Tetőtéri ablakok beépítése

A tetőtéri ablakok története 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Igaz akkoriban csak bevilágító szerepet töltöttek be, ugyanis az ablakokat nem lehetett nyitni. A mai értelemben vett tetőtéri ablak egy dán építőmérnöknek, Villum Kann Rasmussennek a nevéhez fűződik. A fiatal mérnök 1941-ben egy iskola tetőtér beépítésének kapcsán dolgozta ki az első ablak terveit. Mivel a tetőtéri ablakok a tető síkjába vannak beépítve, kisebb a beázás veszélye, nagyobb a széllel szemben való ellenállásuk.
A tetőtéri ablakokat több szempont szerint lehet csoportosítani. Megkülönböztetünk alsó és felső kilincses ablakokat. Ennek a beépítésnél van jelentősége, ugyanis, ha a felső kilincses ablakot túl magasra rakják be, akkor az ablakot csak távműködtetővel lehet nyitni. Ugyanígy, ha az alsó kilincses ablakot túl alacsonyra építik be, akkor túl kényelmetlen a használata. Az ablakok nyitásmódja lehet középen forduló, felső tengely mentén nyíló, vagy a kettő kombinációja.
A másik két nagy csoport az ablak alapanyaga szerint különül el. Van fából, és van műanyag profilból készült ablak. Az ablakok üvegezés szerint is megkülönböztethetők. Léteznek normál, és fokozott hőszigetelésű üveggel (K=1,1) gyártottak, sőt, használaton kívüli helységbe beépíthető, ún. tetőkibúvó ablakok is. Ezek jóval egyszerűbb kivitelűek, s vagy sík (egyrétegű) vagy normál üvegezéssel kaphatók.

Méret

A "zavartalan kilátás" az üvegfelület alsó és felső széle által határolt sáv magassága, ahol a szabad kitekintést semmi sem akadályozza. Ez a magasság különböző lehet ugyanannál az ablakméretnél, a tető hajlásszögétől függően. Alapszabály: minél kisebb a tető hajlásszöge - azaz minél laposabb a tető -, annál hosszabb ablakra van szükség. A tető hajlásszögétől függően az alábbi hosszúságú tetőtéri ablakot ajánlott választani:

- tetőhajlásszög megközelítőleg 43o-tól 90o-ig: 118 cm
- tetőhajlásszög megközelítőleg 34o-tól 65o-ig: 140 cm
- tetőhajlásszög megközelítőleg 28o-tól 52o-ig: 160 cm

A kitekintést és a helyiség fényviszonyait az ablakok csoportos elhelyezésével javíthatjuk; egymás melletti vagy egymás feletti összeépítéssel, számtalan variációban. Annak érdekében, hogy az ablak - álló helyzetben történő - működtetése egyszerű, és a kilátás zavartalan legyen, célszerű a nyitószerkezetet 180-200 cm-es távolságra helyezni a padló síkjától. Azért, hogy a zavartalan kilátás ülő helyzetben is biztosított legyen, javasoljuk, hogy annak síkja 90-110 cm-es távolságra kerüljön a padló szintjétől. Összefoglalva:

- Minél alacsonyabb a tető hajlásszöge, annál hosszabb ablakra van szükség.
- Az ablakot úgy kell beépíteni, hogy ülve is ki lehessen látni rajta.
- A nyitószerkezet 180-200 cm-es távolságra kerüljön a padló síkjától.
- A zavartalan kilátás síkja 90-110 cm-es távolságra kerüljön a padló szintjétől.

Bevilágítás

Magyarországon jogszabály írja elő a huzamosabb tartózkodásra szolgáló helyiségek minimális bevilágító felületének nagyságát. E szerint az ablakfelület nagysága a helyiség hasznos alapterületének:

a) oktató helyiségben legalább 1:6 legyen.
b) egyéb huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben legalább 1:8 legyen, vagy megfelelő megvilágítási körülmények mellett, indokolt esetben 1:10 lehet, továbbá
c.) felülről történő bevilágítás esetén legalább 1:10 legyen.

Az előírások alapján javasolt, hogy a tetőtéri ablakok bevilágító felületének összessége a hasznos alapterület 1/10-e legyen. A fényeloszlás az üvegfelületek megfelelő elosztásával alakítható. Ha a gerinchez közelebb is tervez ablakokat az építész, akkor a szoba beljebb fekvő részei is világosabbak lesznek. A kitekintés lehetőségét azonban csak az alacsonyabban beépített ablakok nyútják. A tökéletes megoldás az, ha néhány felülvilágítóval a belső területeken is optimális fényviszonyokat teremtünk, és alacsonyan is elhelyezünk ablakokat, hogy megőrizzük a külvilág látványát. Ez a kombináció segítséget nyújt a helyiség friss levegővel való átöblítésében is. Ugyanazon üvegfelület több kisebb tetőtéri ablakban egyenletesebb fényelosztást nyújt, mint egy nagyméretű ablak. Még jobb fényeloszlást kapunk, ha különböző tetősíkokra helyezzük el őket.

Beépítés

A Magyarországon általánosan alkalmazott szarufatávolsághoz illeszkedik a leggyakrabban használatos, 78 cm-es ablakszélesség. Amennyiben a szarufák közötti távolság és az ablak mérete nem egyeztethető össze, az ablak körül a tetőszerkezet megváltoztatása szükséges. Kisebb ablakszélesség esetében a szarufák közötti távolság rátétpalló vagy gerendaelemek használatával csökkenthető, szélesebb ablak esetén kiváltást kell alkalmazni.
Az ablak elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy az ablak tokja és a szarufa, illetve a kiváltó közötti távolság mindkét oldalon 2-3 cm legyen. Abban az esetben, ha ez a távolság kisebb, mint 2 cm, akkor nincs elég hely az ablak körüli hőszigetelésre, ami a téli hónapokban a szerkezet ablaktokig történő átfagyásához vezethet. Az ablak alatti és feletti kiváltó gerendát a toktól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy lehetőség legyen alul függőleges, felül vízszintes belső burkolat kialakítására.
A burkolókeret alsó részének (köpenyének) tökéletes illesztése érdekében az ablaktokot mindig egy egész cserép-, palasor fölé javasolt beépíteni. A beépítési tájékoztatóban a tetőfedő anyag fajtájának tekintetében meghatározott távolságra kell elhelyezni. Az alátétfóliát mind a négy oldalról az ablaktokra fel kell hajtani. Nem szabad megfeledkezni a sarkok precíz kialakításáról sem. A lécekre fektetett tetőfedő anyagok esetén az ablak felett vízelvezető csatornát kell elhelyezni. A csatorna az alátétfóliára bejutott vizet az ablaktoktól eltereli.
Csukott ablak esetén a tok és a szárny között lévő távolságnak mindig párhuzamosnak kell lennie. Résnyire nyitott ablak esetén az ablakszárny és az ablak alsó sarka között egyenletes fénycsíknak kell megjelennie. Az ablaktok és a szarufa közötti rést minden esetben ki kell szigetelni. A párazáró fóliát pedig úgy kell csatlakoztatni a tokhoz, hogy a sarkoknál és a tok nútjában hézagmentes legyen. Ez nagyon fontos az ablak körüli páralecsapódás elkerülése érdekében.