ágyazórétegnél ezeket a várható süllyedéseket érdemes rászámolni, és úgy kimérni a vastagságát, hogy a térkövek csak a későbbi süllyedés után kerüljenek egy szintbe a korábban lerakott szegéllyel.

Jöhet a burkolat

Ha ezzel megvagyunk, jöhet végre maga a térkő. Ha nehezebb gépjárművekkel, például tehergépkocsikkal is fogunk közlekedni rajta, akkor érdemes vastagabb, 8 centiméteres térkövekkel dolgozni. Személyautóhoz elegendő a kisebb, a 6 centiméteres, a gyalogos forgalomhoz pedig a 4 centiméteres is. Ezt persze még a munkálatok megkezdése előtt kell eldönteni, hisz ezekhez a számokhoz kell igazodni a teherhordó- és az ágyazóréteg kialakításakor is.

A térkövek lerakása után már csak a fugázás van hátra. Ezt általában az ágyazásból megmaradt folyami homokkal szokták elvégezni egyszerű besöpréssel. Végül pedig egy alapos takarítás után gumilapátos vibrálással elegyengetjük a szép, új burkolatunkat. Pár hét, egy-két hónap után érdemes mind a besöprést, mint az egyengetést megismételni, mert ekkorra az ülepedés miatt eltűnhet a fugázó homok egy része, amelynek hiánya a térkövek elmozdulásához vezethet.