Tapéta eltávolítás

Legkönnyebb a könnyű papírtapéták eltávolítása. Erre azonban csak akkor van szükség, ha már több ilyen réteg van a falakra ragasztva. Ha csak egy rétegről van szó, akkor azt még makulatúra papírként használva felragasztható rá az új tapéta. Az egymásra illesztett szélek azonban lehántolandók és ezeket a helyeket glettelés után simára kell csiszolni. Utána már a típusának megfelelő módon a falra ragasztható az új tapéta.
Ha viszont már több réteg van egymásra ragasztva, akkor ezek mindenképpen eltávolítandók, különben az újjal együtt leválhatnak a falról. A leszedéshez festőhengerrel vagy szivaccsal szakaszonként bőségesen nedvesítsük be a régi tapéta felületét, majd kis idő múlva ismételjük meg a műveletet. A felázott tapéta ezt követően nagy darabokban leválasztható a falról. A felázott burkolóanyagot széles kaparókéssel, lehetőleg a fal felületének megsértése nélkül, kell leválasztani. A makacsabb foltokat többszöri áztatást követően ajánlatos lehántolni. E munka idején a helyiségben páradús körülményeket célszerű teremteni, ezért az ajtókat és ablakokat zárva kell tartani.
A vlies tapéták eltávolítása viszonylag könnyű, hiszen ezek alulról kissé felfejtve felfelé húzva, sávonként leválaszthatók a falfelületekről. Ennek a tapétafajtának ez az egyik előnyös tulajdonsága.

A vinil tapéták kétrétegűek, ezeket is könnyű áztatás nélkül lehántani a falakról. A felső vinil réteg ugyanis papírrétegre van feldolgozva, ami a vinilréteg lehúzása után makulatúra papírként használható az új tapéták alá, feltéve, hogy a felülete sértetlen. Ha viszont a sérülések miatt szükséges ennek a rétegnek az eltávolítása is, akkor ezt is áztatást követően lehet teljesen eltávolítani a falakról. A habtapétáknál pedig a papír hátoldal felső rétegét kell csak alulról felfelé húzva eltávolítani, az alsó, falon maradó rétege alapként használható az új tapéta alá.
A műanyag- és dombornyomású tapétákat előbb alkalmassá kell tenni a ragasztóréteg fellazítására, azaz feláztatására. Ezt a felületek felhasogatásával, sűrű átlyuggatásával lehet elérni. Az így megbontott felületeken már könnyen áthatol az áztatószer, ami előfeltétele a tapétasávok eltávolításának. Ezt is sávonként és páradús környezetben érdemes elvégezni. A makacsabb foltok eltávolításához további nedvesítés és éles spatulával történő kíméletes hántolás szükséges.
A textil- és papíralátétes műanyag tapéták leáztatását két ütemben érdemes elvégezni. Először a textilanyagot illetve a műanyagréteget kell eltávolítani száraz állapotban, ami viszonylag könnyen megy. Az alatta levő hordozó papírréteget viszont csak akkor, ha a felülete nem biztosít egyenletes felületet az új tapéta számára. Áztatással ez is megoldható.

A sokak által kedvelt fűrészporos tapétáknál a többszöri átfestés miatt ugyancsak célszerű a festett tapéta felületét sűrűn átlyuggatni, majd ezt követően következhet a tapétaréteg alapos feláztatása. A réteg lehántolása ez esetben a rákent festék miatt kissé nehezebb, hosszabb időt is vesz igénybe, és többnyire csak keskeny sávokban sikerül a falról teljesen lefejteni. A közben keletkezett falhibákat gletteléssel kell kiegyenlíteni és simára csiszolni.
Az áztatási műveleteket jelentősen megkönnyíti a speciálisan e célra kifejlesztett tapéta eltávolító folyadék, amely gyorsan és hatékonyan feloldja a ragasztóanyagokat, és így a tapéták már könnyen letéphetők a falról. Széles kaparókést vagy spatulát használva jelentősen gyorsabban távolíthatók el a legkülönfélébb anyagkombinációjú tapéták, de csak akkor, ha a szer akadálytalanul eljut a ragasztórétegig. Ezért a tapéták felületét tigriskarommal, drótkefével, vagy szöges palástú, ún. sündisznóhengerrel célszerű megbontani. Ez ugyan költségesebb, de hatékonyabb eljárás, mint a melegvizes áztatás, még akkor is, ha az áztató vízbe sót, vagy ecetet kevernek a használata előtt.
Előfordulhat, hogy a tapéta leáztatása jó részt kudarcba torkollik. Ekkor sem kell kétségbe esni, mert a tapéta gőzölővel még a legmakacsabb rétegek is eltávolíthatók. Ilyen készüléket inkább csak kölcsönözni érdemes, de sajnos nem minden gépkölcsönző tart ilyen masinát.

A tapéta leszedő készülék tulajdonképpen csapvízből forró gőzt előállító berendezés, amely csövön keresztül jutatja a gőzt a leszedő pajzshoz. Ezt az egységet kell a tapéta felületére helyezni, és a talp perforációin kiáramló forró gőz nemcsak a tapétát, hanem az azt rögzítő ragasztó rétegét is fellazítja, feloldja. Az így előkezelt tapétát pedig már könnyű lehúzni, vagy kaparókéssel letolni a falról. A nagyon makacs darabok többszöri átgőzölésével távolíthatók el.