Egyszerű bútorok tetőtérbe

Polcokkal övezett falak 

A közepes, ám elég lapos szögben emelkedő mennyezet a viszonylag tágasnak mondható alapterület ellenére is szűkíti az ilyen lakóhelyiségeket. Tulajdonosa ezért világosra festett falfelületekkel igyekezett tágítani a szobát, s ezt - vitatható módon - sötét cseresznye színű laminált parketta burkolattal kívánta még hangsúlyosabbá tenni. A kontraszt igen érdekes volt, ám csak utólag derült ki, hogy ide ajtókkal zárható nagyobb szekrényeket már szinte lehetetlen elhelyezni. Megoldást a nyitott polcok adták (1), amelyeken sok berendezési tárgyat el lehet helyezni. Kiegészítéseként zárható szekrénykékkel megtoldott polc is számba jöhet (2), amely az oldalfalra erősítve, szinte lebegni látszik, s nem is uralja a falfelületet.

Az eredetileg furnérozott bútorlapból leszabott polclapokat kettős támlapok fogják szilárd egységgé, összeerősítésükre köldökcsapok szolgálnak. Alapanyagként azonban laminált bútorlap is megfelel. Lábazatuk a legalsó polclap élétől 80 mm-rel beljebb felerősített - felfogóléccel ellátott - 80 mm széles darab. A polclapok egymástól 300 mm-re vannak, élüket pedig 40 mm széles, domborúra mart fazonlécek szegélyezik, ez egyben a teherbírásukat is megnöveli. A rakodólapokat a hátsó élükbe fúrt lyukakba illeszkedő, 70 mm mélyen a falba eresztett 8 mm-es acélrudak tartják vízszintesen (3).
A nyers fa felületeket mélyebb színtónust adó viaszlakkal, vagy keményviasz bevonattal ajánlott felületkezelni. A laminált anyagból készített változatnál ilyen bevonat szükségtelen, viszont színben és erezetmintázatban hozzá illő élfedő idomléceket ajánlott használni a látható élek lefedésére.
A szekrénykékkel kiegészített változat szélesebb, 500 mm-es alaplapot igényel. Vastagságát 10x10, vagy 20x20 mm-es élvastagító lécekkel növeljük meg. A vastagított éleket minden esetben fóliázott idomlécekkel, vagy felvasalható élfóliával fedjük le. Az alaplap hossza tetszés szerinti, és ez vonatkozik a szekrények számára is. A szekrénykék természetesen fiókosak is lehetnek. Hátlapok itt is csak a szekrénykék mögé szükségesek, hogy a bútor ne tűnjék túl tömör berendezési tárgynak. Lábak helyett három, falba eresztett, 3x30x30 mm-es szögacél konzol tartja a bútordarabot, amelyek kb. 250 mm-re álljanak ki a fal síkjából.

Az alsó polc alá az előzőhöz hasonlóan felfogólécek segítségével erősítsük fel a konzolt rejtő lábazatot. Ezt követően szabjuk le és állítsuk össze a szekrénykék káváját. Függőleges élükre majd ragasszunk 40 mm széles domború, vagy lapos háromszög alakú idomlécet, amelyek alá - a szegélylécek szélessége szerint - erősítsünk élvastagító betétléceket. Látható felületüket élfóliával fedjük le. A hátlapokat is ragasszuk a helyükre, majd kávák belsejébe tegyünk egy-egy, csapos konzolokra támaszkodó, polclapot. A szekrényajtókat is szabjuk le. Ezek ugyan a kávaélekre záródnak, de azokat alul-felül csak félig fedjék le. A rugós kivetőpántok kávára csavarozásakor erre nagyon ügyeljünk. Ezt követően alakítsuk ki a lecsapott sarkú oldalsó polclapokat, amelyeknek élét vagy felvasalható élfóliával, vagy fóliázott idomlécekkel fedjük le. Felerősítésüket ragasztással, és a szekrénykék belseje felől behajtott hosszú facsavarokkal oldjuk meg.
Következhet a tetőlap felerősítése, amelyet a szekrénykávák felől behajtott facsavarok rögzítenek a bútordarab tetejére. A szekrénykék közé újabb polclapo(ka)t erősíthetünk, tovább növelve a tárolásra alkalmas helyet. A kész berendezési tárgyat szükség szerint felületkezeljük, végül a falból kiálló konzolokra helyezve állítsuk be, hogy teljesen a fal síkjára simuljon. Az esetlegesen hosszabbra készített bútort a szekrénykék belseje felől behajtott facsavarokkal is ajánlatos a falhoz rögzíteni.