Régi szék, új párnázat

A kárpitszövet alatt általában molinó vászonhuzat van, az alatt pedig vattaréteg fedi a kókuszrost, vagy lószőr réteget. Ezt laza zsinegezés rögzíti az alapvásznazáshoz, ami alatt a székvázra szegelt kárpitos hevederek képezik az ülőpárna rugalmas alapját.
A keretig lebontott párna helyreállítása előtt a székváz eresztékeinek a szilárdságát is vizsgáljuk meg, és ahol szükséges, a kiemelt fa alkatrészek csapjait - a csapfészkek kitisztítását követően - újból szilárdan ragasszuk a helyükre. E célra meleg enyvet, vagy ennek hiányában diszperziós faragasztót használjunk. Az újból összeragasztott darabokat hevederes szorítóval, vagy erős zsinegköteggel összehúzva rögzítsük a helyükre. A felesleges, kitüremlett ragasztót azonnal nedves ronggyal töröljük le. A váz megszilárdítása után a politúrozott felületeteket Kiraviv vagy Pronto bútorápolóval áttörölve ápoljuk le, majd ezt követően hozzáfoghatunk az ülőpárna újjá formálásához.
A régi, lebontott hevederek helyébe tegyünk újakat. Először középre szegezzünk fel egy kifeszített hevedert. A kifeszítéséhez egy kb. 50 cm-hosszú, 20x40 mm-es lécet használjunk. Az üléskeret szélére visszahajtottan felszegezett heveder másik végét a keretre kissé ferdén rátámasztott lécre fogva, majd lenyomva, az így kifeszített hevedert már könnyű három helyen az ülőkeretre szegezni. A hevedert véglegesen a visszahajtott szél újbóli leszegezésével rögzítsük. A hevederek egymástól a szélességükkel azonos távolságban legyenek. Az összes hevedert ezek szerint szegezzük a székvázra, mégpedig egymás alatt, illetve felett fonatszerűen átfűzve. A hevederekre ezután fektessünk erős zsák-, pontosabban jutavásznat, és kifeszítve visszahajtott széleik mentén sűrűn szegezzük le (1). Az ülőkeret vásznazásának szélére varrjunk szövetből összesodort, és lazán összeöltött szegélyt, majd ezután erős zsinegből öltsünk hurkokat a vászon fölé.
A zsinegezéskor lehetőleg görbe tűt használjunk, és a hurkokat a hevederekhez is öltsük hozzá (2). A régi lószőrből, vagy kókuszrostból maroknyi csomókat képezve, ezeket bujtassuk a zsineghurkok alá (3), majd nyomkodással igyekezzünk közel azonos vastagságú réteget alkotni belőlük. Ezt borítsuk be 2-3 cm vastag vattaréteggel. Vastagabb párnázás esetén ez akár két egymásra terített rétegből is állhat (4). Az így kialakított párnázatot erős lenvászonnal fedjük le, amit előbb oldalanként középen egy-egy szeggel fogassunk le (5), majd a vásznat állandóan feszesebbre húzva, és a párnázó anyagot eligazgatva a vásznat szegezzük az ülőkeret oldalára. A sarkoknál aláhajtásokkal, és ne bevágásokkal alakítsuk formára a vászonborítást. Így rugalmas és kellően puha párnázatot alakíthatunk ki, amit már csak megfelelő bútorkárpit anyaggal kell lefednünk, mégpedig a vászonhuzathoz hasonló módon, fokozatosan a sarkok felé haladva. A sarkokat most is aláhajtásokkal alakítsuk ki. Mindig a két párhuzamosan futó oldal mentén feszítsük ki a textíliát, és közben az esetleges geometrikus mintázat szabályos szimmetriájára is ügyeljünk. Végül a szegőszélt domborúfejű kárpitos díszszegekkel, vagy egyszerűen ragasztópisztollyal rögzítsük a kárpit szélére.